Álomcsapda
avagy az illúzió szabadsága
” Vajon mi élet és mi halál,éled az életet vagy csupán illúzióként álmodod hogy élsz pedig már meghaltál rég. ” A teremtés könyve szerint a lelket a testhez egy vékony ezüstszál köti,mig a kapcsolat fenn áll az élet létezik,de ha elszakad a lélek szabadon száll de a test halott hús csupán.Ezt az ezüstszálat nem képes senki eltépni,csupán Isten angyala Azrael arkangyal rendelkezik az aranyollóval,mely képes elválasztani az ezüstszál köteléket test és lélek közt.
John pilótaként dolgozott Londonban,de otthona 200 kilométerre fekvő kisvárosban Stoneburyban volt,amit autópálya kötött össze a fővárossal,megkönnyitve igy az ingázást. John mint minden pilóta,imádta a száguldás adta szabadság érzését,ezért is választott magának sportkocsit amiben ezt a földi útjain kiélhette.Persze az a szabadság ami a levegőben létezett,azt itt a földön korlátok közé zárta a szabályok és a tömegek tömkelege, ezen persze sok más emberhez hasonlóan bosszankodott.Imádott éjszaka autózni mikor kisebb volt a forgalom,mikor szabadjára engedhette az autó lóerőit és önmaga gondolatait, ilyenkor kinyilt a világ,és akár egy szikrázó csillag az égbolton,korlátok nélkül száguldhatott önmaga útján.A száguldás adta szabadság érzéshez úgy tartozott hozzá a zene,mint csillagok sejtelmes fényéhez az éjszaka sötétsége.Igazából élete minden percéhez hozzá tartozott a zene,szinte minden műfajt kedvelt,mivel régóta egyedül élt szinte társául szegődött mellé,és öntudatlanul ha nem szólt mellette semmi akkor csak magában dúdolgatott.Nem volt rossz képű vagy kiállású pasi a nők szerint,sőt inkább vonzotta a gyengébbik nem szépségeit,de volt valami megmagyarázhatatlan kisugárzása ami inkább tartózkodást és félelmet váltott ki.A félelem szó nem is megfelelő rá,hiszen nem volt erőszakos jellem, inkább nyugalmat és biztonságot sugárzott, mintsem zavart vagy kétségeket.Mégis inkább olyan volt ő a nők számára mint egy reflektor aki fényt ad de egyben elvakÍt is.Igy hát kénytelen volt hozzá szokni az egyedülléthez ami az útjain is elkisérte.Nem okozott igazából gondot neki hiszen filozófus alkat volt,szeretett elmélyedni a mélyebb gondolatok világában, egyszerre volt kiváncsi a kérdés válaszaira és születésének okaira is.Talán ha nem ebben a modern világban élt volna hanem egy koraibbi korszakban,ahol tisztelték a gondolkodást és nem elnyomták azt,talán igazi követendő gondolatokat sugárzó filozófussá válhatott volna. Igy is sokan kérték ki a véleményét számtalan élethelyzetben,szerették diplomatikus ugyanakkor valóságot tükröző érveléseit.Ugyanakkor talán kicsit ellentmondásos,de vonzódott a spiritualitáshoz is,hitt az újjászületésben,elképzelhetetlen volt számára hogy egy élet megszületik,fejlődve felszikrázik majd értelmetlenül a csúcsponton kihunyt.Nem,ennek igy semmi elfogadható értelme,de ha újjászületünk magunkban hordozva a megszerezett tudás tapasztalatait,és egyre feljebb jutva a szellemi fejlődés lépcsőfokain a tökéletesség felé,igy már kerekké válik az egész.Hiszen a világ melyben élünk nem más mint egy örök körforgás,az évszakok változása,a növények megújjulása,az idő ahogy mérjük,a napszakok ismétlődő váltakozása,mind az örök korforgás része,s benne az életünk miért lenne más.
