UTOLSÓ ESÉLY

A történet Svédországban játszódik. Ella és Molly Malmöben élnek, pár háznyira laknak egymástól. A szépkorúak társaságát bővítik. Ella már több mint tíz éve özvegy, egyedül él. A barátnője Molly régen elvált, volt egy – két kapcsolata, de mind meghiúsult különböző okok miatt. Ez olyannyira kiábrándította, hogy már nem is akart ismerkedni. A szerelem számára nem létezett, csak hiú ábrándnak tartotta. A szívét teljesen bezárta a férfiak előtt. Barátságos, nyitott és vidám természete miatt, ennek ellenére nagy baráti köre volt. Jól érezte magát egyedül is a bőrében. Ella, azonban sokat szenvedett a magányossága miatt. Sok évet élt a férjével együtt jóban – rosszban. Nehezen teltek mindennapjai, főleg az esték. Másik párkapcsolatról hallani sem akart természetesen.
Molly sokat győzködte Ellát, kérte ne betegedjen bele a magányába. Idősebb korban is sokan találnak egymásra. Adjon magának egy utolsó esélyt. Nehezen mozdult ki otthonából, nem járt társaságba. A barátnője sokszor hívta, de nagyon ritkán tartott vele. Molly nagyon félt attól, hogy teljesen magába fordul és depresszióba fog esni.
Az egyik napon, postaládájában talált egy prospektust. Stockholmban egy nevezetes hotel hirdetett fél áron egyhetes szállási lehetőséget programmal együtt szezonzáróként. Gondolt egyet és gyorsan átszaladt vele barátnőjéhez.
– Nézd Ella, mi volt bedobva a postaládába – mondta lelkesen.
– Tudom, én is láttam, de kidobtam – válaszolta egykedvűen.
– Figyelj már! Ez annyira jó lehetőség, fél áron egy hetet tölthetünk a fővárosban – folytatta Molly.
– Hívj mást Molly drágám, nekem nincs kedvem utazni – mondta lehangoltan.
– Ne viccelj velem, hol voltál utoljára?
– Ah, még a férjemmel régen.
– Édes Ellám, hidd el olyan jó lenne kicsit kimozdulni Malmöből. Egy teljesen más környezetben kicsit feltöltődni. Itt olyan egyformák a napjaid, neked is jót tenne – győzködte tovább.
– Nem is tudom, talán igazad van, még átgondolom – enyhült meg.
– Rendben, de ne sokat gondolkozz rajta, mert holnap le kell foglalni a szállást és a jövő héten már utazunk – válaszolta nagy örömmel.
Jól ismerte Ellát, tudta, hogy ez nála igent jelent, csak még meg akarta erősíteni a gondolatában az utazás tényét.
Egy hét múlva már Stockholm klímáját élvezték. Sok időskorú használta ki ezt a feláras lehetőséget. Az érkezéskor mindenki kapott programfüzetet. Mollynak és Ellának egész lakosztály állt rendelkezésükre. Az ablakok a tengerre néztek. A kikötőben különleges vitorlások és hajók sorakoztak. Igazán pazar látványt nyújtottak.
Az érkezésük estélyén a vacsorát követően, zenés – táncos ismerkedési estet tartottak. Négy személyes asztaloknál ültek és hozzájuk két férfi foglalt helyet.
– Oscar vagyok – mutatkozott be illedelmesen.
– Frank – mutatkozott be ő is a hölgyeknek.
A két férfi nem ismerte egymást, csak a pincér odavezette őket. Az étkezés vidám, laza beszélgetéssel telt. Próbáltak néhány alap dolgot megtudni egymásról, ha már egy héten keresztül mindig ennél az asztalnál fognak közösen étkezni. Mindketten jóképű sármos, intelligens és szimpatikus férfiak voltak. Kiderült, hogy Frank szintén Malmöben lakik és egyedül él. Oscar pedig Borastól nem messze, egy lovasfarmon. A lovakat idomítja és versenyezteti. Sok díjat nyert már velük. Mollynak jó volt látni, ahogy Ella fokozatosan feloldódik a vidám beszélgetésben. Persze a tánc sem maradhatott el. Nagyon jól érezték magukat. A hosszú nap után kellemes pihenés várt rájuk. Az éjszaka csendjét a tenger zúgása törte meg, akár egy meditációs élmény.
Stockholm Európa egyik legszebb fővárosa. Több mint 50 híd köti össze a 14 szigetre épült székhelyet. Csodálatos az óvárosa több középkori, reneszánsz, gótikus, barokk építészeti stílus képviselteti magát és számtalan gyönyörű park terül el a városban. A svéd királyi család lakhelyeként szolgáló Drottningholm – palota, valamint Svéd Királyi Opera épülete kiemelkedő építészeti gyöngyszem. Számottevő múzeuma van és a fegyvertár is nagyon izgalmas. Itt királyi öltözékek, fegyverek, páncélok, koronázási hintók és néhány eszményien szép lovaskocsi található. Nem lehet kihagyni a katonai őrségváltást sem, ami rendkívüli.
