Fodor Gyöngyi : A titok súlya
Stefano belépett az irodájába, és az egyik székra dobta a mappát, amely az aznap elvégzendő munkáját tartalmazta. Leült az íróasztalhoz, és azt érezte, jobb lett volna otthon maradni elmerülve az önsajnálatban, ami leginkább a futóhomokra emlékeztetett, Minél inkább kapálózott, hogy kijusson, annál jobban magába szippantotta. Négy hónapja volt már, hogy Giovanna, a felesége hat évi házasság után egyik napról a másikra elhagyta egy másik férfi miatt. Nem tudta magát túltenni azon, hogy Giovanna már fél éve kettős életet élt, és ő nem vett észre semmit. Ugyanazok a hullámvölgyek voltak a kapcsolatukban, mint korábban is, hol szerelmes éjszakák, hol fojtogató veszekedések. Mindent kiszórt a házból is, és az irodából is, ami rá emlékeztette, még a Párizsból hozott selyemágynemű is a kandallóban végezte, mert folyton az jutott az eszébe, hogy a vulkanikus szeretkezéseik után milyen felüdülést adott a hűvös anyag a forró testük alatt.
Nagyot sóhajtott és maga elé vette a mappát, lapozgatta, kreatív szlogeneket és új ötleteket kellett találnia a hamarosan piacra kerülő új termékeknek, de a koncentrálás aznap lehetetlennek tűnt számára.
Kopogtattak az ajtón, a főnök titkárnője lépett be.
– Beszélni akar veled, kéri, hogy menj oda!
Stefano nagyot sóhajtva felállt, és elindult a főnök irodája felé. Belépett, egy parfümfelhő szállt az orrába, és egy pillanatra enyhe zsibbadást érzett.
– Ez nem a te napod, igaz? – kérdezte a főnök, aki mára elég jól ismerte, egy pillantás elég volt számára, hogy felmérje a férfi lelkiállapotát még akkor is, ha mindent megtett annak érdekében, hogy a problémái ne legyen nyilvánvalóak mások számára.
Alice Galiani sikeres nő volt, aki húszéves korában egyszerű titkárnőként kezdte a cégnél, nappal dolgozott, éjjel tanult, hogy diplomát szerezzen. Intelligens, vállalkozó szellemű, karizmatikus nő volt, és egyre magasabb poziciókba került. Miután már jól ismerte a cég működését, mestervizsgát tett, ledoktorált, és 33 éves korára a vállalat olasz központjának felsővezetője lett.
Különös kapcsolat alakult ki kettőjük között, nem csak a munka kötötte össze őket, hanem baráti és bűnrészesség is, mert Stefano képes volt beszélni vele a magánéletéről is, mert Alice nem az a klasszikus nő volt, aki ha pozicióba kerül, félteni kezdi a tekintélyét, és hidegséggel, keménységgel kezeli az alkalmazottait. Nőiességére támaszkodva sikerült megszabadulni a korábbi férfivezetés régi modelljétől, és sikerült elnyernie munkatársainak a megbecsülését anélkül, hogy mint főnök, férfiassá válna és megkeményedne.
– Stefano, Stefano… egy olyan ember mint te, hogy-hogy még mindig a volt felesége után epekedik, azok után, hogy hónapokon át csalta és a vgén elhagyta? Mindened megvan, lakás, jó munka, jó fizetés. Fiatal vagy még, sikeres, jóképű, jó karaktered van, a világ a lábad előtt heverhetne, ha képes lennél továbblépni.
– Igazad van, Alice, tudom, hogy igazad van. Előbb-utóbb sikerül. De tudod mit? Segíthetnél nekem. Első lépésként gyere el velem vacsorázni ma este.
Alice meglepetten nézett rá, és jópár másodpercig gondolkodott.
– Rendben, Stefano, egy feltétellel. Egyetlen szóval sem említed se Giovannát, sem pedig a bánatodat.
– Értettem, és megígérem.
Stefano egy olyan éttermet választott, melynek külső teraszán is lehetett vacsorázni, és megengedett volt a dohányzás is, mert Alice idegbeteggé válik, ha fél óránál többet kénytelen dohányzás nélkül eltölteni. Már az asztalnál ült, és várta a főnököt, aki negyedóra késéssel érkezett. Klasszikus fekete ruha volt rajta, lábán Chanel bőrcipő és Chanel táska volt a kezében, vállát kék színű, finom indiai pasmina takarta. Elbűvölően nézett ki, minden szempár rámeredt, ahogy elegánsan lépegetett az asztaluk felé.
