Ősz

Rég meghalt barátnőm fia hívott fel bennünket telefonon, hogy értünk jönnek autóval egy hétvégén, elvisznek egy kis kirándulásra. A régi házat, ahol olyan sokat vendégeskedtünk náluk, rendbe hozatja, nézzünk szét a kertben, amit átalakíttatott.
Így is történt. Még elég szép idő volt az útra. Elébb Jászberénybe vitt el bennünket a férjemmel, aztán Hódmezővásárhelyre. Szinte mindenki meghalt már a családjából, mi olyan pótszülőknek számítottunk régi közös emlékeink kapcsán, akikkel mindent meg lehet beszélni. Esetleg valami tanács is várható tőlünk, ha szükséges lenne.
Aztán olyan vendégségben volt részünk, amilyenben talán gyerekkoromban volt utoljára. Teljes pihenés, kényelem, lazítás. Vendéglátónk meghívta régi kedves barátait, akiket mi is ismertünk. Csak pihenni kellett, hallgatni a beszélgetést és az önfeledt kacagást. Kérni semmit sem tudtam volna, minden gondolatomat kitalálták. Ki sem gondolt jókat teljesítettek, egyezett az elképzelésünk és a véleményünk, Rádöbbentem, hogy embernek, partnernek néznek. Ezt is lehet? Kérdeztem önmagamtól. Elég sok negatív élményben is volt részem mostanában. Elámulva fedeztem fel a lehetőséget, hogy nekem is lehet igazam csak úgy, minden megkérdőjelezés nélkül. Péter kimeríthetetlennek tűnő energiával használta ki a perceket, boltba vitt be, hogy válogassak kedvemre való holmit, beköszöntem egy másik régi baráti családhoz, kisiettünk szétnézni Mártélyon, piac látogatásra mentünk a főtér mellé, két kiállítást láttunk, de az ételek sokasága és finomsága még ezeket az élményeket is túlszárnyalta.
A ház fehér falai körül kis halvány idegenség világított. Hiányzott régi barátnőm gyors mozgása, a bejárati ajtót vigyázó rózsaszín leanderek, a reggeli kávéillat, a belátogató barátok mozgása, a pompás bútorok. Mindez a múlt. Fiuk, a jelenlegi házigazda tele volt tervekkel. Remélte, hogy az átalakított nagy kert majd sok örömöt okoz nyugdíjas napjaiban neki és a lányának is, aki biztosan sokat lesz majd itthon, körülötte. ( Most, mikor ezt írom. hétfői nap van, 2015. április 27.-e. Akkori házigazdánkat pénteken temették).
Nélkülözhetetlen papucsom története is ide gyökerezik. Bevásárolni tértek be a házi gazdáék a nagy Interspárba. Én nem akartam kiszállni az autóból, hogy ne húzzam az időt ezzel se. De ebbe nem nyugodtak bele, mondván, hogy nézzek széjjel én is. Messze nem jutottam, mert a bejárat melletti hatalmas tárolókban különböző színű papucsok kellették magukat. Választottam minden családtagnak, ajándékba. Az én rózsaszín papucsom annyira bevált később, hogy nélküle szó szerint mozdulni se tudtam volna. De ez már jóval ezután történt. Addig még élvezhettünk pár szép napot ebből az őszből.

“Ősz” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngyi! Igen, jól esne most is, de már nem merek elindulni sehova a fizetős mentősökkel. A jövő héten talán segítségem sem lesz, egyelőre nem tudom, hogy fogok zuhanyozni egyedül és ki megy tejért, kenyérért a boltba. Magdi.

  2. Kedves Magdi, jót tesznek az ilyen pozitivumokkal teli kirándulások, különösen ha váratlanul jönnek. Fgy

  3. Kedves Rita! Mi jó barátságban maradtunk Péterékkel a távolság ellenére is, ezért különösen fájó, hogy barátnőm mindkét fia váratlanul és eddig is ismeretlen okból halt meg hirtelen. A férjétől még el tudott búcsúzni a pesti kórházban, de mire hazaért, már csak a halálhírt kapta otthon. Magdi

  4. Kedves Magdi!

    Sokszor a jó is olyan váratlanul történik velünk, mint a rossz. Remek ötlet volt Pétertől ez a vendéglátás. Sokan elfelejtik a régi kapcsolatokat, túllépnek rajtuk.

    Szeretettel: Rita🍁

Szólj hozzá!