Nem tudom ki, hogy van vele, de én minden évszakot egyformán szeretek. Van, amit azért, mert újjá ébred a természet általa, van, amit azért, mert az elmúlásra emlékeztet. Elmúlás közben is születhet valami csodaszép. A nyáron zöldellő fák levelei csodálatos átváltozáson mennek keresztül. A sárga, a vörös és a barna szín ezernyi árnyalatában pompáznak. Rohanó életünk napjain olykor észre sem vesszük őket. De ha megállunk, és a szemünkkel csak rájuk koncentrálunk felemelő látványban lehet részünk. A természet lenyűgöz ilyenkor. Megtanít rá, hogy nemcsak a bimbózó tavasz, a ragyogó nyár, a csillámló téli táj tud elbűvölő lenni, hanem a pazar szín kavalkádban játszó ősz is.
Egy ilyen varázslatos őszi napon álltam az oltár elé jó pár évtizeddel ezelőtt. Reggel még hűvös időre ébredtünk, a nászmenet azonban kora délután már ragyogó napsütésben vonulhatott a templomba. Október végén ritkán kapjuk meg ezt a kegyet, de abban az évben kiváltságosak voltunk. Azóta eltelt sok-sok év, lehullott sok-sok falevél és kitavaszodott újra meg újra, a nyár is tette a dolgát, meghozta bő termését. Volt idő, amikor dideregtünk, nem csak ősszel és télen, hanem nyáron is. Fáztunk, amikor elfelejtettük azt a valamikori csillogó napfényes boldogságot, ami életünk egybekötése napján a szemünkbe ragyogott.
A jóra visszaemlékezni kellemes és egyben hasznos dolog is. Feltölt és érzékenyíti a szívet, lelket. Ami elmúlt és fáj, azt össze kell söpörni, úgy, mint ősszel a faleveleket és egy kupacba rakni, elégetni és magunk mögött hagyni. A falevelek tavasszal mindig megújulnak, nem gondolnak vissza a búskomor télre. Így tanítanak minket. A gyökereid legyenek erősek, és csak előre nézz! Örülj a mának és bízz a holnapban! Nem élhetünk egész életünkben a múlt szomorú árnyékában, mert azzal a jelenünknek és a jövőnknek ártunk. Bizakodom, hogy sokan egyetértetek rövid kis eszmefuttatásommal, miközben gyönyörködtök az őszi lombhullásban, és éppen megrezzen vállatokon egy sárga falevél, mely éppen most pottyant rá.
Kedves Mária, Zsuzsa és Icu!
Ezek az “őszi gondolatok” kikívánkoztak belőlem. Apropója lehet az is, hogy éppen ma van a 37. házassági évfordulónk és visszatekintettem az elmúlt hosszú évtizedekre, ami adott sok boldog, de boldogtalan pillanatot is. Örülök, hogy elolvastátok rövid eszmefuttatásomat.
Szeretettel gondolok rátok! Melinda
Drága Melinda!
Csodálatos írás, nagyon örülök, hogy olvashattam. Értékes gondolatokat fogalmaztál meg. Szívből gratulálok.
Szeretettel: Icu🌷🌷
Kedves Melinda!
Hasonlóan vélekedem én is az évszakokról; mindegyikben van valami szép ami csak az övé. ezért örülök a változásoknak.
Szeretettel: Zsuzsa
Kedves Melinda! Szép gondolataidat szeretettel olvastam.
Az utolsó öt soránál hosszan elidőztem, nagyon szépen
fogalmazott, szerethető sorok, gondolatok.
Mária
Kedves Rita és Tímea!
Olykor előjönnek belőlem általam bölcsnek vélt gondolatok. Ilyenkor leírom őket, hátha másnak is tudok segíteni a megosztásukkal. Köszönöm a látogatásotokat!
Melinda
Bölcs, szimbólikus gondolatok!
“Örülj a mának és bízz a holnapban!”
Bizony, minden nap apró ajándékaiért is hálát kell adni. Az október gyakorta szép. Akkor született az első gyermekem és nyári kismama ruhában és egy fehér pamut pulóverben mentem be a kórházba október 21-én és 22-én megszületett az Évikém. Ekkor huszonegy éves voltam, illetve október 31-én töltöttem be azt. Születésnapi ajándéknak tartottam a kislányom, nagyon boldog voltam. Igen, ennek holnap lesz ötvenhat éve, de felejthetetlen, mint ahogy a szüleimnek is az én születésem. Szeretjük az őszt, van egy kis szomorkás hangulat bennünk, amihez hozzájárul a korai sötétedés és gyakorta az esőzések is, de minden napfényes napnak örülni lehet. Gyönyörű a természet, sokan járnak kirándulni ebben az évszakban.
Nagy tetszéssel és visszaemlékezéssel olvastam szerethető, kedves soraid.
Szeretettel: Rita🍁