– Sajnálom, hogy elkéstem, de hosszúranyúlt telefonhívásom volt Párizzsal – mondta meleg, halk hangon, kissé talán rekedten a túl sok cigarettától.
– Ne aggódj, megszoktam, hogy várok.
A nő egyhe mosollyal nézett rá, és hosszú ujjaival rámutatva azt mondta:
– Még homályos utalások is tilosak az exeddel kapcsolatosan, ne feledd!
– Remek. Akkor beszéljünk rólad. Mesélj magadról!
– Ha magamról mesélnék, ahhoz egy vacsoraidő kevés lenne. Az életem egy regény, és talán egy napon meg is fogom írni – mondta a nő, és rágyújtott.
– Gondolom, hogy szédületes karriered volt, Olaszország egyik legfiatalabb női felső vezetője vagy.
– Ó, igen! De annyi áldozattal megérdemeltem. Feladtam a fiatalságomat, hogy odaérjek, ahol vagyok. De az életem nem csak tanulás és munka volt, hanem sok más tapasztalattal, drámai szituációval teli, amit szeretnék elfelejteni.
Stefano mindebből rájött, hogy Alice múltjában van valami, amiről egyelőre nem akar beszélni. De ő nem siet, gondolta, rengeteg ideje van arra, hogy végleg megnyerje a nő bizalmát. Végül a munkáról beszélgettek, Stefano csodálattal és érdeklődéssel hallgatta őt.
Jó hangulatban telt az este, a vacsora és a kiszolgálás is első osztályú volt.
Hazaérve Stefano nem akart még lefeküdni, érezte, hogy amúgy sem tudna aludni, mert az Alicével töltött estéből még áradt az adrenalin, ezért bekapcsolta a laptopját, hátha az oldalak nézegetése közben jön valami ötlet az új reklámokhoz. Először a cég honlapját nyitotta meg, és megnézte a különféle vállalati felméréseket, statisztikákat, majd rákattintott a „Rólunk” gombra. Kíváncsi volt, mit mondanak mások a cégről.
Voltak szokásos sztreotipiás cikkek, amelyekben a termékek minőségéről írtak, mely csaknem egy évszázadon át tartotta a presztizsét, amikor észrevett egy pár órával korábbi cikket. Nem hitt a szemének, ahogy hangosan olvasta a címet.
– Alice Galiani az a férfi, akinek sikerült sikeres nővé válnia. Mi a francot jelent ez? – kérdezte magától és zavartságot érzett. Félt elolvasni a cikket, félt, hogy megerősítést talál mindarról, ami a címben is már elég egyértelmű volt.
Végül mégis rákattintott, és elolvasta egy 18 éves transznemű fiú történetét, aki több műtéten is átesett, hogy női vonásokat vegyen fel, és húsz évesen, immár női külsővel egy ismert kozmetikai cég felvette titkárnőnek. Itt kezdődött a karrierje, az áldozatvállalása, tanulás, munka, diploma, doktorátus, és 33 évesen korára elérte, hogy Olaszország legismertebb, legrátermettebb női menedzserévé váljon. A cikk elég rosszindulatúan fejeződött be, és azzal magyarázta Alice Galiani sikerét, hogy genetikailag férfi. Mintha egy nő nem is lenne képes minderre.
Stefano dühösen rácsapott az íróasztalra, a ceruzatartó a levegőbe repült. Dühös volt arra, aki a cikket írta, különösképpen idióta és férfi soviniszta megjegyzéseire, ugyanakkor dühös volt arra is, hogy négy éve együtt dolgozik Alicevel, és soha sem beszélt neki a titkáról, miközben ő barátságukból fakadóan nem rejtett el előle semmit a magánéletéből. Persze Alicét is meg lehet érteni… De elmondhatta volna! Félt a reakciójától? Zavartnak érezte magát, mert szinte hihetetlen volt számára, hogy olyan gyönyörű nő, mint Alice, húsz évvel korábban még egy fiatal fiú volt. Meglehetősen sokkoló volt számára, de mindez nem változtatta meg a megbecsülését és csodálatát, amit a nő iránt érzett. Úgymond felnézett rá, s a karrierjére. Próbált megnyugodni, és azokra az előítéleteken és sztereotipiákon alapuló gyúlöletre, megkülönböztetésre gondolt, amit minden bizonnyal el kellett viselnie, hiszen a WHO is csak 1990-ben törölte a homoszexualitást a mentális betegségek közül, és hivatalosan tiltva voltak a nemátalakító műtétek is. Ma is vannak olyan helyei a világnak, ahol nem fogadják el a másságot.
