Gáz van gyerekek!

Sül a csirke! Mit sül? Napozik! Bent a sütőben!
Kicsit hátradől, majd megigazítja a krumplit a hóna alatt és a derekára csavar egy kis békebeli szalonnát.
Fázik szegény. Óvatosan kinyitja a billenő ajtót. Szárnyával épp eléri a konyhaasztalt. Némi sáfrányt szór magára, azután csendben kicsavarja az izzót. Bántja a fény.
Forgolódik. Unja! Baromfira fázik. Főleg a püspökfalatja.
-Segítsen már valaki! – rikoltozza, – amikor meghallja a hangot.
Kezdetben duzzogó, reszelős. Azután érdekesebb lesz. Beszél valakihez. Talán építész lehet, mert köbméterről vitatkozik.

Két új hang jön:
– Csókolom, jó napot! –szólal meg Pista szomszéd.
Erre a másik, a pösze Béla kérdi:
– Ilyen hamar?
– Én a havi díjat havonta jövök leolvasni! – jelzi a hölgy gázszámlával a kezében és büszkén kihúzza magát.

Ezalatt a csirke tanakodik. Most mi legyen? Nem akar megfázni, de már nyomja a derekát a szalonna. Identitás tudata nem hagyja cserben. Nem lesz libabőrös!
Foga sem vacog! Csendben elővesz egy tükröt és a gyújtóláng barátságos, pirosló fényénél megnézi homlokán a petrezselymet. Ekkor a láng kialszik.
Most a kiscsirke ismét fülelni kezd! A három hang újra duruzsol:

– Bélám, van öt kilód? – kérdi Pista. – Adjunk már a tyúknak ketten egy ezrest, azután majd én mondom a figurát, hogy olcsó legyen.
-Oké Pifti – szól Béla, – miközben észreveszi, hogy leállt a fűtés és a logopédus névkártyájával próbál újra begyújtani a sütőbe.
– Tessék, itt van az öccázas! De ebből nem lesz gáz?
– Ugyan már, csak figyelj! – jelzi Pista és együtt odamennek a leolvasó nőhöz.

No, vissza a kiscsirkéhez. Épp ezt hallja:
– Nézzük, mennyit mutat az órájuk! – emeli meg a hangját a hölgy.
– Az enyém héccáz köbméter mindössze… – mondja könyörögve Béla, a konyha ajtó mögött az ezres mérőállással.
– Nálam csak négyszáz a havi gáz, – szól pirulva Pista, hátával a hatszázas kijelzőt eltakarva.
– Megköszönnénk, ha ennyit írna be a számlánkra! – kéri és átnyújtja a nőnek a pénzt.

Az ezres halkan megpihen a hölgy zsebében. Csak a fémszál nyikorog egy cseppet. De ahogy olajozódik a szociális gépezet, minden szépen megy tovább.
Bár a kiscsirke nem látja, a hölgy tényleg beírja a kamu számokat a füzetébe és őszinte monológba kezd:

– Nézzék uraim! Ez még mehet így pár évig. De!
– Tudják Önök, – hogy milyen színű az igazi gázláng?
(Béla és Pista feszülten figyel.)
– Kék! Csak mostanában gyakran piros! Mindez azért, mert levegőt fújnak bele heti kétszer. A nyomás rendben, az ára pláne, csak a fűtőérték nem az igazi!

/A szereplők nem látják, hogy közben a kiscsirke a sütőben fázósan bólogat./

Ilyen szép, színes ez a világ. A gázolaj, ugye kékes-lila. A gázolás vérvörös. A Gáza-övezet veszélyes. A gázszámla fekete-fehér. Csak a gáz! Na, az nem az igazi kék!
No, viszlát, szép napot! – mondja és elmosódik a hóesésben.

Béla megértően a kiscsirkéhez bújik és vegetáriánus lesz.
Pista hazahúz, rátapad a radiátorra. Ott kapja meg kétoldali tüdőgyulladását.

A gáz?
A gáz pedig olyan óvatosan kúszik be a fűtőtestekbe, hogy szinte nem is vesszük észre.
Csak az árát!