Igy hát vallásosból átváltozott ateistává,majd tovább lépve ennek kereteiből inkább a Zen és
budhizmus követőjévé lett,a végső hittvallás melyben alaptétel,az vagy ahogy gondolkozol, amilyen tettekben igazolod gondolataid helyességét,nem a világ vagy csak egyetlen porszeme mely mégis hatással van annak fejlődésére.Tehát két lábbal a földönálló jóképű pasi,aki kilépve a tömegekből kényelmessé lett sodrásából,inkább az új gondolkodást és megmérettetést kÍvánó utakat választotta,nagyon szerencsés volt,hiszen gyakorlati szinten is sok mindenhez értett.Mégis mint minden ember hordozott hibákat is,néha túlzottan türelmetlen volt,főleg ha az irányitás kicsúszott a kezeiből,ha úgy érezte a világ nem a lehetőségeket kinálja neki,hanem inkább falakat húz köréje és kerülő utakra kényszeriti. Utálta a dugókat,a kényszerű lépésben araszolást ami további feszültségeket szült,és mindennél jobban utálta a tömeget,szinte fuldoklott ilyenkor.Ez a februári péntek is ilyen volt,eszméletlen dugó az autópályán,araszoló személyautók és kamionok végtelen sora, fáradt türelmetlen emberek,akik inkább az ellenséget látták egymásban mintsem embertársukat. John is fáradt volt,hosszú nyűgös hét állt mögötte,semmi másra nem vágyott mint hazaérni,otthona csendes meghitt magányába,mely most inkább elérhetetlen álomszigetnek tünt.Egy ideig féken tartotta gyülemlő dühét,próbálta nyugtatni önmagát, hogy csak néhány perc,néhány kilométer csupán,de hiába ment a külső vagy a belső sávban próbálva egyenletes tempót tartva,állandóan elévágtak indokolatlan fékezésre kényszeritve ezzel.Ez igy ment lassan egy órán keresztül alig 40 kilométert megtéve,amikor úgy érezte elég,nem birom tovább és teret engedett a dühnek és az addig elnyomott egó átvette az irányitást.A külső sávban haladt és épp egy gyorsitó sáv következett mellette,elöre nézve úgy tűnt három kamion tartja fel a külső sáv forgalmát,nem gondolkozva döntést hozott.Átváltott a gyorsitó sávba és kihasználva sportautója minden erejét,próbálta a rövidke sávban megelőzni mind három kamiont.A sors azonban másként döntött,a gyorsitó sáv végén volt egy vÍzelvezető perem,nem jelentős talán ha 2-3 centiméter magas,de az iszonyú sebességgel érkező autó kerekeinek pont elég,hogy megszüntetve a tapadást instabillá tegye további haladást.Az autó sodródni kezdett,előbb lefarólva a füvesrészre,majd ellen kormányzást követően a sorban második kamion felé,újabb ellenkormányzás és újabb csúszás,innen már nem volt visszaút.John nem volt ura többé járművének,mindössze annyit ért el,hogy szinte már lecsúszva az útről még elhaladt a középső kamion mellett,a sors ekkor döntött úgy ideje bosszút állni a türelmetlenség miatt.Az autó kipörgő kerekekkel,nyÍlvessző módjára szállt át a két tömött forgalmi sávon keresztbe,érthetetlen módon senkit nem találva el,ami megmagyarázhatatlan hiszen egymást érték az autók.Egyetlen pillanat csupán,és a 180-nal száguldó sportautó megtette a 6 méter széles utat és frontálissan csapodott az iker szelegkorlát lehajló Ívébe,szerencse a szerencsétlenségbe,hogy az ív az iszonyú becsapódás erejét,a menetirányba forditva vezette el.John érezte a becsapódás erejét és hallotta a sikoltó fém mindent betöltő hangját,ahogy a roncs 500 métert csúszott szikrázva az aszfalton.Aztán egy szempillantás alatt vége lett mindennek,a