Buba bá eltemette második feleségét is, aki egy angyal volt. Az asszony soha nem berzenkedett, amikor az öreg az első feleség nevén szólította, vagy amikor az ételeket úgy kellett készíteni, ahogyan boldogult Máriám főzte. A később érkezett általában csöndben maradt, és ezzel tökéletes volt a béke, de elkövette azt a hibát, hogy ő halt meg előbb.
Miután megtörtént a búcsúztatás és a két asszony immár közös sírban várta a feltámadás harsonáit, az utód nélküli Buba bára rátelepedett az egyedüllét. Magában evett és egyedül bámulta a képernyőt, senki nem hallotta, hogyha méltatlankodott egy-egy politikus láttán.
Valami hivatalos ügyben eljárva összekeveredett egy ügyvéddel, akinek elpanaszolta, hogy milyen rossz is társ nélkül, mire az ögyvéd megkérdezte, hogy van e már végrendelete.
Felcsillant az öreg szeme, hogy végre hasznossá teheti magát, és mielőtt hivatalossá tette volna akaratát, elkezdte számba venni a rokonságot. Nem csak a sajátját, de az elhúny feleségekét is, majd listát készített ingó és ingatlan vagyonáról. Elég sokáig bajlódott a kinek-mit kirakósdival, de nem tudott zöldágra vergődni. Végül úgy döntött, hogy a részleteket majd elintézik az ügyvédek, ő azonban olyan izgalomba hozta saját magát az örökösödési tervekkel, hogy elkezdte hivogatni a rokonokat. Mindenkinek elmondta, hogy ő már elég öreg, és gondol a jövőre, amiben az adott rokon is benne foglaltatik. Telefonvonala a visszahívásoktól lassan forró dróttá vált, és Buba bának arra sem maradt ideje, hogy a megnézze a hireket a TV-ben. Hirtelen valamennyi érintett számára fontossá vált az öreg, és a közvetlen segítségnyújtásnak csak a tizezer kilométer távolság volt a fizikai akadálya. Persze olyan rokon is akadt, aki boldogan vett volna egy meghívást, de ez valahogy nem volt ínyére a rászorulónak. A nagy nyüzsgés új életet vitt az öreg házába, és immár nem volt magányos, életét betöltötte és érdekessé tette a kiterjedt rokonság. A telefontémák is egyre színesebbé váltak, a rokonok elkezdtek egymás között is beszélni, és a féltékenység Buba bá fülében csapódott le. Mindenki tudott valakiről valami rosszat mondani, és a család lassan nyitott könyvvé vált.
Ekkor lépett be az ügyvéd, aki ugyan már hozzászokott az örökösökhöz, de ez az ügy egy pillanatra neki is megakadt a torkán. Keservesen, de sikerült az öreget meggyőznie, hogy nem milliomos, és amit maga után hagy, abból nem lehet egy egész falut kistafírozni, A végrendelet elkészült, amely szerint az öreg jótékony célra ajánlotta kevés inóságát és szerény ingatlanát.
*
Kedves olvasó, ha olyan helyen jársz, ahol az emberek egyáltalán nem szólnak egymáshoz, tudnod kell, hogy Buba bá falujában vagy.
Köszönöm, kedves Mária
Tetszéssel olvastam. Talán másik ilyen falu is létezik.
Mária