Családi munkamegosztás

Családi munkamegosztás

– Pálinkás szép jó reggelt kedves Béla! – kiáltott át a drótkerítésen keresztül Piri mama, a szomszédból. – Látom, jól fölpakolt, még szerencse, hogy ekkora böhöm nagy kocsija van! – tette hozzá.
– Muszáj vagyok Piri néni, hiszen nyakunkon a karácsony, és nemcsak a szokásos mennyiségű élelmiszert kellett beszereznem, de az érkező vendégeinkre is gondolnom kellett.
– Nem is feltételeztem Béluska, hogy egymaga fogja bedönteni mind a kétrekesznyi sört, és a hatüvegnyi pezsgőt!
– Van még egy kartonnyi pezsgő és egy láda sör a hátsó ülésen, nehogy porozzon az etetőnk ivás közben kedves Pirike! De ennyi kell is egy tucat embernek!
– Hát igen! Én ugyan nem iszom egész évben, de karácsonykor, szilveszterkor meg a szülinapomon, csak elnyalogatok egy kevéske bonbonmeggyet… De nem tartom fel, mert sosem fogja kipakolni az autóját. Viszont, – mint látom -, megjött a segítsége, már itt is a kis felesége!
– Mit beszél maga badarságokat Pirike? Csak nem gondolta komolyan, hogy én fogom betrógerolni a zsák krumplit, a kartonnyi tejet, a zöldségek és gyümölcsök kilóit! Hogy a borosüvegek tucatjairól és a sörös rekeszekről már ne is beszéljek! Itt a sportos, kigyúrt férjem, neki ez meg sem kottyan! De különben is: ő vásárolt be, így az ő dolga a kocsi kiürítése is! Ugye kedvesem?
– Ja! Ha te mondod!…

***

– Anyaaa! Segíthetek apának a főzésben, már készen vagyok a holnapi leckével, utána meg úgyis karácsonyi szünet lesz…
– Ne zavard apádat a konyhában, még megégeted, vagy megsebesíted magad egy késsel! Ha már bevásárolt, és becipekedett, hagyd rá, mit, milyen sorrendben szeretne megfőzni! Igazam van drágám?
– Hát, ha te mondod!…

***

– Anyuuu! Készen van apa mindennel, már a kocsonyát és a töltött káposztát is kivitte a kamrába. Segíthetek rendet tenni és elmosogatni a konyhában?
– Tisztázzunk valamit kislányom: ki csinálta a koszt, és a rendetlenséget? Az apád, ugye? Akkor nem az ő kötelessége lenne a rendrakás, felsöprés, felmosás, elmosogatás és a tűzhely letakarítása? Ugye, igazam van kicsinyem?!
– Hát, ha te mondod!…

***

– Szép jó reggelt kedvesem! Hová-hová ily kora reggel? Csak nem elfelejtett tegnap valamit megvenni a kedves férje? – kérdezte a szomszédok gyöngye, Piri mama.
– Nem, Piri mama, a férjem mindent megvett és a helyére tett, sőt, már meg is főzött, és az ételeket elpakolta a kamrába.
– Akkor hova lesz a séta a nagy bevásárló szatyrokkal?
– Csak beugrom a Multiplázába ezért-azért…
– A férjét nem viszi? Bizonyára elkelne most is egy kis segítség!
– Mihez Pirike? Az ünnepi új ruhámhoz? Vagy a csillogó szájfényem kiválasztásához, hogy a már régebben kinézett aranykarkötőmről már ne is beszéljek! Egy férfi amúgy sem ért, sem a divathoz, sem az anyagokhoz! De különben is kedves Piri mama: a férjem már tegnap kivette a részét a családi bevásárlásból, a pakolásból, az ünnepi főzőcskézésből, a mosogatásból, és a rendrakásból. Most rajtam a sor, én sem maradhatok le az uram mögött! Az ünnepi készülődésből nekem is kutya kötelességem kivenni a részemet! Vagy nincs igazam, Piroska?
– Hát, ha maga mondja!…