világ megszűnt számára,áldott béke és nyugalmas sötétség vette körül.Első gondolata,hibáztam és meghaltam,elfogadom igy van jól.Még soha nem érzett ehez fogható biztonságot és nyugalmat,hihetetlen béke és csend ölelte körül,nem tudott és nem is akart innen távozni.Ekkor azonban a bensőjében egy Hangot hallott,mely fényként áradt szét benne, egy csengő hang mely azt mondta: A te utad nem itt ér véget,térj vissza még feladatod van. John megdöbbent,de egyben vitatkozni is kezdett hangtalan elméjével viaskodva: Hibáztam,rossz döntést hoztam,és én elfogadom büntetésként hogy meghaltam,jó igy. A Hang újra megszólalt,ellenállást nem ismerő erővel de mégis szelid hangsúllyal :
– A te utad nem itt ér véget,térj vissza még feladatod van. Nem volt fehér fény,sem alagút ahogy sokan leÍrták,csak mérhetetlen nyugalom és béke a sötétségben,és a Hang mely önmagában bensőjében visszhangzott.A következő pillanatban már az összetört roncsban ébredt,a biztonságiőv olyan erővel szoritotta kishiján megfulladt, érthetetlen módon a légzsák nem nyilt ki,és az autó motorház teteje takaróként borult szélvédőre,igy óvva meg és épségben tartva,ami szintén érthetetlen,mert nyitáskor csak külön nyitókart meghúzva lehetett felhajtani.Szóval csodákban nem volt hiány.John kikapcsolta a biztonságiővet,és magához vette irattárcáját,a kocsi iratait és telefonját,majd kiszállt.Az autók sora megdöbbentő távolságban állt,előttük villogó szirénájú rendörautó, Jonh elképedve merengett,hogy a fenébe értek ezek ilyen gyorsan ide,hiszen most történt az egész.Aztán lassan sétálni kezdett feléjük,ahogy közeledett egy rendőr fordult feléje, szemében csodálkozó hitetlenség,hiszen látta nem az álló autósorból szállt ki valaki. :
– Maga mit sétál itt,honnan jött,és mit keres itt? John közölte vele,övé a balesetes autó,és hogy ő okozta a balesetet.A rendőr elképedt,olyan arcot vágott mint akit épp gyomorszájon vágtak . :
– Az lehetetlen,30-40 perce mikor segélyhÍvás érkezett,közölték egyetlen autó balesetezett, és a gépkocsi vezető meghalt,én magam néztem meg,ott ül élettelenül az autóban. John meghökkent,és nyújtotta a papirokat. :
– Az autó iratai melyek tanúsitják hogy az enyém és egyedül ültem benne. Most a rendőrön volt a döbbenet sora. : De az lehetetlen én magam láttam,várjon itt. A rendőr elindult a roncs felé ellenőrizni az elmondottakat,kis idő múlva hitetlenkedve csóválva a fejét jött vissza,szemeiben értetlenség. Mikor Johnhoz ért intett kövesse,és a közelben álló mentőautó felé vezette.A mentősök kiszálltak és John köré gyűltek.Beültették a mentőautóba ,üditővel kínálták ,a mentőorvos közölte,pihenjen hisz óriási sokkot élt át. Közben hallgatta ahogy beszélgetnek odakint ,ilyen balesetet senki nem élhet túl,pláne karcolás nélkül,a hitetlenség füstként lebegett a levegőben .Az idő ólom lábakon vánszorgott ezen a délutánon,ahogy lassan végetért a helyszinelés,és végre megérkezett az autómentő hogy elszállitsa a roncsot.Ahogy végre hazaért,lassan oldódott a kábulat,mintha benyugtatózva vagy kábitószer hatása alatt kivűlről látta volna eddig önmagát.Ekkor futott végig először rajta az a megmagyarázhatatlan furcsa érzés,nincs egyedül,mintha valaki jelen lenne a szobában.Szinte önkéntelenül fordult körbe,keresve a másik személyt,de nem látott senkit,mégis annyira erősen érezte a