Beteg fohásza!

Megharcoltam a harcom, végigmentem az úton ami tele volt fájdalommal és a zokogó kínokkal. Nem hallotta senki sem mikor éjjel sírt a lelkem, nehéz volt minden lépésem. Tudtam jól és éreztem hidd el kedvesem, éreztem velem vagy és fogod kezem. Megköszönni nem tudtam, nem mert nem akartam, csak a lelkem összeropptant. Tudom szerettek, éreztem minden percben, de ezt a terhet senki sem vihette helyettem.Fájt, nagyon fájt, sem éjjel sem nappal nem szűnt gyötrelmem. Istenem miért adtad nekem ezt a kelyhet, miért én kell vigyem ezt a terhet? Az egész életem a családomra áldoztam, rosszat soha senkinek nem okoztam, mindig becsülettel éltem, hát miért kell így szenvednem? Látod térdre sem eshetek, hisz a testem szenved, beteg! Mondd csak Istenem, mit ér így az életem?:
— Gyermekem, itt vagyok távol tőled sosem maradok. Nem vagy egyedül a fájdalmad veled hordom, a csatát erős szolgámra bízom. Harcolj, küzdj bátor lélek, nem adok olyan terhet, amit nem visel el lelked. Erős vagy te hidd el nekem, ki más tudná mint Mennyei Atyád, hogy milyen bátor is vagy! Nem kell térdre esned, hangod hallom bárhol vagy. Harcolj, küzdj tovább, nézd csak a családod mosolyát, ők legyenek előtted. Sosem lehet gyenge az, kit harcosomnak mondanak. Élj gyermekem, harcolj tovább, mert csak akkor kaphatod meg az élet jutalmát. Sosem leszel egyedül, látom minden lépésed vezetlek téged, soha ne veszítsd el az életbe vetett hited. Harcolj, küzdj hidd el megéri. A boldogság és béke ami tőled árad példát másnak így mutat!