Punktum

Hölgyeim és Uraim!
Nagy öröm ez nekem, hogy ilyen sokan megtiszteltek jelenlétükkel. Ha van egyáltalán, Önökben tisztelet, vagy csak kíváncsiak rám élőben?! Kérem, helyezkedjenek el kényelmesen, vegyék le a kabátjukat, tekerjék le sáljukat, ezen az előadáson garantálom, hogy több lesz a maximum megengedhető 18 Celsius foknál! Na, magácska, ott a legelső sorban! Igen magácska, azzal a lepedővel a nyakában! Vegye le! Bízzon bennem, forrósodni fog a hangulat.
Na! Míg vetkeznek, igazodnak, sutyorognak, addig engedjék meg, hogy elmeséljem, mennyire nem szeretem ezt a 18 fokos határértéket. Igen, tudom, magának nem számít, mert éppen klimaxol, meg, Önnek sem kedves Uram, mert látom, hogy a zsírpárnái fenntartják a vízen, de nekem igenis számít. Én fagyosszent vagyok! Ezt itt most bátran kijelentem. Legalábbis, hogy fagyos, az biztos. Hogy szent-e, azt majd eldöntik. Nekem, kérem mozdulatlanul nyolc órán keresztül, odafagy az ülőgumóm a székhez. Hogy öltözzek fel jobban? Nem bírok! Esküszöm, ettől több rongyot nem tűrök meg. Úgy érzem magam, mint egy kötözött sonka. Ha megenne egy jegesmedve, egy hétig rongyot szarna. Hogy álljak fel munkaközben és tornázzak? Kedveském, elárulom, néha bevonulok az illemhelyre, és lenyomok harminc guggolást. Ennyit! Harmincat, többet nem bírok. Ja, hogy az én koromban ez elég sovány? Fejre gyúrok, nem testre, meg a fene sem gondol a koromra. Illetve, miközben terpesztek, guggolok, vörösödök, gondolok a koromra, de leginkább arra a kályhacső gigáján lerakódott koromra, ami mellett megmelegednék.
Látják rajtam ezt a fekete pulóvert? Ugye, hogy vastag? A kínaiban vettem, olcó volt, háromezeröcáz. De vastag, a betyárját! Kicsit műszálas? És hát, ennyi pénzért mit vegyek? Nem keresek olyan jól, hogy merinói gyapjút vegyek. Erről jut eszembe, ha végeztünk az előadással, majd a pogácsás asztalka melletti dobozkába ne felejtsék belecsúsztatni azt a szerény összeget, amivel hozzájárulnak a következő előadásomhoz. Mert ez fontos! Tudják mennyi a terembérlet? Na, ugye hogy nem is kíváncsiak rá! Nem is mondom inkább.
Ó, most egy kicsit elszégyelltem magam, ezt tapintatosabban is lehetett volna kérnem Önöktől, esetleg hozhattam volna egy-két hosztesz lányt. Akkor nem lenne gond, ugye? Kis bajszoskám, még Ön is odacammogna, és elővenné a bukszáját. Hölgyeim, ígérem, hogy legközelebb Önöktől izomfiúk fogják kigyúrni az apanázst. Megérdemlik, hogy egy ilyen hosszú nap után szétfolyjanak a szépfiúk fogpasztareklám-vigyorától. Mert itt kérem, mindenki mindent megérdemel! Ez a XXI. század. Se több, se kevesebb! Punktum!
Na, remélem kényelembe helyezték magukat! Asszonyom, megtenné, hogy feljön ide az emelvényre mellém? Igen Önre gondoltam, aki szelfizett. Na, nem kell meglepődni, jöjjön már, mindannyian készítünk fotókat magunkról! Az olyan izgi… Jól van, megengedem, hogy feltegye Instára, gondolom a Facebook már ciki. Használt szépítő applikációt? Nem? Hazudik! Aki azt mondja, hogy nem használ, az lódít.
Óvatosan, lépjen csak fel, jól van, jöjjön, foglaljon helyet itt mellettem. Teát esetleg? Ne szégyenlősködjön. Jólesik egy kis forró ital, igaz, hogy PET palackos csak bedobtam a mikróba.
Megnyugodott, asszonyom? Na, nem mondja, hogy ez váratlanul érte? Hát persze tudom-tudom, én is olyan izé vagyok, meg ez a sok ember itt Önnel szemben. Kisasszony! Elmondaná, hogy mit érzett, mikor Önre mutattam?