jelenlétét .Aztán zavartan legyintett közben önmagának dörmögve ,remek nem elég hogy összetörtem az autót ráadásul az eszem is elmegy.Aztán ahogy az érzés lassan elmúlt meg is feledkezett róla ,még tett vett egy ideig ,aztán lezuhanyozott és mély álomba merült .Az éjszaka közepén rémálomként átélve,újra álmodta a baleset minden részletét ,verejtékben úszva ébredt és újra a furcsa érzés keritette hatalmába.nincs egyedül .Kiment a fürdőszobába ,ivott egy pohár vizet és vissza feküdt ,kis idő múlva újra elaludt,de már reggelig nem álmodott csak pihent álmatlanul.Mikor felébredt kipihentnek érezte magát,megkávézott majd felhívta főnökét hogy kérjen pár nap szabadságot ,mig rendbe jönnek a dolgai.John meglepetésére már tudott a tegnapi balesetről,és megnyugtatta maradhat szabadságon,mert a gép amivel repül ,időszakos kötelező vizsgálatra megy,mivel úgyis esedékes volt most kicsit előbre hozták .John megnyugodott ,bár imádott repülni most mégsem vágyott rá ,inkább önmaga is a pihenést választotta ,valami tagadhatatlanul megváltozott tegnap óta,ezt tisztán érezte.Szombat lévén úgy döntött elmegy a közeli marketbe bevásárolni,nem ártott feltölteni az otthoni készletet ,főleg ha már úgyis huzamosabb ideig marad. John a bevásárló központ polc sorai közt sétált,szerette a nyitás utáni pillanatnyi nyugalmat,mikor még nem volt tömeg és türelmetlen lökdösődés,gondolataiba mélyedve nyugodtan vásárolhatott. Ilyenkor szinte maga előtt látta mit is szeretne főzni,és milyen hozzávalók szükségessek hozzá,sőt még a kész étel ízét is érezte milyen lesz,pedig soha nem tanulta a főzés tudományát,csupán egyszerűen kedvét lelte benne.A lány jelenlétére is csak akkor figyelt fel mikor már szinte mellé ért,és egyszerre érezte átható finom parfümjének fűszeres kellemes illatát.Olyan volt mint egy hirtelen felbukkanó emlék,mintha már érezte volna ezt az illatot korábban is,és pontossan emlékezve rá akkor is mennyire szerette,szinte vonzotta magához. Kicsit egzotikus,kicsit keleties,fűszeres,ugyanakkor a fahéj és szantálfa illata dominált benne,szinte biztatta,hunyd le szemed és csak engedd magad sodródni szenvedélyed tengerén.Elsétáltak egymás mellett,nem nézve egymásra,de mégis mindketten vágytak rá hogy a másik észrevegye őt. Lassan távolodtak egymástól és pár lépés távolságból, szinte ugyanabban a pillanatban,lopva visszanéztek egymásra.Ez volt az a pillanat mikor tekintetük összeakadva egymásba mélyedt,egyetlen pillanat és mindketten kicsit szégyenlős mosollyal el is kapták tekintetüket.Egyszerre volt kellemes és megdöbbentő,ugyanakkor mindkettőjükben kellemes bizsergés váltott ki.Tovább sétáltak de a következő polc sornál ismét szembe találkoztak,újra a kölcsönös mosoly,és a kezdeti döbbenetből felocsúdva John ráköszönt a lányra. : Helló,bocsánat hogy az imént megbámultalak,és bocsánat hogy igy ismeretlenül megszólitalak, nem szokásom és tudom furán hangzik,de nem találkoztunk már valahol? A lány mosolyogva válaszolt. : Nem,nem emlékszem hogy találkoztunk volna,de nincs miért bocsánatot kérned,hisz nem tettél semmi rosszat. John felé nyújtotta a kezét. : Akkor engedd meg hogy bemutatkozzam,A nevem John. A lány tündöklő mosollyal az arcán megfogta John kinyújtott kezét és igy válaszolt. : Üdv az én nevem Myra. John szemében öszinte csodálat villant meg. : Oh milyen szép