Hovà tùntek a nagyszülők (mese)

Fodor Gyöngyi – Hová tűntek a nagyszülők (mese)

Volt egyszer, nagyon régen egy távoli falu egy nagy erdő szélén.
Abban a faluban, egy gyönyörű kis házban, egy kis patak közelében éltek Teo és Matilda nagyszülei. Màr ősz volt, egy ideje semmi hír nem érkezett a két idős emberről, ezért az apukájuk elhatározta, hogy meglátogatjàk őket.
Fogta a szamárvontatta kocsit, belepakolta néhány holmijukat, felültette a két gyereket és a feleségét, majd elindultak a faluba. A második nap reggelén meg is érkeztek, s ugyancsak elcsodálkoztak, mert valamennyi ház lakatlannak tűnt. Nem láttak senkit.
A nagyszüleik háza is be volt zárva, mintha hónapok óta nem lakott volna ott senki. Az ajtót nagy nehezen sikerült benyomniuk, de csak ócska port találtak, ami mindent beborított. A nagyszüleik sehol.
Teo és Matilda nagyon aggódtak, bejárták a közeli erdőt, a patakparton is hosszan végigmentek, de senkivel sem találkoztak, akitől néhány információhoz juthattak volna.
A nagyszülők nyom nélkül eltűntek.
Anyukájuk kitakarította a házat, rendet rakott, az apukájuk lement a patak partjára, hátha sikerül egy halat vagy egy vadkacsát fogni vacsorára, mert úgy döntöttek, hogy maradnak a házban, amig meg nem tudnak valamit. Eljött az este, a meleget felváltotta a nyirkos szellő, mely finoman simogatta a házakat és a falut. A két gyerek és a szüleik az asztal körül ültek, finoman ropogott a tűz a kályhában, és sült hús illata járta be a házat. Mindannyian szomorúak voltak a nagyszülők hiánya miatt, de abban reménykedtek, hogy másnap biztosan meg fogják őket találni.
Ekkor kopogtattak az ajtón.
Az apa óvatosan felkelt, majd lassan az ajtóhoz lépett és kinyitotta.
– Jó estét! – rikkantotta három kisfiú a félhomályban.
Az apa annyira megijedt, hogy ugrott egyet a meglepetéstől, majd látva, hogy három kisfiúról van szó, elmosolyodott, és beinvitálta őket a házba, de azok fejcsóválva hátráltak.
– Nem léphetünk be, tilos! Azért jöttünk, hogy meghívjunk benneteket a ma esti fogadópartira, amit a falu főterére szerveztünk a tiszteletetekre. Várunk benneteket! – mondta egyikük halk, egyhangú hangon, kifejezés nélkül.
A három kisfiú meg sem várta a választ, megfordultak és gyorsan elindultak a falu központja felé
Teo és Matilda, akiket meglepett a látogatás, de kíváncsiak voltak az új barátokra, megkérdezték:
– Elmehetünk játszani velük? – kérdezte Trisztán. – Csak egy kicsit, amig ti is megérkeztek?– mire az apja egy kicsit habozott,végül beleegyezett.
– Jól van, menjetek, de mivel már sötét van, legyetek óvatosak és vigyázzatok magatokra.
A két gyerek megpróbálta utolérni a három fiút, de már a falu főterére értek, amikor megpillantották őket. Azonban egy vészharang megszólalt Matilda fejében.

– Várj, Teo! – mondta halkan – Van valami, ami nem tetszik nekem.
Teo aggódva megtorpant, mert furcsa és szürreális hangok visszhangja hallatszott a levegőben, akik kegyelemért esdekelnek, és hogy hadd térjenek vissza eredeti életükhöz.
A két testvér szinte megkövült a félelemtől, kézen fogták egymást. Azonban nem akartak elmenekülni, ellenkezőleg, óvatosan és egy ház alacsony falától védve közeledtek, hogy jobban lássák, mi történik a főtéren.
Saját szemükkel látták, ahogy a három kisfiú három gonosz kis ördöggé változik, akik ugrálva nevettek egy nagy máglya előtt, amely fölött szellemek kóboroltak.
De nem akármilyen szellemek voltak, ők voltak valójában a falusiak, akiket a kis ördögök gonosz varázslata kísértetté változtatott.
– Nézd, ott vannak a nagyszüleink ! – kiáltotta Teo a testvérének, eszébe sem jutott, hogy esetleg a három kis ördög meghallhatja. Teo és Matilda az alacsony fal alá bújtak abban a reményben, hogy nem látják őket, majd négykézláb elindultak vissza a nagyszülők házába, hogy figyelmeztessék a szüleiket. Épp időben érkeztek, mert már zárták be a házat.
– Menekülnünk kell – kiáltotta Matilda.
– De miért? – kérdezte anya.
– A három kisfiú valójában három ördög, akik a falusiakat szellemekké változtatták, és minket is át akarnak alakítani – válaszolta a kislányl
– A falu főterén egy nagy máglya lobog, ott láttuk a nagyszüleink szellemeit is – magyarázta Tristán.,
– Szerintem ti mindketten megbolondultatok – tette hozzá az apjuk, és csodálkozó szemekkel nézett rájuk.
– De nem! Igazuk van – lépett elő az árnyékból egyik kis ördög a varázspálcával hadonászva, melynek hegyével megérintette a két gyereket és az apjukat, s azonnal szellemmé változtak.
Az anya hiába sikoltozott, és próbált elmenekülni, ő is szellemmé változott. Teo meg akarta bosszulni, hogy az ördög átváltoztatta őket, ezért nagy lendülettel meglökte az ördögöt, akinek hirtelen kiesett a kezéből a varázspálca. Matilda azonnal felkapta, és egy jól irányzott ütéssel megérintette a kis ördögöt, aki eltűnt a szürke füstben. Anélkül, hogy tudta volna működik-e, megérintette az apja és az anyja szellemét, akik azonnal visszaváltoztak emberré.
– Mennünk kell, és ki kell szabadítani a nagyszülőket és az összes falusit! – kiáltott fel Teo. Matilda helyeslően bólintott, és visszasiettek a város főterére.
Mivel még szellemek voltak, nem tűntek fel senkinek. Ekkor Teo egy nagy követ dobott a tér közepére, hogy elvonja a másik két ördög figyelmét, s ezalatt Matilda a közelbe lopakodott és gyorsan megérintette egyiküket, aki eltűnt a füstben.
– De mi a fene történik ?! – kiáltotta a harmadik ördög, de mire sikerült volna felfognia, hogy mi történik, ő is szürke füstté vált és eltűnt.
Matilda pedig sorra megérintett minden szellemet, akik visszaváltoztak emberekké, s végre boldogan ölelhették meg a nagyszüleiket. A varázspálcát pedig eltörték, majd bedobták a máglya tüzébe.
Mindenki kiszabadult a varázslatból, s nagy ünnepséget rendeztek a két kis hős tiszteletére, akiknek köszönhetően ismét vidáman élhettek