Az éltető víz

Nagy érték volt a víz hajdanán . Két karunk nehezen bírta a vizeskannát. Sokszor fordultunk amikor mosás volt, vagy éppen disznóvágáskor. Szombatonként a bádogkádat hordtuk tele. Forrt a víz a spardherton, sok víz kellett a fürdőzéshez, akkor még nem csapoltunk. Értékes volt az eső és a hólé is, nem volt gépi mosás csak kézi. Görnyedt háttal teknő fölé hajolt az én szülém, s három léről a ruhát hófehérre kimosta. Felkelt hozzá hajnalban, hogy mire reggel nyolcat ütött az óra, ki volt teregetve a ruha s a korai szél kedvére lengette. Délelőtt tíz őrára már a ruhát beszedte. Legtöbb helyen volt udvari ásott kút, ki gazdagabb volt, kútgyűrűket rakott egybe, a vizet úgy terelte, a szegény embernek, annak híján téglából volt az oldala kirakva. Kristálytiszta volt annak a vize, az állatok azt itták, ezzel telt meg ebéd után a mosogatótál, csak kellett hozzá a jó ultra, hogy a vizet lágyítsa. Akkor még nem versenyzett senki a tiszta udvar rendes ház címért, de meg kell hagyni minden fel lett locsolva, az udvar a kútvízzel lett leportalanítva. Minden háznál volt veteményeskert is, gyümölcsfa, nagy melegben ilyen vízzel lett minden növény , még a virág is meglocsolva. A gyümölcs amikor már beérett ebben a vízben lett megfürdetve a kút mellett. A z asztalon már sorakozott a ragyogóra mosott sok befőttes üveg. Csak a feltöltőlé volt ártézi. Olyan jó volt őket nézni, majd jó lesz télire, amikor kiürül a vitamin a szervezetünbe. Minden nap friss vízért mentünk el a városi közkútra, kellett a főzéshez, iváshoz, a mindennapi tisztálkodáshoz. Áldott volt minden cseppje, ügyeltünk ne öntsük félre, záloga volt a testünk egészségének.

“Az éltető víz” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Magdolna !
    Abban az időben valóban az volt a jellemző, hogy a háznál minden munkát maguk végeztek el a falun élő emberek többsége. A férfiak a férfi munkát a nők a női munkát. Ebben benne foglaltatott a különféle szakipari munka is. A nők, lehettek pékek, varrónők, szobafestők, állattenyésztők, növénytermesztők és még sorolhatnám . A férfiak pedig ügyeskezű alkotók, teremtők a házi eszközök szükségleteinek előteremtői. A mai viszonyokat tekintve, sokan rászorulnak a segítségre, lennének is segítők, de kevés bennük az akarat. Mindenre találnak magyarázatot, ha kiutat keresnek a munkában. Ha pénzért végeztet az ember munkát, megfizethetetlen manapság, de ha még találna is, mindent igyekeznek összecsapni, vagy az időt húzni a többletbevételért, pedig a minőségét meg lehetne kérdőjelezni. Köszönöm szépen a látogatást, örültem a hozzászólásodnak. Szeretettel, Zsófi.❄️

  2. Kedves Mária !
    Örömmel vezem mindig ha ellátogatsz alkotásaimhoz. Szeretettel, Zsófi.✈️

  3. Kedves Gyöngyi !
    Ez a kor ami még tükrözi neked a régmúltat , amiben éltél már egy fokkal jobb körülményeket nyújtott mint amiről írtam. Ha jól meggondoljuk legtöbben már csak erre emlékeznek amiről írtál. Én egy kicsit visszább mentem, . Köszönöm hozzászólásod. Szeretettel, Zsófi.🛀

  4. Kedves Zsuzsa !
    A lehetőségek szűkebbek voltak abban az időben, ezért, vagy ezért nem, sok mindenre volt időnk akkor , amit ma már nem teszünk, feledésbe merült. Az akkori hétvégék igazi nagytakarításos hétvégék voltak. A bútorok lemosása , oldala, lába, teteje, a szőnyegporolása, pókhálózás, mint írtad a meszelés sem egy napig tartott de hétvégére, minden befejeződött. Sok vizet elhasználtunk hozz, de megérte. Köszönöm jelentkezésed és hozzászólásod. Szeretettel, Zsófi.📚

  5. Kedves Rita!
    Egy kicsit keveredik bennem a “Tökéletes feltalálás” cikkemben írtam, ha jól emlékszem a kalákában segítő vidéki emberekről, akik valóban ,ha egyedül kellett / Magad uram , ha szolgád nincs megjegyzésed juttatta eszembe/volna pl. a házat felépíteni, nonemigen boldogultak volna. Ezért fogtak össze és váltakozva segítettek egymáson, ” összefogásban van az erő” jelszó mellett és szépen boldogultak, gyarapodtak az emberek. A mai viszonyok kiirtották ezt a magatartást, inkább a hamari pénzszerzést tartották többre és bizony ez a módja a pénzszerzésnek eltávolította egymától őket, mi több még meg is nehezítette a kapcsolatot, mert kifejlődött az írigység közöttük. Bár ez nem igazán vizes téma, de a véleményedre reagálva igaz. Köszönettel, Zsófi.☔️

  6. Szép leírása volt a régi valóságnak. Ma már szolga nincs, csak olyan, aki nem ért semmihez, meg nem is akar érteni. Olyan “segítség” már van bőven, sajnos. Magdolna

  7. Kedves Zsófi, amikor én gyerek voltam, már az udvari kút le volt zárva, és az utcán lévő vezetékes kutakról vittünk vizet, de visszagondolok, nem sokáig, mert lett kerti csap, aztán egy csap a nyári konyhánál, majd egy kezdetleges fürdőszoba is (fatüzeléses bojler volt benne, ami egyben meleget is adott, nem csak melegvizet). Keverőtárcsás mosógépre emlékszem, centrifugára, de ayám már ezeket is hatalmas segitségnek tartotta, holott ott kellett lenni, bepakolni, kiszedni, öblögetni, berakni a centrifugába… Manapság berakjuk a piszkos ruhát és szinte szárazon szedjük ki, és közben tesszük a dolgunkat, el is mehetünk otthonról .. Jó volt visszagondolni kicsit. Szeretettel Fgy

  8. Kedves Zsófia!

    Ez bizony így volt még az én gyerekkoromban is, de főleg a szüleimében. Az én anyám is kézzel mosott, hordta a vizet a kútról, Húsvét előtt kimeszelték a házat, minden sokkal nehezebb és fáradságosabb volt, de eszükbe sem jutott panaszkodni. A gerendás ház mennyezetét nagyobb lányka koromban asztalon állva mostam le évente egyszer. Nem volt mindig felhőtlen a sorsunk, mégis szívesen és örömmel emlékezünk vissza a régi szép időkre, mert fiatalok voltunk, és az élet még annyi csalogató ígérettel hívogatott bennünket.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  9. Kedves Zsófi!

    Tetszéssel olvastam a visszaemlékezésed. Bizony, még én is kézzel mostam sokáig, ráadásul pelenkákat is, mert akkor még csak a textilt ismertünk. Gyerekkoromban az én szüleim is a kútról hozták a vizet, később pedig már a kerti csapból, a lakásba jóval később került bevezetésre. Aztán a porták valóban rendesek voltak, de még az utca előtti járda is. Vidéken megszokták az emberek, hogy “magad uram, ha szolgád nincsen”.

    Szeretettel: Rita🍁

Szólj hozzá!