Alapreakció; összeszorult a gyomra, kiverte a víz, megemelkedett a vérnyomása. Adja ide a csuklóját. Milyen kis vékonyka. Nagyon modellalkat! Nem elégedett magával, hogy egy gramm fölösleget sem halmoz fel? És a pulzusa 98 percenként. A stressztől van hölgyem. Tudja, hogy miért stresszel? Jobb lett volna meghúzódni észrevétlenül? Elvegyülni a többiek között? El kellett hagynia a komfortzónáját? Mondja ki! Nem meri kimondani? Tudja, milyen az olyan ember, aki nem meri kimondani, amit gondol? Szarcsimbók…
Van, itt olyan Önök között, aki felmeri emelni a kezét, és ki meri mondani, hogy ő egyenlő egy kupac szarral? Senki… szinte gondoltam! Önök mind a háromszázan, erős és határozott jellemek. Helyes!
Uram, a legelső sor jobb szélén a piros pulóverben, elmondaná, hogy miért ezt színt választotta az előadásomra? Hogy magabiztosnak tűnjön? Azért ült a legelső sorba? Az hitte, akkor nem szúrom ki? Hogy maga, milyen kis naiv! Tele van szorongással, azt hiszi, nem látom? Keresztbe van a két lába, a karját összefonja a mellkasán. Mitől fél? Mit akar elrejteni? Szertője van? Nem jó otthon az asszonnyal a szex? Beszélgettek már erről? Ja, hogy ez tabu?! Miről beszélgetnek otthon? Nem is beszélgetnek, csak az inflációról, meg az ársapkáról, maguk nem is szeretkeznek, csak dugnak! Tegye a szívére a kezét, és mondja el, hogyan jellemezné magát! Nincs vér a pucájában igaz? De félre kufircolni, ahhoz van! Gratulálok! Üljön le, gubózzon be a kis komfortzónájába, keféljen félre, ha nem meri felvállalni, hogy nem boldog! Tudja, hogy Ön nem felnőtt? A maga nevelését szépen elkúrta az anyukája. Egy gyáva, hazug pucát csinált magából, nem férfit!
Hölgyem, lenne kedve ezzel a férfival leélni az életét? Nagyon halkan mondja, ezt még én is alig hallom. Nyissa ki azt a szép szilikon száját, erőltesse meg a hangszálait. Szülne ennek a férfinak gyerekeket? Nem? Na, látja Uram, a kisasszony most látja magát először, de már a rezgéséből leszűrte, hogy önbizalom hiányos.
Kisasszony férjnél van? Ja, hogy szingli. És most miért süti le a szemét? Hány éves? Harminchárom? Meddig akarja ezt csinálni? Meddig akar még kapca lenni? Tudja, mi a kapca? Hát, kisasszony gratulálok! Ráhúzta szépen az éretlenségére ezt a divatos szót, hogy szingli. Gyerek nincs, de kutyája van. Nem mer, csak egy ebhez kötődni, nincs elég felelősség tudata! Nőnek érzi magát? Annak? Nem haragszik, ha most röhögök. Nahát! Tudja, mit látok én? Hogy keresi a helyét a világban, és tele van egy rakat gátlással, amit közölni akar másokkal. Mért van szüksége ennyi tetoválásra? Mit, akar mások tudtára adni? Megjelöli a testét, hogy figyeljenek rá, miközben nem bízik eléggé magában? Arra vágyik, hogy valaki felfigyeljen erre és felkarolja? Tudja, mi születik ebből? Mert, aki egy gyereket választ társául, az Önmaga is gyerek! Mi lesz két gyerek papás-mamás játékából? Hmm? Na, mondja ki! Egy kis, bömbölő, földön fetrengő hisztérika?! Ezt akarja? Tudja, majd ezt kezelni? Elég következetes ehhez? Nézzen rám!!! Nézzen rám, és mondja ki! Aha… most már elég bátor, hogy üvöltse, hogy nem. Akkor? Ebbe a szarban akar élni, tocsogni akar benne? És aztán, mihez fog nyúlni? Elszív egy füves cigit, hogy homályosan lássa a tükörbe a szánalmas arcát? És ha ez a két szarcsimbók csinált egy harmadikat? Arra milyen jövő vár? Üljön vissza a helyére! Rágja, ezt meg alaposan.
Na, drága barátaim, most mit gondolnak, mi az emberi élet legnagyobb küldetése? Ki tud erre egész mondatban választ adni? Mit gondol az emberi élet értelméről egy értelmes XXI. századi ember? Jó, tudom, nehéz korban élünk, de mégis valami elképzelésük csak van erről!
Óh, a fiatalember a baseball sapkában. Látják, neki van fogalma. Adják oda a mikrofont. Na, kedves fiatalember, hogy hívják? Szabolcs? Milyen szép neve van! Tudja, mi jut róla az eszembe? Alma, szép kerek, piros, kásás alma. Képzettársítok, és akkor mi van? Kell egy kis fűszer nekem is!
