Költözés 1.

Költözés 1.

A fák kopasz ágai kérőn nyújtóztak a januári szürke ég felé, mintha jobb időért könyörögnének, ahogyan a koldusok nyújtják tenyerüket étel-ital reményében. Az ég, mint mostanában mindig, egyöntetűen szürke volt, egyetlen felhő sem úszott rajta, ami azt a benyomást keltette, hogy ez már mindörökre így marad. Az erős széllökések meg-megcibálták az ágakat, melyeken alig zörgött néhány száraz falevél. A szürkeség félig magába rejtette a fővárosi utca kopott házfalait, a rég cserére szoruló kapukat, s az alattuk rossz paplanokba, plédekbe és újságpapírba takaródzó hajléktalanokat. A járókelők úgy siettek el mellettük, mintha nem is látnák őket, rosszkedvűen dideregve a reggeli hidegben, félhomályban. Csak néhány kövér galamb totyogott lomhán döcögve, táplálék után kutatva.
Bár nem volt különösebben hideg, állandóan fázott, keze-lába a fűtött lakásban is szinte meggémberedett, tagjai megbénultak, még a gondolatai is mintha befagytak volna. Gépiesen tette, amit muszáj volt, de megmerevedett agyában egyetlen saját ötlet nem született.
Időnként felötlöttek benne szűkebb hazájának, vidéki házának képei, a házak előtt zöldellő fenyőfák, melyekről, ha nem volt hó, egész évben azt hihette az ember, nyár van, s ugyanezt gondolhatta a házak körüli kertekről, füves területekről, bármilyen színű volt is az ég. Szinte minden fán madáretető. Reggelente kinyíltak a garázskapuk, s ki-ki ment a dolgára, vagy vitte a gyerekét az iskolába, nem felejtve el egy-egy jó szót szólni a szomszédokhoz, ismerősökhöz.
Most hétszámra nem szól hozzá senki. Elgondolkodva kavargatta kávéját, próbálta számba venni napi teendőit. Amikor idejött, tudta, hogy a lakás rossz állapotban van, sok mindent kell ellenőriztetnie, kicseréltetnie, megjavíttatnia. Mindezt megtette már a vidéki házban is, hogy rendben hagyja ott az új lakóknak. Most a költözéssel járó ügyintézés mellett, melynek úgy tűnt, se vége, se hossza, a pesti lakás volt soron, s bár tudta, hogy az már az ő kényelmét hivatott szolgálni, valami furcsa fásultságot kezdett érezni; egyre inkább nehezére esett a szolgáltatókkal, illetve mesteremberekkel való tárgyalás. Kinek, minek csináltatja mindezt? Ahogy soha nem főzött csak magának, úgy utasította most vissza a gondoskodást a saját, kizárólagos kényelméről. Ráadásul minél több dolgot intézett el, valahogy annál több maradt, maga sem értette, hogyan. Mivel mindez lassan egy éve tartott, úgy érezte, kimerült, ereje elfogyott, idegei felmondták a szolgálatot. Közönyét fokozta, hogy mindennel egyedül volt, nem volt már se anyja, se apja, se férje, mindenért ő volt a felelős, a banki befektetésektől kezdve a bejárati ajtó kiválasztásáig.
Lassan kezdte nem érdekelni, lesz-e a régi helyett új redőny az ablakokon, és milyen. Nem vette fel a telefont, nem keresett kazánost, nem foglalkozott az elromlott fregoli megjavíttatásával, sem a bejárati ajtó kicserélésével, amelyen csak úgy süvített be a szél. Egyetlen vágya volt, hogy mindenki hagyja békén. Közben a fáradtság is elhatalmasodott rajta. Már nap közben is le kellett feküdnie pihenni, s azt is tehernek érezte, hogy lemenjen a postaládáig, és megnézze, van-e számlalevele valamelyik szolgáltatótól. Nem ment le a közeli boltba sem, minek, nem volt éhes. Csak fázott, kegyetlenül fázott. Ágyba vágyott. Nem akart mást, csak aludni, fogta hát a Xanaxos dobozt, hogy ha felébredne, bevegyen egyet-egyet. Szép álmot látott, élete legszebb és leghosszabb álmát.

Szólj hozzá!