Hogy mennyire öregszem!?

Gondolkodtam el a minap. Rohan az idő.
De nemcsak a húszéveseké a világ. Mindenkinek van egy álma, amit megpróbál elérni. Addig hosszú és rögös az út. Minden ember boldog akar lenni, mindenkinek kell valaki, de mindenki másképp csinálja.
Amikor mi még kis srácok voltunk, fáról almát ettünk, ropogott a fogunk alatt, most lassan már fogaink sem lesznek. El kell, hogy engedjenek, amikor felnövünk, hagyni, hogy önállóak legyünk. Apám hitte, hogy sajtból van a hold és tudta, hogy milyen szép a petróleumlámpa fénye, hogy nem veszíthetünk, élni akarunk és egyszer végleg elmegyünk és ha elindul a vonatunk, a szívük megszakad. De amíg idáig eljutunk a hajukat tépik, mert a tinikor egy őrület. Leszünk valakinek a játékszere, kétszázhúsz felett száguldunk, vedeljük a jeget dupla whiskyvel, a padláson esszük a szilvásgombócot. Volt, hogy csak egy tánc volt, de megérte feltekerni a szőnyeget. Hangosan szólt az ének, avattunk csókkirályt, aki fekete lakkcipőben feszített, voltunk túl szexi lányok is. Volt kicsit szomorkás a hangulatunk, amikor megállítottuk volna a homokórát. Egy Banzáj után éjjel érkeztünk, szerettünk bolondulásig, de volt, hogy csak majdnem szerelem volt. Értek csalódások minket, akkor előkerült anyuskánk: – Nem tudom, mit tegyek. Mamaaaa! Valaki mondja meg, hogyan kell élni! Mert arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk és játszunk tovább. Anyuskám! Anyuskám!
Építettünk homokvárat, légvárat, kártyavárat, mire megtanultunk házat építeni, amibe beköltöztünk azzal, aki nélkül nem tudtunk élni, aki végleg a szívügyünk maradt. Megkezdődött a nagybetűs élet, nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás. Aztán hirtelen vége lett, amikor édes kisfiúnk, kislányunk megszületett, nem volt egy Hotel Menthol a lakás, néha elpattant egy húr, de azért vannak a jó barátok, a család, hogy átvészeljünk sok mindent. És már nem kellenek nagy ajándékok, elég egy szál harangvirág. Indián nyarak jöttek, mentek és már nem mindenünk csak a farmerünk.
Feltesszük a kérdést: – Mit szólsz, milyen az élet?
– Egyszer véget ér….