Megvan a mikrofon, Szabolcs? Nagyon jó! Szóval, maga szerint, mi az emberi élet értelme? Kicsit távolabb tartsa az akusztikai átalakítót, mert így torzít! Így már hallom. Önmegvalósítás? Nem rossz! De gondolt már arra, hogy akkor Ön mennyire képlékeny? Kedves Szabolcs, tudja, hogy mit akar megvalósítani Ön Önből? Karriert? Nagyon szép. Mi a fontos a karrierben, a pénz, vagy a siker? Hogy azt szeretné, ha ezek kéz a kézben együtt járnának? És, ha mindezt megvalósította, akkor úgy érzi, hogy megtalálta az élet értelmét? Kész, és be is van fejezve? És, aki nem tud felépíteni egy karriert, annak nincs is értelmes élete? Üljön le Szabolcs, a maga álláspontját már tudjuk!
Na, hölgyem, ott abban a fehér poncsóban, Ön mit gondol? Azt mondja, hogy a család? Van családja? Óh, de szép kerek számot mondott. Nagycsalád… Az a jó, hogy számíthatnak egymásra, hogy van, kihez odabújni, hogy csipognak a gyerekek? És, ha párja egyszer csak kiszeret magából? Dehogynem lehet, az életben minden lehetséges. Na, ne rezegtesse már a pilláit olyan rémülten, én nem előrevetítettem ezt, csak azért mondom, mert ez is benne lehet az Önök forgatókönyvében. Jó, tegyük fel, a férje nem szeret ki magából, de ha a gyerekek felnőnek és elmennek, akkor is teljes lesz az élete? Hogy majd vigyáz az unokákra, süt-főz, pénzt dug a zsebükbe. Nem gondolja komolyan, hogy ennyi az élet, mindig másokat szolgálni? Spórolgatni, gyűjtögetni, hogy a kis édi-bédik cukorkát vegyenek maguknak, meg főzni, mert a gyerekek fáradtak munka után? Asszonyom, a seggüket nem akarja megtörölni?
A férje ül maga mellet? Uram Önt hogy hívják? Kedves, Csaba! Ön is csicska akar lenni? Ja, hogy most is az? Szereti ezt az asszonyt? Na, ne azt mondja, hogy akkor nem vette volna feleségül. Akkor még tomboltak a hormonok. Most is szereti? Szép! Tíz év után ez egyedi eset. Van valami, amit nem szeret benne? Na, ne legyen már ilyen fatökű, mondja ki, majd változtat ezen a neje. Látja, mosolyog magára. Mondja ki! Azt nem szereti, hogy ébredés után a mellkasára hajtja a fejét és röfög? Mert ez olyan cuki… Asszonyom, maga disznónak képzeli magát? Azt hiszi, hogy a férfi malackodni akar? Tudják mit, inkább nem mondok semmit! Dehogy a gyerekek is röfögni fognak, akkor ne csodálkozzanak!
Na, én most megkegyelmezek mindenkinek, hozza fel kisasszony a mikrofont! Na, na, na! Üljön csak le! Még azért megkérdezném, hogy mit érez, mikor ezt csinálja? Jaj, várjon, rezeg a telefonom. Ott van maga mellett a kisasztalon. Felvenné helyettem? Vegye már fel! Ahogy beleszól, az sokat elárul. Ügyes… és most hangosítsa ki! Várjon, tartom a mikrofont, hogy mindenki hallja. Kíváncsiak vagyunk, hogyan szólal meg.
„Halló! Fanyar János telefonja… Hogy, adjam át az üzenetet, hogy ne szórakozzon tovább, és húzzon haza, mert a gyereket bevitték a detoxba? Igen, asszonyom, átadom…”
Kisasszony, Hölgyeim és Uraim! Én is csak ember vagyok…Punktum, mentem…

“Punktum” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Olyan érzésem volt, hogy most sirjak, vagy nevessek. Döbbenetes igazságokat mondtál ki, hol viccesen tálalva, hol maró tragikummal. Gratulálok. Fgy

  2. Erőteljes, maróan szatirikus írás, gratulálok!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  3. Kedves Tímea!

    Döbbenetes írás volt. Hát, igen, nem lenne jó, ha belelátnánk az emberek gondolataiba, bár időnként szeretnénk. Valamit tartunk magunkról és igyekszünk ezt a látszatot kifelé is mutatni. Szókimondó, bátor írás volt, remek csattanóval.

    Szeretettel: Rita🍁

Szólj hozzá!