Édes kamasz bosszú

Éppen vége lett az Ember tragédiája színházi előadásnak az egyetlen még használható tévében abban a kis motelszerű panzióban, ahol az osztálykirándulás alkalmával megszálltak. Még alig ébred fel bárki is a tegnap esti kissé részeges, illuminált állapotú tivornyázásból s mivel Máté volt az egyetlen, aki még sosem fogyasztott alkoholt, így mágától értetődött, hogy ő ülhetett le tévét nézni, elvégre a kutya sem szólta le ezért.
Sajnos azonban a reggeli tévézésnek korán vége szakadt, hiszen aznapra időzítették a Forma 1 időmérő közvetítéseit is, és – főként a kamaszkorú lányok valósággal éltek-haltak a verseny és sportkocsikért a jóképű versenypilótákról már nem is beszélve.
Máté kdvenc gumicukrát rágcsálta, amikor csoszogó strandpapucsban, és kissé provokatív öltözetben máris lesétált az emeleti lakrészből két kamasz lány, akik – maguk között -, már jó régen eldöntötték, hogy Máté egy Forest Gump hülyegyerek, akit le kell nézni, és úgy is az történik elsősorban, amit ők akarnak. Most is ez volt a helyzet. A rámenősebb, harciasabb Laura egészen egyszerűen kikapta Máté pufók kezei közül a távirányítót és mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga máris csatornát váltott és a Forma 1-et kezdte el bámulni vizsgadrukkszerű érzelmekkel.
Máté magában elmosolyodott. Mintha megsejtette volna, hogy ez a két – látszólag intelligens, ám valójában ördögien fondorlatos kamaszlány -, mégcsak nem is sejti, hogy ki ő valójában, hiszen vajmi kevés esélyt adtak neki a négy éves korszakuk alatt, mióta együtt voltak, hogy kicsit őszintébben, közelbbről is megismerjék.
– Mátéka kis hörcsögöm! Maradj csendben, vagy húzz el innen, mert nekünk édes mindegy, hogy te mit csinálsz! – adta ki parancsoló utasításait Laura, míg Andrea nem győzött figyelmezteni provokatív, nagyszájú barátnőjét, hogy vegyen vissza a viselkedéséből.
– Laura ezt talán… nem kellene… ez nem fair… – próbálkozott.
– Én meg azt mondom, hogy Leszarom! Ha téged sem érdekel a Forma 1 akkor elvihetnéd Mátékát a közelemből!
Andrea kikérte magának ezt a szemétkedő viselkedést, azonban mégsem mert semmit sem csinálni, mert mégiscsak a legjobb barátnők voltak ők ketten, és Andrea még nem igazán tudta eldönteni, ha leérettségiznek vajon a későbbi felnőtt életükben egyáltalán barátok maradnak-e, vagy mindenki megy a maga kis dolga után.
– Akkor… én elmegyek… – Mátén egyre inkább eluralkodott a megszégyenítés miatt érzett tartós bűntudat, kisebbrendűségi komplexussal, masszív negatív önértékeléssel karöltve ezért úgy döntött jobb, ha lelép, így a két ördögi barátnő legalább békén hagyja. Már éppen készült lelépni a nappali tévészobából a motel földszintén, hogy felmenjen az emeleti lakrészbe, amikor Andrea pipiskedő lépésekkel utána sietett, és kicsit erősebben megszorította a karját:
– Figyu! Mátéka! Kérlek ne haragudj! Tudom, hogy Laura nagyon genyó, és szemét tud lenni, de azért ki lehet vele jönni! – Mintha Andrea önmaga előtt is kifogásokat, hihető mentegetőzéseket szeretett volna keresni. Majd eszébe jutott, hogy ő azért mégiscsak intelligensebb Máténál így egyik pillanatról a másikra mintha le is rázta volna magáról az alantos bocsánatkérések csírázatát. – Mégegyszer bocsi! – azzal gyorsan visszaszaladt.
