A kortalan védőnő
Már nagy hasa volt feleségemnek, mikor Tapsony és Nagyszakácsi közt Trabantjába felvett minket. Én igyekeztem az előrehajtott anyósülés mögé préselődni, a másfél emberre szabott hátsó ülésen meghúzódni.
– Hölgyeké az elsőbbség! – mondta a mindig kontyos, fehér klipszekkel fülében még kívánatos úr(hölgy)vezető.
– És a férfiaké az ész! – gondoltam, mikor, mint a violinkulcs, beletekeredtem a hátsó fertályba, miáltal párom előre ülhetett.
De lehet, hogy fordítva igaz; mert ahogy öregszem, az akkori negyvenes nő ma már nekem tizennyolc – tehát neki volt több kurázsija, mert a jóképű suhancot akarta maga mellett tudni…
Ezt most nem igazán értem. A hölgy volt a vezető és az áldott állapotban levő asszonyka ült az anyós ülésen, akkor hogy tudhatta maga mellett a jóképű suhancot a negyvenes nő?
Szeretettel: Rita🍁