Vélemény

Szerinted hogy lehet, hogy egyesek bármit írhatnak, ráadásul nyomdafestéket nem tűrő hangnemben, és nincs vele semmi probléma, a másik meg normális hangnemben, közérthetően felvet egy témát és letiltják?
– Mit nem értesz ezen? Ez mindig is így volt. Miért a suliban mondhattad a 70-es években, hogy 56-ban forradalom volt?
– Nem.
– Most 2022-ben mondhatod, hogy ellenforradalom volt?
– Nem.
– Kik mellett voltunk a második világháború alatt?
– A németek mellett.
– Aztán, hogy elvesztették a háborút, kik lettek a barátaink, kik szabadítottak fel bennünket?
– Az oroszok.
– Most mondhatsz jót az oroszokra? Akár csak a rég elhunyt művészeikre, íróikra, költőikre, értékeikre, kincseikre, kultúrájukra?
– Nem.
– Akkor mi a kérdésed?
– Mindig azt mondhattad, amit mondanod kellett, nem?
– Igen, de gondolkodni lehetett, sőt azt el is várták tőlünk.
– Na, ne mondjad! Ki várta el tőlünk azt, hogy gondolkodjunk?
– Hát, például a tanárok és a munkahelyen a főnök is.
– Na ne nevettess! Mondhattál mást a tanárnak, mint amit ő hallani akart? A főnöknek, hogy igazságtalan és a szeretőjének ad jutalmat, nem pedig annak, aki helyette is dolgozik?
– Nem.
– Na, látod, veled az a baj, hogy nem azt mondod, amit kellene. Haladni kell a korral, de nem úgy, ahogy a reklámban mondták annak idején, hogy “Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!” hanem figyelni kell arra, hogy honnan fúj a szél. Az okos ember 45 előtt a németeket, 45 után pedig az oroszokat éltette. Belépett a pártba és az ország 99,9 %-a nagyon demokratikusan megválasztotta a párt által jelölt személyt vezetőnek. Aztán ezek az elvtársak most ki akarják irtani, meg akarják semmisíteni azokat, akiket korábban éltettek. Te soha nem voltál egyetlen egy pártnak sem a tagja, nem is vitted sokra, hiába igyekeztél és tanultál annyit. Te nem értetted, hogy miért kell nekünk megünnepelnünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját. Azt se, hogy miért gyászoljuk meg az idős korában megválasztott, majd elhunyt szovjet miniszterelnököt. Csodálkoztál azon, hogy miért Moszkváról nevezték el az egyik terünk, Majakovszkijról pedig egy utcát és még sorolhatnám. Azt se érted, hogy most miért a fegyverekkel lehet békét teremteni és miért kell többszörös áron és környezetszennyező módon megvennünk az energiát. Fel se tudod fogni, hogy a háborúban szenvedő népnek miért lesz jobb, ha mi is tönkremegyünk. De, hogy egyszerűbb dolgot említsek azon is meglepődsz, hogy még mindig állítgatjuk az órákat. Mert te mindig csodálkozol valamin, a helyett, hogy helyeselnéd azt, amit a nagyok mondanak. Senki sem vár el tőled gondolkodást és ha mégis megteszed és ráadásul közzé is teszed akkor mindegy, hogy ezt milyen stílusban és mennyire kulturáltan csinálod, kihúzod a gyufát és ne csodálkozz, ha letiltanak mindenhonnan, mert neked csak akkor lehet igazad, ha azt mondod, amit hallani akarnak a megmondó emberek.
– De kérdezni csak lehet?
– Szerinted?
– Ha jobban meggondolom, nem.
– Na látod, nem vagy te olyan ostoba, mint amilyennek kinézel.

“Vélemény” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Magdi!

    Köszönöm az olvasást. Biztosan van ilyen és olyan is. Viszont, nem mindegy milyen a vélemény, mert a fősodorral nem lehet szembe menni.

    Szeretettel: Rita🍁

  2. Kedves Rita! Én meg azt tapasztalom, hogy aki nevét adja egy téves információhoz, azt kitüntetik. Aki dokumentumokkal igazolja a valóságot, annak az írását meg tudomásul se veszik, vagy eldobálják az intézmény igazgatói. Több ilyet tudok. Magdolna

  3. Kedves Edit!

    Köszönöm az olvasást. Igen, egészen elképesztő, amilyen hangnemben képesek az emberek kommunikálni egymással, de ez a helyzet az úgynevezett irodalmi művek esetén is. Ezek a szavak úgy látszik nem sértenek személyiségi jogokat csak azok a vélemények, amelyek a fősodornak sértik a fülét a stílustól teljesen függetlenül, mivel más mantrát akarnak ránk erőltetni.

