Bedőszeg

Bedőszeg

Gyermekkorom téli estéi jutnak eszembe. A feketegyarmati alföldi faluban szállingózott a hó, a meleg otthonokban sütőtök illata terjengett, forraltbor fahéjas párolgása mesélő kedvre derítette a téli pihenésre vágyó az év mindennapján szorgalmas hangyaként munkálkodókat. Nagyapám is belépett és máris varázslatossá vált a szoba. Kezét a sparhet fölött összedörzsölte, simított őszülő hajfürtjein, és bajszán, megmosta kezét a szoba sarkán lévő lavorban, majd szárazra törölte a nagyanyám által szőtt törölködzőben. Aztán lehuppant a lócára. Nagyanyám a vacsorát készítette, én pedig Bandi kandúrt cirógattam, aki még dorombolt is, hálás volt a simogatásomért. A nagy tespedt csendet én törtem meg, kíváncsi voltam, az én nagyapám mit tud Bedőszegről, mert Pálóczi Sanyi bátyám, azt mesélte, hogy azt a területet Bedőszeget, igaz elvették 1920-ban, de majd 1922-ben vagy 1923-ban vissza adták Almásy grófnak. A falu, a feketegyarmatiak, abban reménykedtek, hogy a gróf Feketegyarmatért is fog küzdeni, ír kérelmet, elmegy Párizsba, hogy hogyan volt, nem tudni, de az biztos Bedőszeget visszakapta. Nagyapám meghallgatott, nagyokat sóhajtott, majd nagyon röviden annyit mondott, Sanyi bátyád igazat mondott. Valóban a tárgyalások után, még történt határ kiigazítás, pár évre rá, hogy meghozták a megváltozhatatlan döntést a nagyhatalmak. Ki volt ez a gróf, hogy ezt eltudta rendezni, értetlenkedtem. Na jó, ha érdekel. elmondom én mit tudok, szusszant nagyot nagyapám. Gróf Almásy Dénes örökös főrendiházi tag volt, császári és királyi kamarás a felesége pedig Károlyi Ella vagy Gabriella az biztos, hogy Károlyi. Sok gyermekük volt, hét vagy nyolc. Almásy gróf egy nagy földbirtokos volt. Ezeket onnan tudom, hogy szegény édesanyám, mikor megtudta, hogy édesapám meghalt az első világháborúban Szarajevónál, bizony megijedt mi lesz velünk. Az öcsém beteg volt, még kicsik voltunk és a tanító úr próbált segíteni rajtunk, mindenhova írt kérelmet és gróf Almásy Dénesné próbált segíteni a hadi árvákon. Szájtátva hallgattam nagyapámat és csodálkozva mondtam, nálatok ját a grófné. Nem-nem ezt én nem mondtam, arra emlékszem, hogy a tanító úr hozott egy nagy csomagot, édesanyám nagyon örült neki, és több mindent mesélt, hogy a grófné nagyon szereti a gyerekeket, neki is sok gyermeke van. A gróf mindenben támogatja a feleségét, nem is tehet mást, ezt kihangsúlyozta a tanító úr, ugyanis a Károlyiak nagyon másképpen gondolkodnak. Mindegy mit mondasz szólt közbe nagyanyám én valahogy nem bírom a bárókat, meg grófokat. Nagyanyád már csak ilyen dörmögte nagyapám. Bedőszegről még mit tud fordultam nagyapám felé. Bedőszeg az egy földterület neve ami Dénesmajorhoz tartozott vagyis a grófé volt. Gróf Almássy Dénes uradalma az nagy volt, a Dénesmajor a grófról kapta a nevét. Én úgy tudom, hogy Almásy gróf több kérelmet írt, meg személyesen is járt az illetékeseknél és 1923-ban a trianoni ideiglenes határvonal módosult. A kiigazítás folytán a magyar impérium alá visszakerült a Feketegyarmathoz, illetve Gyulavárihoz tartozó 182kat.hold. Gróf Almásy Dénes belügyminisztériumhoz fordult azzal a kéréssel, hogy ez a visszakerült terület közigazgatásilag és pénzügyileg Gyulavárihoz tartozzon. Erre én így emlékszem, azt tudom mi feketegyarmatiak, nagyon sokáig haragudtunk Almásy grófra, nem értettük, miért nem tett lépéseket Feketegyarmat érdekében is. Olyasmit is hallottam, hogy a grófné is írt francia újságba, meg Aradon megjelenő lapba is, a gyerekekért, az igazságért küzdött ő is, de aztán semmi sem történt, Feketegyarmat egy határmenti alföldi kis zsákfalu lett. Ennyit tudok, vakarta meg homlokát nagyapám közben nagyanyám az asztalra tette a vacsorát és csendben elkezdtünk falatozni. Feketegyarmat fekete földjét beterítette a hó, fehér volt a határ, a háztetők csak a templom tornyáról csúsztak le a hópihék. Csend volt a szobában még Bandi kandúr sem dorombolt, mert tudta a vacsora után a padlásra kell mennie, éjszaka ő a padlás őre.

Feketegyarmati Sándor

“Bedőszeg” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!