Nincs visszaút

Megosztás Nyomtatás 122 megtekintés 12 hozzászólás Kategória: Beküldött prózák Szerző:

Egy ácsmester úgy gondolta, hogy eleget dolgozott már, ideje nyugdíjba vonulni, megpihenni. Bejelentette főnökének ezt a döntését, aki szomorúan vette ezt tudomásul, hiszen legtapasztaltabb, legprecízebb szakemberét veszíti így el. A főnök csak annyit kért, hogy még egy utolsó ház építésében vegyen részt az ács, aki kelletlenül, de beleegyezett. Nem igazán dolgozott már szívvel, lélekkel. Ez, a házon bizony meg is látszott. Már nem adta bele minden tudását a munkába, gondolatai a nyugdíjas évei körül forogtak. A ház lassan készült, és meglehetősen gyenge minőségben. Tudta, látta ezt az ács is, de igazából már nem törődött vele. Amikor végre tető alá került a ház, a főnöke kijött az építkezés helyszínére. Odaadta a ház kulcsait az ácsnak és ezt mondta:
– Ez a ház a cégünk ajándéka, ez a ház a tied.
Az ács értetlenül vette át a kulcsokat, s magában morgolódott:
– Ha ezt tudtam volna, másképp dolgozom ezen a házon.
Ha tudtam volna… ha tudtam volna. Igen vannak olyan helyzetek, amikor már nincs visszaút. Nem lehet elölről kezdeni a dolgokat. Utólag már bánja az ember, és másként csinálna sok mindent. Mindnyájan tanulhatunk az ácsmester példájából. Itt a hazánk, a mi hazánk, a mi otthonunk. Minden, amit teszünk, a magunké, a gyermekeinké, az unokáinké. Minden tégla, amit az épület falába beépítünk, minden deszka, amit a helyére illesztünk, minden szeg, amit beütünk, a mi otthonunk része lesz. Minden munkánkkal szebbé tehetjük az országot, az otthonunk. Végezhetünk silány munkát is, de ezzel magunknak, szeretteinknek okozunk kárt.

“Nincs visszaút” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Éva!
    Nagyon szépen köszönöm tartalmas, bölcs hozzászólásodat.
    Szeretettel: Marika🏡

  2. Kedves Marika! Bizony, az embernek mindig van mit tanulnia. A munkáért kapjuk a bért – függetlenül hogy az kevés, elég, vagy sok -, és lehető legjobb tudásunkat kell adnunk, magam is mindig ezt vallottam. Szeretettel gratulálok a történethez, és köszönet az élettanácsért. Éva

  4. Kedves Marika! Nagyszerű írásodhoz, ami igen nagy igazságot tartalmaz, szívből gratulálok! Szeretettel Edit

  5. Kedves Tímea!
    Nagyon örülök, hogy olvasóm lettél. Köszönöm gratulációdat.
    Szeretettel: Marika🏡

  6. Kedves Rita!
    Nagyon köszönöm tartalmas, bölcs hozzászólásodat. Örülök, ha tetszett az írás és tanulságosnak tartod Te is.
    Szeretettel: Marika🏡

  7. Köszönöm kedves Mária. Örülök, ha tetszett a kis történet.
    Szeretettel: Marika🏡

  8. Kedves Gyöngyi!
    Örülök, hogy olvastál, s egyetértesz soraimmal.
    Szeretettel: Marika🏡

  10. Nagyon tanulságos történet volt. Bizony, a munkát mindig csak szívvel és szeretettel szabad végezni, még a nem tetszem feladatokat is. Előfordul, hogy nincs kedvem valamihez, de mivel elhatároztam, hogy megcsinálom, mégis hozzáfogok és magam lepődöm meg a legjobban, hogy munka közben megjön a kedvem is. Felemelő érzés minőségi munkát végezni. A munka minősíti a munkavégzőt. A kelletlen munkában nincs sok köszönet. Szoktam is mondani, hogy minden nap érdemes valamit csinálni, mert a semmittevésbe is el lehet fáradni, a munka utáni fáradtság azonban jóleső, mert látom az eredményét, tudom, hogy hasznos voltam.

    Szeretettel: Rita🍁

  11. Magam is csak Gyöngyikét tudom ismételni. Tetszett az
    ácsmester története, elgondolkodtató írásod.
    Mária

Szólj hozzá!