    Szeretettel: Rita🍁

  4. Kedves Rita! Remek írás, mint mindig! 🙂 Nem szaporítanám a szót, mert csak a Gyöngyi szavait tudnám ismételni. Az elejéhez, csak annyit tennék hozzá, hogy borzasztóan felháborít, amikor versben, prózában vagy bármilyen irodalmi műben nyomdafestéket nem tűrő szavak szerepelnek. Azt hiszem mégis szükséges lenne a cenzúra. 🙂 Szomorú, hogy a kultúra itt tart. Szeretettel Edit

  5. Kedves Zsuzsa!

    Akkor végül is mindenben egyetértünk. Mi vagyunk az “oroszbarátok”, mert szükségünk van az olajra és a gázra és azt nem négyszeres áron szeretnénk megvenni rendkívül környezetszennyező módon. Mennyivel lesz jobb Ukrajnának, ha mi is tönkremegyünk? Amikor Amerika robbantott ki háborút/háborúkat, akkor az “igazságos” volt és senki sem állt a legyilkolt emberek mellé, nem segítették a lerombolt városok újjáépítését, most meg nekünk kell belegebednünk a testvérnemzetek háborújába. Ilyen “igazságos” a nagypolitika. Ha Te is szegény vagy meg én is, akkor egyikünk se tudja segíteni a másikat, de ha nem folytjuk meg azokat, akik nem vesznek részt e háborúban, akkor könnyebb segíteni, mert lesz miből. Az orosz élet nem élet? Azok a szerencsétlen kiskatonák, akiket besoroztak tehetnek erről a háborúról? Tárgyalás nélkül főbe lehet őket lőni? Ez így tökéletesen rendben van a “fejlett” nyugat szerint, mert ők az agresszorok. Volt, hogy csak a fekete élet számított, most meg csak az ukrán, bár a sajátjaikat is kikötözik, meg főbe lövik, ha nem akarnak harcolni. Zelenszkij a humanitárius segítséget semmibe se veszi és hiába mondja még Biden is – aki egyértelműen Ukrajnát támogatja – hogy a rakéták Ukrajnából “repültek” át Lengyelországba, köti az ebet a karóhoz, azt hangoztatva, hogy NATO országot támadtak meg az oroszok. Még az orosz ellenes lengyelek is tudják, hogy honnan jöttek a rakéták, ami így, hogy nem Oroszországból tévedt el, véletlen volt. Ennyit az igazságról, ami soha nem létezett a földön és soha nem is fog létezni, mert mindig vannak olyan érdekek, akik azt tagadni akarják és ha a hatalom náluk van, akkor azt az igazságot kell elfogadni.

    Szeretettel: Rita 🍁

  6. Kedves Ritu!

    Az orosz művészeket, sportolókat stb. sújtó diszkriminációval kapcsolatban teljes mértékben igazad van. Mi közük van nekik a politikához? Miért őket büntetik a nyugati nagyhatalmak?

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  7. Kedves Karola!

    Hozzád hasonlóan alakult az én szakmai karrierem is. Mivel azonban én már az úgynevezett “gulyás szocializmusban” lettem felnőtt, nem mondhatom, hogy a véleményem miatt börtönbe kerültem, vagy egyéb atrocitás, bántalmazás ért volna. Később is tartottuk a kapcsolatot és nem egy ember mondta el, hogy nem hitből lépett be a pártba, hanem azért, mert nem akart kilógni a sorból.

    Szeretettel: Rita🍁

  8. Kedves Mária!

    Aki helyezkedni tudott, vagy tud, mindig többre vitte és viszi, mint aki nem hódol be 100 %-ig semmilyen eszmének sem. A legnagyobb kommunisták lettek a legádázabb orosz ellenesek, viszont, ha az oroszoknak amerikai barát elnökük lesz, akkor ismét fordul a kocka.

    Szeretettel: Rita🍁

  9. Kedves Gyöngyi!

    Akkor egy csónakban eveztünk, annyi különbséggel, hogy én fel mertem tenni kérdéseket és elég vehemensen ütköztem többnyire a mások miatti kiállásom folytán. Különösebb bajom nem lett belőle, de azért ha simulékonyabb vagyok többre vihettem volna.

