Jó éjt puszi

Fázom.
A falakat rég sárgára festette a nikotin. A megsárgult függönyök szakadtan hullámoznak az ablakban, az asztalon eldőlt borosüvegből vörösbor csordogál. A falakra virágokat rajzolt a penész.
Egyedül vagyok.
A paplan hűvösen ölel körül, egészen magamra húzom. A plafon foltjai, képzeletem teremtette barátok. Ők sem szólnak hozzám.
Félek.
Az ajtó előtt nyikorgó léptek, egy hangos csattanástól összerezzenek.
Figyelek.
A szoba sarkában a kályha már nem ad meleget. Belsejében éppen csak pislákol a parázs.
Éhes vagyok.
A penészes ruhák orrfacsaró bűzét érzem. Felöltözöm. Csak résnyire nyitom az ajtót, óvatosan lépek ki a hűvös utcára.
Keresem őt.
Zaj van és félhomály. A kocsmai zenegép ugyanazt játssza, s a végtelenített bús dalt elnyomja az üvegek csörömpölése. Orromba kúszik az illemhelyek húgyszaga. Az anyám részeg-buján kacérkodik egy idegen ölében. Ellök magától.
Szégyellem magam.
A fölém hajoló arc egy puszit nyom a homlokomra. Ölelését nem merem viszonozni. Mélyen beszívom, szokom az illatát. Soha nem volt ilyen szép anyukám.
Felébredek.

“Jó éjt puszi” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Megrázó, szomorú sorok. Ezekből ki kell lépni, mert méltatlanok. Ennél sokkal szebb is lehet az élet. Tiszta falak, jó levegő, szerető társ, család.

    Szeretettel: Rita🍁

  2. A depressziós helyzetet nagyon jól ábrázolod.
    Minden írásodban.
    Remélhetően vannak pozitív élményeid is.

    Üdvözlet
    ms

Szólj hozzá!