név,megkérdezhetem milyen nemzetiségű név? Myra még mindig mosollyal az arcán válaszolt. : Spanyol,édesanyám Braziliában született,de itt Angliában ment férjhez. Nevem jelentése mirha,melyet az ókorban gyulladás csökkentő gyógyszerként,illatos füstölőként,és olivaolajjal keverve drága parfümként használtak. John elmélyülve hallgatta,szinte itta a lány szavait. : Igen nagyon illik hozzád,és igy hogy tudom mit jelent még inkább.Tudod én hiszem hogy mindennek,még nevünk jelentésének is fontos szerepe van az életünkben,hiszen a nevünket kapjuk és nem magunk választjuk mikor megszületünk. Myra mosollyal az arcán elgondolkodva válaszolt. : Igen biztos van benne valami,nem is tudnám elképzelni az életem más névvel annyira hozzám nőtt,de igy bele gondolva nevem jelentésébe,gyógyszerként segithetnék másokon,füstölőként enyhitést hozó áldozat istenek szentélyében,vagy parfümként illatfelhőbe burkolva tehetnék széppé másokat. John szinte meghatódva válaszolt. : Kérlek ne becsüld le emberi mivoltod.csak mert létezel máris sok embert boldoggá teszel,szépséged elbűvöli a férfi tekintetet,hangod gyógyír a magány fájdalmában szenvedőnek,mosolyod remény ad akire ráragyog,és akit szeretni tudsz kivételesnek érzi magát általa. Myra álmélkodva hallgatta a férfi szavait. : Életemben nem kaptam még ilyen bókot,nem mesterkélt,nem erőltetett,nem tucatnak tűnő kamu csajozós duma.Köszönöm,jól esik nőként kivételesnek érezni magam,jól esik hallani hogy valaki nem csak a külsőségeket látja,hanem észreveszi a belső értékeket is. Most John mosolyodott el. : Ó nem csajozós dumának szántam,szinte önkéntelen bukott ki belőlem,tudod a legszebb drágakövet is egyszerű szürke kőzet rejti a mohó kiváncsi tekintetek elől,de az értő szem igy is észreveszi a ráutaló jeleket.Neked pedig a szépséged is megragadja a tekintetet,ugyan akkor árad belőled valami belső ragyogás,mosolyod szivárványként hat a mindennapok szürke egyhangúságán. Myra arcán öszinte mosoly ragyogott. : Ne haragudj,de most mennem kell,vár a munka,köszönöm a bókot máris széppé tette a napom. John felemelte a kezét,szinte időt kérve. : Legalább annyit árulj el,mivel foglalkozol. Myra rejtélyes mosollyal az arcán válaszolt. : Ki nem találnád,szépség stúdiót vezetek,nők százait varázsolom széppé hogy rájuk találhasson a szerelem,vagy legalább önbizalommal telve várhassák. Most Johnon volt az álmékodás sora. : Azta,mert véletlenek nincsenek,minden történés és történet a nagy terv része,nagyon illik hozzád és őszintén csalódtam volna ha nem ezt hallom,de nem tartalak fel.Köszönöm a beszélgetést,remélem találkozunk még. Myra tündéri mosollyal az arcán felelt. : Igen miért ne,én is szivesen venném.Mit szólnál ha munka után beülnénk egy kávéra, szivesen folytatnám a beszélgetést. Jó találkozzunk itt a bejárat előtt délután 5 körül ha megfelel. Myra elgondolkozott. : Rendben az nekem is jó ,4 körül van az utolsó vendégem,ha késem is talán csak néhány percet.Szia John,addig is szép napot neked. Neked is szép napot Myra,és nyugodt kellemes munkát. Egyszerre indultak a pénztár felé,de önkéntelen két külön kasszához álltak be.Myra hamarabb végzett és mikor indult,mosollyal az arcán intett John felé.Volt valami megható ebben az egyszerű mozdulatban,mintha csak baráttól és nem egy idegentől búcsúzna,hiszen véletlenek nincsenek.