    Szeretettel: Rita🍁

  10. Kedves Zsuzsa!

    Örülök, hogy ilyen bőven kifejetted a véleményed. Én mást tapasztaltam a párttagsággal kapcsolatban. Nekem volt olyan főnököm, aki még a nyolc általánost se végezte el, mégis futtatták. Nekem is többször felkínálták a párttagságot, de nem éltem a lehetőséggel. Mindig a magam erejéből akartam vinni valamire, nem pedig azáltal, hogy mások tolják a szekerem. Végül is amire képes voltam, azt elértem. Az más kérdés, hogy a rendszerváltás, privatizálás nem tett jót a korosztályomnak, hiszen megszűntek munkahelyek, prémiumról, nyereségrészesedésről, fizetésemelésről szó se lehetett. Azt mondták, hogy akinek nem tetszik, az mehet, így annak ellenére, hogy mégiscsak eljutottam egy osztályvezetői szintig, elég csekélyke nyugdíjjal “büszkélkedhettem” és mivel mindig a meglévő összegre jön a százalék, ez a leszakadás megmaradt.
    “De Majakovszkijjal mi a baj? Az egyik legnagyobb orosz költő. Lassan már Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Puskint és Csehovot is a történelem szemétdombjára hánynák a magukról megfeledkezett új uraink.” Ami az általad is említett híres orosz embereket illeti, nem mi, hanem a “fejlett” nyugat negligálja őket az ukrán helyzet miatt. ” Van, ahol a vodkát is kiöntik és az orosz macskák is ki vannak tiltva, nem beszélve a művészekről, sportolókról. Most létezik a kollektív bűnösség elve, vagy nem? A jelenlegi nyugati politika szerint az oroszok vonatkozásában igen. Kész őrület, ami megy, a korábbi nagy elismerés után annak az elismerése, hogy jogos az oroszok kiirtása.

    Köszönettel és szeretettel: Rita🍁

  11. Kedves Ritu!

    Nagy örömmel olvasom mindig érdekes szösszeneteidet, mert mindig valami fontos dologra világítasz rá. Azt azonban megkérdőjelezném, hogy a párttagoknak kivételezett élete, jobb munkakörülményei, előmenetele lett volna. Nyilván lehettek ilyenek is, de a falumbeli párttagok ugyanolyan egyszerű, minden különbségtől mentes életet éltek, mint bárki más. Semmilyen privilégiumot nem élveztek, de nem is várták el. Ugyanúgy éltek, dolgoztak, mint a többi ember. Egyáltalán nem voltak különleges helyzetben, nem is értem, miért hivatkoznak erre olyan gyakran manapság. Nagy részük őszintén hitt egy jobb, igazságosabb társadalom eljövetelében, ezért léptek be a pártba. Nem rajtuk múlt, hogy nem így történt. Sokuk csalódása óriási volt, amikor a kétségtelen anomáliákra fény derült. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom pedig 1917-ben volt, és méltán ünnepelték a cárizmus bukását, hiába próbálják meg mai uraink átpolitizálni a korábbi korok eseményeit. talán csak nem bűn, hogy abban a hatalmas országban megszüntették a feudalizmust.
    Igen sajnos divattá vált a kollektív amnézia, de azért a múltat nem lehet eltörölni és megmásítani, hiába igyekeznek egyes politikusok, történészek ezt sugallni. Azt is megfigyeltem, hogy a múltbéli sikertelenségüket egyesek azzal magyarázzák, miszerint ennek oka, hogy nem voltak tagja a pártnak. Hát ezt kötve hiszem.
    A Moszkva tér elnevezéssel sem volt probléma, de üsse kő, megváltoztatták, egye fene. De Majakovszkijjal mi a baj? Az egyik legnagyobb orosz költő. Lassan már Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Puskint és Csehovot is a történelem szemétdombjára hánynák a magukról megfeledkezett új uraink.
    A szovjet pártfőtitkárokat valóban nem kellett volna meggyászolnunk, de ilyen volt a kor szelleme. Brezsnyev halálakor Portugáliában négynapos nemzeti gyászt rendellek el. Ezt még akkor sem tudtuk hová tenni.
    Ritukám! Minden másban egyetértünk!

    Szeretettel ölellek:
    Zsuzsa

  12. Kedves Rita, a kommunista pártba való belépés kimaradt az életemből, és azóta sem léptem be semmiféle pártba sem. A véleményemet , ha megkérdeztek, megkérdeznek, el szoktam mondani, akkor is ha az illető esetleg mást várt volna, nem szoktam ma ezt mondani,holnap mást ugyanarrol a dologról, attól függően, hogy ki a kérdező. A véleményem az a véleményem, de igyekszem diplomatikus formában tálalni, hogy azért sértés ne legyen belőle.
    Fgy

  13. Kedves Rita! Már az első mondatra reagálok: Sokszor gondolkodtam el
    azon, hogy lehet hogy bárki bármit mondhat, előnyére válik,
    én néha szólaltam meg, vagy csak a másról mondott pletyót ha
    csak meg kellett hallgatnom, úgy adták tovább, én mondtam, ha
    visszajutott a szenvedő fülébe. Érdekes ez az élet. Aztán itt
    van: Van aki minden pártnak a tagja volt, olyan köpönyegforgató,
    talán nekik van igazuk, gyomor kérdése.Tetszéssel olvastalak.
    Mária

  14. Kedves Rita!
    Nagyon sok igazság van az írásodban. Ez maga volt az életünk. Én sem voltam párttag. A politika előmenetelem nem is felelt meg az illetékes elvtársnak, ezt a fizetésem is megbánta. Néha tényleg jobb volt, ha még kérdést sem tettünk fel. Amit elértem azt kő kemény munkával a saját erőmből sikerült. Szeretettel olvastalak: Karola.

Szólj hozzá!