,,No várj csak szépségem! Jössz te majd még az én utcámba!” – gondolta Máté aztán felviharzott az emeleti szobájába, ahol a tegnap esti részeges tivornyázásból legalább kilenc kamasz srác feküdt egymás hegyén hátán, totálisan kiütve. Sosem értette, ha valaki egyáltalán nem bírja az alkoholt akkor miért kell örökösen megjátszani a vagány menőt mindenki más előtt?
Belépett a szobába, s mivel a hófehérre meszelt falak rettentő vékonyak voltak máris jókedvű kukorékoló hangokra lett figyelmes, mintha egy fiú és egy lány játszadoznának egymással. Talán szexelnek is! Elvégre a legtöbb tinédszerkorú már tizenhat-tizenhét évesen réges régen leszámolt a szűzesség törvényével. Azért ez mégiscsak különös, és furcsa!
Nagy elefántalakú füleit enyhén a szoba falára tapasztotta. Odaát a másik szobában éppen Gergő és Viki nyomatta a szerelmes etyenpettyemet nagyban, és úgy lehetett érzékelni hihetetlenül élvezik egymás társaságát. Valamiért a legtöbb kamasz lány is, mintha szándékosan sokáig akaródzott volna aznap kipihenni a részeg éjszaka nyomait.
– Ez az Gergő! Ne hagyd abba! – hallotta a kuncogó, érzéki lányhangot. – Van nálad koton?
– Azt hittem csak a végénél kell! – szabadkozott a fiú hang.
– Hát ez nem lehet igaz! Hogy lehetsz ennyire idióta?! Én neked adom magamat, és te még arra sem veszed a fáradtságot, hogy biztonságosan szexelhessünk!
– Cicuka! Légyszi! Ne légy hozzám ilyen… – fogta könyörgőre a hangját.
– Ebből nem engedek! Húzd fel azt a kurva gatyád! Tedd el a vándorbotod és legközelebb kotonnal gyere vissza! Megértve?! – valósággal villámot szórtak kőkemény, vaskos szavai.
,,Nocsak, nocsak! Ha a szemétláda Laura ezt valaha is megtudja, akkor Vikinek máris befellegzett!” – gondolta kisebb kaján, torz vigyor kíséretében Máté, majd megérezvén az alkohol tömény, gusztustalan illatfelhőit inkább úgy döntött mégiscsak a kinti folyóson várakozik, míg a szobában legalább is mindenki magához nem tér.
Időközben végetért a Forma 1 időmérő edzésének tévés közvetítése és Andrea Laurával együtt karöltve lépkedtek fel az emeletre saját szobájukba, és csacsogtak, kedvükre nevetgéltek a szokásos csajos dolgokon.
– Már megint itt esz a fene! Mit csinálsz itt hülyegyerek?! – kérdezte szigorúan, rámenősen Laura.
– Szerintem csak türelmesen várakozik, mert tegnap a fiúk sokat ittak és eláztak! – válaszolt Andrea, aki megértő mosolyt küldött Máté felé.
– Vagy úgy! – Laura ekkor lett figyelmes a különös hangokra amik a falakból jöttek elő. Kíváncsian közelebb lépett a másik szobához és a szobaajtóhoz tette fülét. Amikor meghallotta, hogy Gergő és Viktória feszekednek egymással hirtelen totálisan elborította agyát az irigy féltékenység kis zöld szőrnyetege. ,,A rohadt életbe! Én akartam Gergővel lefeküdni! Én vagyok a csaja!” – motoszkált fejében, és hirtelen éktelen haragra gerjedve szabályosan feltépte a szoba ajtaját és beviharzott rajta, akárcsak egy mindenre kész nőstény ördög.
– Ti meg mi a jó francot csináltok itt, mi?! Mit keres itt ez a kis ócska lotyó? – azzal máris odalépett Viktóriához és irgalmatlanul húzni, ráncigálni kezdte éjbarna, válközépig érő haját, de úgy hogy Viktória szinte már üvöltött volna a fájdalomtól, ha le nem száll az ágyról, és visszakézből nem ad egy ordas nagy pofont Laura szépséges arcára.