” Igy lobban a szerelem két ártatlan szívben,gyengéden szinte észrevétlen . A világ megváltozik,rózsaszin ködbe zárva az egyhangó szürkeséget . Dallam zakatol hangtalan,s két szív mely eddig külön ,most egyszerre dobban . Semmivé lesz a zord magány,mert törött szív elveszettnek hitt darabja hazatalál . Szerelmes vagyok hol nem szükséges a szó,beszél a két szem ,dallamot suttog a sziv , a szeretet nem vár viszonzást de a remény benned él,viszont szeret aki neked a mindenség . Ketté tört szÍvnek csupán egyetlen hozzá illő fele létezik,minden más csak hasonló de nem az igazi . ”
John is haza indult ,de hiába a nyugalom,most semmi nem volt képes elvonni a figyelmét , folyton a lány járt a fejében ,és valami furcsa megfoghatatlan kiváncsiság,mintha valahogy nem önmaga lett volna .Mintha tulajdon önmagában egy másik lény kutatta ,kereste volna a választ,mit jelent szerelmesnek lenni,mit jelent valakit szerelemmel szeretni .Alig várta hogy elteljen a nap és elérkezzen a találkozás pillanata .Lelke és testének minden apró sejtje szinte egyszerre ujjongott ,mintha csak életének első randijára készülődne ,talán még soha sem tapasztalt ilyen boldog várakozást .Mikor megpillantotta Myrát ,arcán őszinte boldog mosoly ragyogott fel .Ahogy a lány közeledett felé ,tartásában furcsa kettősség keveredett , egyfajta boldog öröm de ugyanakkor mintha félelemmel átszőtt tartózkodás ,talán csak izgalom ,pici félelem az újtól . : Szia John, örülök, hogy újra találkozunk . Szia Myra,én is nagyon örülök ,és egyben izgulok is mintha csak a legelső randit élném újra. Myra mosolyogva kérdezte. : Merre tovább, kávézni vagy inkább sétáljunk? Bevallom nekem inkább sétálni volna kedvem, elég volt a bezártságból. John bólintott. : Rendben menjünk sétálni, én is jobb szeretek igy beszélgetni mint ücsörögve egy tömeg közepén. John szinte öntudatlanul, ösztönösen nyújtotta a lány felé a kezét, amit Myra mosolyogva fogadott ,puhán símult keze a férfi kezébe.A szerelem észrevétlen lobbant kettejük szivében ,mint lopakodó tavasz mely álmot hint a megfáradt tél szemében .Bimbózó mégis alig született gyönyörű érzés a szürke egyhangú napok tengerében .Kézen fogva sétáltak elmerülve az egymásra találás boldog pillanatában ,kizárva a külvilágot mely most megszünt számukra ,csak a másik létezett beburkolva hangjának csodálatos dallamában .
” Mikor valakinek a lelkébe szeretsz bele ,és nem csupán a fizikai szépségébe ,abba a pillanatnyi csodába mely elbűvöli szemed ,és megbabonáz mint éjszakai pillangót a lámpás fénye ,akkor nem számit hogy viszont szeret-e .Nem számit hogy téged választ ,hogy te vagy-e akivel élni szeretne ,nem számitanak a hibái ,az álmai melyekben talán nem te szerepelsz ,a felelőtlenül kimondott szavak ,szereted őt mindenkinél jobban ok és indok nélkül.A szeretetet adni kell és nem elvárásokra épitkezve vissza követelni ,a szeretet az önzetlenség talajába gyökerezve született ezért még viszonzást sem remél ,önmaga boldogságáért létezik . ”
A szerelemben nincs semmi tudatosság ,csak egyfajta előre elrendeltetett végzet ,jön ,
lehengerel majd magával sodor s közben rózsaszin álomszerű ködbe burkol mindent ,hol megszűnik a tényszerű gondolkodás .Álmodva élsz miközben a boldogság úgy ringat tenyerén ,mint önfeledt gyermeket kit mosolyogva hiv játszani a napsugár az álmok sokszinű tengerén . John önkéntelenül megnyílva úgy beszélt önmagáról ,mintha évek óta ismernék egymást ,és nem most élnék át a másik megismerésének pillanatait ,teljessen természetes volt számára az őszinteség ,nem próbált más megnyerőbb képet festeni önmagáról . :
Szeretek álmodni,mert az álmok soha sem hazudnak.Pontosan mutatják ki nem mondott vágyainkat,hogy mire is vágyunk igazán,melyet még önmagunk elött is titkolunk,és néha a legszebb emlékeinket.Az éjszaka nem csak sötétet és félelmet szül,hanem elhozza a legfényesebb csillagokat és a leggyönyörübb álmokat is .Néha úgy érzem nem az éjszaka inkább a nappal tölt el félelemmel ,mert elveszi a legszebb álmokat és emlékeket ,melyből a lelkem feltöltődni képes .Ezekben a pillanatokban nem létezik sem félelem ,sem kétség csak meghitt boldogság ,igy lett az éjszaka a legjobb barátom, és a nappal az ellenség kitől óvni kell szÍvem rejtekét .Sokszor álmodtam rólad úgy hogy nem is láttam az arcodat ,vágytam rád pedig nem is tudtam ki vagy ,de tudtam ,éreztem létezel ,mert nélküled üres és kihalt lenne az életem .Most hogy itt állsz előttem valóra vált álomként ,úgy érzem hazatértem , mintha minden rossz ,minden nehézség csupán azért történt volna ,hogy felkészitsen erre a boldogságra amit most érzek .Nem álmodom mégis álomszerűen szépnek tűnik minden ,más lett a világ ,szebb és élhetőbb csak mert fogod benne kezem .
