Fodor Gyöngyi – A parkban
Ülök a parkban és élvezem az eukaliptuszfák adta friss és szúnyogmentes levegőt. Fiatal anyák és nagymamák babakocsikat tolnak, a nagyobb gyerekek vidáman játszanak. Észreveszem, hogy egy 7-8 éves vörös hajú kislány hirtelen kiszáll a hintából, lábait összeszorítja, mint akinek sürgősen pisilni kell. Senkinek se szól, elszalad a wc irányába.
A wc előtt találkozik egy komor kinézetű idősebb fiúval, aki rámosolyog. Talán egy teljes percig nézik egymást. Figyelem őket, ahogy kéz a kézben bemennek a wc-be.
Felszállok a padról, és futok arrafele, hogy közbeléphessek, mielőtt késő lenne.
Kinyitom a wc ajtót, az eltorzult arcú fiú vértócsában fekszik, kínjában csak halkan nyöszörög. Ekkor egy vad, nyekergő hangot adó, vörös szőrű lény csúszik át a lábaim között, luciferfarka akár egy támadásra készülő skorpió.
Kedves Gyöngyi! Örömmel olvastalak, érdekes történet. Rövid és meglepő!
Hááát, Gyöngyikém…. Mindent elolvasva, talán Rita véleménye áll hozzám a legközelebb, bár nem ijedek meg a fantasy dolgoktól, a thriller sokkal jobban megrémít, amikor az emberek kegyetlen dolgokat tesznek. Az idilli kezdés után engem is meglepett a befejezés, először még rápillantottam az írásra, miért ilyen rövid ez?! hát azt hiszem ijesztésnek éppen elég is volt. Szeretettel olvastalak: Éva
Kedves Gyöngyi!
Nem, valóban nem, hiszen azért más olvasni, mint látni valamit és rémisztő zenét hallgatni hozzá. Még a krimitől is kiborulok, hiába gyengék az idegeim, vigyázni kell rájuk. Játékos, könnyed, beszélgetős vagy zenés műsorokat nézek este, mert egyébként sem alszom jól. A borzalmakhoz pedig nem szeretnék megedződni, így is félek ettől a háborútól és ennek következményeitől is. Te viszont mindig meg tudsz lepni bennünket, ezért érdeklődéssel és szeretettel olvasom a műveid.
Rita🌼
Kedves Zsuzsa, köszönöm. 😀🌸 Fgy
Kedves Rita, igen, tőlem kitelik, hogy a szép kezdet után rémséges véget ér a történetem, de lehet akár fordítva is, hogy egy brutálisan kezdés és folytatásból a végére könnyekig megható történet legyen.
Életem első horrorfilmjét kb 25 éves koromban láttam, A láperdő szelleme volt a címe, soha sem felejtem el. Utána sokáig nem mentem erdőbe, parkba, és ha csak suhogtak a levelek, már futottam.. Aztán megedződtem, jöttek a Stephen King könyvek, melyek a nagy kedvenceim, de olvasok szinte minden zsánerben, és ahogy írod, sokszínűek az írásaim, szeretem kipróbálni magam több zsánerben is.
Igazán megtisztelő számomra, hogy ezt írod, örülök, hogy nem rémisztelek el annyira, hogy utána már ne is akarj semmit sem olvasni tőlem.
😍🌷 Fgy
Kedves Gyöngyi!
A meghökkentés mestere vagy!
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Gyöngyi!
Képes voltál a szépen induló idilli képet ilyen borzalmasra festeni? Döbbenetes! Sohasem nézek horrort, mert aludni se tudnék utána, meg egyébként is messze áll az ízlésemtől, az életben is van épp elég nehézség, szomorúság, gyász, önként nem lépek be a borzalom házába. Szerencsére azért olvasva egy “kicsit” könnyebb, meg egyébként is annyira sokszínűek a műveid, hogy “muszáj” olvasni azokat.
Szeretettel: Rita🌼