A színház, templomok és a Skanzen is fantasztikus maradandó élményt hagynak az odalátogató kirándulókban. A kikötőből rendszerint indulnak hajók a város bemutatására.
Molly és Ella felszabadultan, boldogan nézték végig ezeket a káprázatos helyeket a csoporttal együtt. A két asztaltársuk persze mindig a közelükben voltak. A hét lenyűgöző programjai és látnivalói annyira feltöltötte őket, úgy érezték, hogy szinte megfiatalodtak.
– Molly, én nagyon köszönöm neked, hogy rábeszéltél erre az útra. Sokat jelentett nekem – mondta lelkesen.
– Örülök kedves barátnőm, hogy jól érezted magad – válaszolta mosolyogva.
– Vajon az életem mit szól mindehhez odaát?
– Kedvesem, Gustav nagyon szeretett téged. Éppen ezért, amikor azt látja, hogy szomorú és boldogtalan vagy, akkor ő is az. Most viszont, úgy gondolom, ő is nagyon boldog, hogy végre vidámnak lát, mint egykor.
– Bár így lenne – sóhajtott nagyot Ella.
– Csak gondolj bele, ha fordítva lenne. Te azt szeretnéd, hogy az itt maradt párod boldogtalanul, sótlanul élje le a hátra lévő éveit azért, mert a sors őt szólította el hamarabb?
– Nem, biztosan nem szeretném, hogy miattam szenvedjen – válaszolta határozottan.
– Tudod, kettőtök közül ő vállalta fel azt, hogy előre menjen és várjon téged odaát a legteljesebb szeretetével.
– Köszönöm Molly! – mondta, miközben könnyes szemmel ölelte át barátnőjét.
– Gyere menjünk le és töltsük el az utolsó esténket itt, aztán még csomagolnunk is kell. Holnap irány a megszokott otthon – mondta nevetve.
Vacsora után Oscar elhívta Mollyt sétálni a parkba. Olyan igazi indián nyári este volt. Több mint két órát beszélgettek. A férfi szerette volna, ha közelebbi kapcsolatot építhetne ki vele.
– Nézd Oscar, te egy nagyon szimpatikus ember vagy. Köszönöm, hogy megismerhettelek. A baráti kapcsolaton kívül, azonban más nem működne közöttünk. Te a farmot nyilván nem hagyhatod, az én életem a városhoz kötődik. A távkapcsolatok pedig sohasem működtek – mondta Molly határozottan, de barátságos hangnemben.
– Sajnálom, de igazat kell, hogy adjak neked. Persze én abban gondolkodtam, hogy talán hozzám költözöl, ha későbbiekben úgy alakulna. Látom a városi életedet nem adnád fel soha – válaszolta szomorúan.
– Tudod, igaz az a mondás, hogy öreg fát már nem lehet átültetni, mert belehalna. A barátságunkat ápolhatjuk, ha te is szeretnéd és majd meglátogatunk Ellával.
– Ezt el is várom tőletek. Annyira jó hangulatban telt veletek ez a hét. Muszáj, hogy legyen folytatása. Frankot is nagyon megkedveltem, igazi barátság szövődött közöttünk. Ő már jelezte nekem, hogy majd meglátogat – válaszolta mosolyogva.
– Persze, mi is szeretettel látunk téged, ha egy kis időre el tudsz szabadulni a farmodtól.
– Drága Molly, nagy öröm számomra, hogy megismertelek benneteket, a reggelinél még találkozunk – majd kezet csókolt és elköszönt.
Ez idő alatt Ella és Frank az étteremben maradtak és hosszasan beszélgettek.
– Édes Ella, nagyon sajnálom a veled történteket. Tudod nekem sem könnyű. A családom számomra némi gyógyír, de ahogyan te mondod az esték magányosak. Jó lenne valakivel megosztani egy film, vagy koncert élményét, akár csak beszélgetni. Egy városban lakunk és ha nem vennéd tolakodásnak, néha megosztanád velem a magányos estéket? Mi lenne, ha adnánk magunknak egy utolsó esélyt?
– Kedves Frank, nagyon megtisztelő, hogy így gondolkodsz felőlem. Most nem tudok neked mit mondani, azt hiszem még gyógyulnia kell ennek a sebnek.
– Természetesen megértelek.
– Idővel, talán. Bízzuk a sorsra ezt az utolsó esélyt.
– Köszönöm Ellám ezt a rendkívüli estét – a szobájáig kísérte, majd kézcsókkal kívánt jó éjszakát.
A hazatérést követően, sokat találkoztak Frankkal. Időnként kártyapartit rendeztek Ellánál vagy Mollynál. Jó néhányszor Frank hívta meg őket szerény hajlékába. Oscart is közösen látogatták meg és nagyon jól érezték magukat. Őszinte barátság szövődött négyöjük között.