– Te megütöttél! Ribanc! – azzal máris éktelen patália, és kölcsönös ütések-rúgások, hajtépések közepette a két bimbozó kamaszlány úgy összeverekedett, hogy alig telt bele tíz perc mire népes szurkolótábor kezdte őket körbevenni hangos biztatások, és örömrivallások kíséretében:
– Ez az kisanyám! Adjál neki! – üvöltötték főként a fiúk közül többen.
– Hajrá Viki! Hajrá Viki! – kántáltak főként Viktória hűségesebb barátnői.
Addig-addig tartott ez a vérre menő csetepaté, amikor fel nem tűnt a színen az ugyancsak másnaposan kinéző női osztályfőnök, aki előszeretettel kóstolgatta a tüzes egri bikavért.
– Azonnal tessék ezt befejezni! Nem tűröm! Megértettétek?! – rikácsolta olyan hévvel, és ordítva, hogy nagy nehezen Laura és Viktória a vezényszószerű parancsra ketté vált. – Belétek meg mi az isten ütött??? Hadd halljam! Ki a felelős a történtekért?!
Dermedt, halotti, néma csend, mint azokban a jellegzetes percekben, amikor rendszerint inkább mindenki másokra szeretne saját maga helyett mutogatni. A felelősség elismeréséről már nem is beszélve.
– Kati néni! Az egész a Viki hibája! – Laura máris elemében volt.
– Ez nem is igaz Kati néni! Ő támadt rám, és húzni kezdte a hajamat! – igyekezett saját álláspontjait megvédeni Viki.
– Miért kergültetek meg mint két vadiba?!
– Azért mert Viki mindenáron leakart feküdni az én pasimmal! – ordította magából kikelve Laura és vérben forgó szemekkel már arra készült magában, hogy újból megtépi Vikit.
– Igaz-ez?! – kérdezte a jelenlévőktől, ám az összegyűlt, kíváncsi társaság minden tagja lesütött szemekkel, némán hallgatott. – Hol van Gergő? Gergő? – szólította fennhangon.
Mivel Gergőn csupán csak egy boxer alsógatya volt, mely imitt-amott kicsit többet engedett láttatni ezért bárhogy is szeretett volna láthatatlnul köddé válni szinte azonnal kiszúrta mindenki, hogy saját szobája felé veszi az irányt.
– Gyere csak vissza te gazember! Ide elém! – parancsolta az ofő. – Hogy képzelted ezt, mi?! Hogy képzeltétek, hogy felelőtlenül, meggondolatlanul leakartatok feküdni egymással védekezés nélkül??? – hangja nem ismert megbocsátást, vagy ketyelmet.
– Én tetszik tudni Kati néni… csak arra gondoltam… szóval… ízé…
– KUSS Fiacskám! Cipzárt be! – rikácsolt magáról is megfeledkezve az ofő. – Most pedig szeretném, ha kinyitnátok azokat az ostobácska füleiteket! Ha még egyszer akárcsak megsejtem, hogy bármit is terveztek, vagy csináltok a hátam mögött, aminek beláthatatlan következményei lehetnek a legszigorúbb büntetést fogom ellenetek megtenni! Laura, Gergő, és Viktória pedig büntetésben marad amíg úgy nem döntök, hogy szabadok! A többiek pedig kezdhetnek csomagolni! Nemsokára indul a busz a vonathoz! – adta ki az utasítást a többieknek.
Máté később még sokáig eltöprengett egyetemista korában is ezen a tanúságos történeten, míg úgy hallotta, hogy Laura háromgyerekes anyuka lett, Gergőből pedig egy sörpocakot növesztett alkoholista, aki egész nap nem csinál semmit, csupán bámulja a részletre vásárolt nagyköbcentis plazmatévét. Viktória férjhez ment és most Hollandiában élnek két fantasztikus gyerkőccel, míg Andrea leszállt a magas lóról, és később sokat segített Máténak, hogy együtt vészelhessék át az érettségit.

Szólj hozzá!