Megértette Alice visszahúzódását és azt a terhet, amelyet szinte egész eddigi életében magával hordozott, és kezdte elfogadni a bizalmatlanságát.
Felkapta a telefont, hogy felhívja, el akarta mondani neki, hogy mindent tud róla és arról biztosítani, hogy számára mindig ugyanaz az Alice marad, a bájos, intelligens és tehetséges nő, az ő különleges barátja, és mindig mellette lesz, hogy megvédje az előitéletekkel teli emberek megaláztatásától, mert biztos volt benne, hogy a cikk hatására Alice személye méginkább reflektorfénybe fog kerülni, egy időre legalábbis.
De nem! Ezt nem telefonon kell elmondania. Ezt személyesen fogja megtenni, hogy a nő közben láthassa az arcán az őszinteséget, kiolvashassa a szeméből, hogy igazat beszél. Megértette, hogy az a tény, hogy Giovanna elhagyta, teljesen eltörpül ez mellett. Kezdett megnyugodni, már nem járkált fel s alá a szobában. Öntött magának egy félpohár ötcsillagos Metaxát, leült a fotelba és a hatalmas üvegablakon át nézte a teliholdat és a csillagokkal teli égboltot.
Rá sem mert volna gondolni, hogy hétfőn a főnöki székben már más valaki fog ülni, mert Alice Galianit azonnali hatállyal Los Angeles-be helyezték, ahol a cég új részlegének vezetésével bízták meg.
Kedves Gyöngyi!
Történeted bármennyire meglepő, az élet írta.
Mai világunkban már egyre kevésbé tudhatjuk, hogy mi az eredeti…
Gratulálok szeretettel: Kata
Jól megírt történet
*
Találkoztam már elég emberrel, aki ‘ nem az, aminek látszik’ (Hodos Éva szavaival élve)
Valamennyien okosak, műveltek és kedvesek voltak. Annyira kedvesek, hogy mintha megtört volna bennük valami.
Üdvözlet
ms
Kedves Gyöngyi! A történeted tegnap olvastam a dokimnál várakozás közben. A mai világban nagyon vigyázni kell ezek szerint, mert nem minden az, aminek látszik. Bármennyire is átoperáltatta magát az a … hölgy, nem mindenki tudja azért szerintem ezt elfogadni, és kapcsolatba bonyolódni egy effélével még akkor is, ha irtóra modernek és nyitottak vagyunk. Gratulálok a történethez! Szeretettel: Éva
Kedves Rita és Zsuzsa, köszönöm az olvasást és a hozzászólást. Fgy
Kedves Gyöngyi!
Nyitott vagy a világra. Mindig érdekes szemszögből bonyolítod a történeteket, felismerve az aktualitásukat. Rita is remekül egészítette ki a kérdéskört.
Szeretettel:
Zsuzsa
Érdekes és divatos történetet hoztál. Ma valóban ösztönzik a nemátalakító műtéteket, de azokról soha nem esik szó, hogy akik átestek rajta, azok idővel nem bánták-e meg, amikor már nincs soha többé visszaút. Mert ha látszólag nő is lesz a férfiből és férfi a nőből, soha nem tudja betölteni az új nemére jellemző funkciókat. Természetes úton nem lehet gyermeke, ahogy nemzeni se tud. Ráadásul most már olyan kortól engedélyezik bizonyos országokban, amikor a tini a szervezetében végbemenő változások miatt elégedetlen magával. Az viszont tény, hogy az “átalakított” férfi, genetikailag férfi marad, ahogy az átalakított nő, pedig nő. Azt viszont ma már senki sem vitatja, hogy egy nő épp úgy lehet sikeres, mint egy férfi.
Ha saját maga mondja meg, nincs belőle botrány, ma nem egy átműtött személy vállalja fel, hogy más nemmel jött a világra és emiatt senki sem távolíthatja el őt sehonnan. (Kivéve a sportot, a már említett genetikai jegyek miatt). Nem az emberek szexuális orientációja üti ki azt a bizonyos biztosítékot, hanem a viselkedésük és az erőszakos nyomulásuk. Egyébként, ha perre viszi, akkor visszahelyezik, mert a nemátalakító műtét miatt nem diszkriminálhatják. Elég nagy tőkével és hatalommal rendelkezik ehhez az LMBTQ lobbi.
Szeretettel: Rita🍁