Debrecen, 2022. 11. 20.

“UTOLSÓ ESÉLY” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Marikám! Köszönöm szépen, az olvasást és a kedves szavaidat! Szeretettel Edit

  2. Kedves Rita, Gyöngyi és Karola! Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok ezt a kis történetet és kedves véleményeteket. Örülök, hogy elnyerte tetszéseteket. Szeretettel Edit

  3. Remek kis történet volt. Igen, nem fontos összebútorozni, de jó dolog, ha az embernek vannak barátai. Egy kis fűszer ízesebbé teszi az életet.

    Szeretettel: Rita🍁

  4. Kedves Editke! Jó volt olvasni olvastató, remek alkotásod.
    Idős emberekről szól, akik megtalálták a magány “ellenszerét”.
    Jó lett volna többünknek is ilyen kis szerencse.
    Mária

  5. Bizony, sok ember talál idős korban is társat, barátot. Azért mert valaki özvegy, nem kell begubózni a lakásba, hiszen ahogy a régi sláger mondja:
    nem csak a húszéveseké a világ, az úton még poroszkál nem de néhány korosztály, a réten mindenki talál virágot…..
    persze ehhez az is kell, hogy az ember felismerje a lehetőséget, ne menjen el mellette.
    szeretettel Fgy

  6. Kedves Edit!
    Örömmel olvastam az írásodat. Felhozott bennem is emléket. A férjem halála után nekem is sikerül egy vidám kis társasággal megosztani a napjaimat.
    S beteljesült a kívánsága ” Légy mindig vidám és boldog, akkor is amikor én már csak fentről vigyázok rád”. Igen valamelyikünk várni fogja a másikat az ismeretlen létben. Gratulálok! Karola.

Szólj hozzá!