A járvány hatása félelmetes volt! Mire János megérkezett, már hömpölygött a tömeg az elkerített hegyen. Egészen a kerítésig nyomultak, amikor újra megjelent az óriás szitakötő, a felfegyverzett katonai helikopter és rettegő emberszállítmányát egészen a kálvária aljáig vitte. Már alig volt talpalatnyi hely és néhányan a fákon guggoltak. Akadt, aki a sziklákba kapaszkodott, épp ott a patak felett.
A megtervezett járvány egy koncerttel kezdődött az egyik nagyvárosban. Titkos katonai kísérlet volt: egy gyorshatású fegyver, a Vírus első bevetése. A városokból az engedetlen elemeket: a felnőtt gondolkodókat és a gyerekeket meghívták egy ingyenes, zenés előadásra. A jóhiszemű hallgatóság elfoglalta a helyét és vidám zsongással várakozott. Amint összegyűltek az emberek, az ajtók bezáródtak, majd megszólalt a zene, de valami furcsa, szokatlan rezgéssel vibrált, bebújt a fülbe, a szembe, a bőr alá. A Vírus megtette félelmetes hatását. A legtöbben összeestek, vagy rángatózni kezdtek és voltak néhányan, akik puszta kézzel egymásnak estek.
A központi kamera mindent megfigyelt és rögzített. Barrabás ezredes megvárta, míg az összes jelenlévő elájul, majd parancsba adta katonáinak, hogy mindenkit vigyenek a körbezárt hegyre. Megkezdődött a kiürítés.
Mire az embereket a táborba szállítottak, a védőruhás orvosi team már munkához is látott. Katonákkal kiragadtak a tömegből egy-egy sérültet és a vizsgálóba vitették.
Így történt ez az összes nagyobb városban! A betegeken figyelték meg a Vírus hatását. Az egyik kutató furcsa dologra lett figyelmes: Az alanyok lelkülete és a színük megváltozott. Akikben a bántó szándék megbújva lappangott, a Vírus segítségével a felszínre került és lassan láthatóvá vált. Szürkés aura lengte körül ezeket az embereket.
A kísérlet túl jól sikerült, így Barrabás ezredes döntött: az összes sérültnek az 51-es bázison, a körbezárt hegyen lesz a helye.
János Tibetből jött. Látta az emberek félelmét. Látta haláltusájukat és megpróbált segíteni. Körbejárta a szenvedőket és talált köztük két egészségesnek látszó embert; Pétert és Andrást. Beszélt velük, majd együtt elindultak gyógymódot keresni, amikor egy patakra leltek. Felmásztak a sziklákon át, egészen a forrásáig.
Szokatlan dolgot tettek. Percekig behunyt szemmel álltak a napfényben és kezeiket a beömlő víz fölé emelték. Lassan sárgás színt öltött köröttük a levegő, a forrás és a patak is. Ahogy a víz alázúdult, megnyugodott és a gyors folyás szelíden tóvá csendesedett. Békés tóvá, ahonnan túlcsordulva ismét könnyedén tovaszaladt.
Ekkor János vezetésével Péter és András visszament az emberek közé és hozzájuk szóltak. Kezdetben nyögés és hangzavar alkotta a káoszt, később a szürke bőrű lényekből elő-előbukkant az ember. Fáradt, megtört, segítségre szoruló ember.
És figyeltek a szóra.
Péter és András felvezette őket a forrásig. Egyesével a vízbe ereszkedtek. Percenként megálltak pihenni és fájdalmukat letették a patak peremén.
Az emberek egyre könnyebben lépdeltek János felé, aki már a tiszta tóban várta őket.
-Gyertek! – mondta. Gyertek hozzám mindnyájan! Mártózzatok meg és minden tehertől megtisztultok!
Az emberek egyre békésebben haladtak János felé és odaérve megmerítkeztek a fényben. Érdekes dolog történt; a szürke színeket lemosta róluk a víz. Az emberek ragyogtak. A tó vize meglódult és a tisztító folyó elvitte messze a sötétséget.
Egy fölöttük lévő műhold adását nézte monitorokon a katonaság.
Barrabás ezredes nagyon figyelt, de nem értette azt sem, amit látott.
Barrabás ezredes megsérülhetett, mert bőre lassan szürkésfeketébe változott az orvosi csoport figyelő szemei előtt.