Myra elmélyülten hallgatta őszinte boldog mosollyal az arcán ,szinte álomba ringatta John hangjának dallama .Nem volt benne semmi megjátszott ,csak nyilt őszinteség ,nem számitott mit hoz a holnap ,most csak a pillanat varázsa lüktetett kettejük közt ,mint egy valóra vált eltitkolt álom , egy soha nem szűnő ki nem mondott vágyakozás .Minden ember vágyik a szeretetre melyben önmagáért szeretik ,nem csak testi vágyért ,vagy más egyéb biztonságot jelentő előnyért ,csupán tisztán önmagáért .Szive hevesen lüktetett ,szinte repülni vágyott ,olyan boldogságot érzett ,aprócska lobbanó láng mely mindent felemészt ,de nem okoz fájdalmat,csak reményt ,örömet ,biztonságot a vágyott boldogság felé .
Tudod olyan jó hallgatni téged ,biztosan érzem nem csak egy kaland vagyok számodra,egy meghódítandó cél ,hanem több .Nem is tudom megfogalmazni ,de igen ,nőként érzem magam melletted ,a boldogság úgy terül rám ,mint kellemes illat nyári éjszakán .Annyira meseszerű mégis tudom nem álmodom ,de ha mégis álom ,azt kérem soha ne ébredjek fel belőle . John a lány elé lépett ,megfogta mind a két kezét ,és behunyt szemmel megcsókolta Myra ajkát . Egy futó érintés volt csupán , semmi előre megfontolt döntés ,csak önkéntelen véghez vitt tett , mégis mintha felszikrázott volna a szenvedély a fakó délutánban ,mint egy bizonyosságot sugárzó fénylobbanás ,egy igenlő válasz egy ki nem mondott kérdésre .Még csak nem is igazi csók volt ,mégis mindkettőjükben ott lobbant a tudat ,ez már több puszta ismerkedésnél ,egy megnyugtató érintés ,egy közlés már valóság vagy és nem csak álom .
A lány ajkának ízében ott keveredett a szenvedély titokzatossága ,a tiltott gyümölcs mézédes íze ,a vadvirágok fanyar mégis csodálatos varázslatos zamata .John egy pillanatra zavarba jött ,szinte mentegetőzve mondta . : Bocsánat ,ne haragudj ,talán még kicsit korai volt ,nem is tudom de valami ellenálhatatlan késztetést éreztem ,csak érezni akartam az ajkaid ízét . Myra mosolyogva válaszolt . : Nem tettél semmi rosszat hidd el ,és én is ugyanezt éreztem ,és nagyon hálás vagyok hogy nem voltál tolakodó ,csak egy puszi de ugyanigy vágytam én is rá .Tudod a férfi és a nő másként éli meg a szerelmet ,a legtöbb pasi egyből összekapcsolja a testi vággyal ,de ez egy nőnél hosszabb folyamat ,mint egy virág mely előbb bimbót hajt ,majd idő múltával csodaszép virággá fejlődik .Ezért mondtam ,hálás vagyok hogy nem voltál tolakodó ,nem akartál többet ,nem rohantál ajtóstól a házba .
Igy telt az idő,egyik nap a másik után ,Johnban a szerelem érzése mellett kifejlődőtt egy más fajta érzés is ,az önzetlen tiszta szeretet érzése melyben nem voltak elvárások ,nem számitott mit hoz a holnap mert a jelen nyújtotta boldogság mindennél többet ért .Mennyire más a világ mikor úgy érzi az ember hogy végre minden a helyére került ,az álmok ,a vágyak ,és benne önmaga .Nincsennek félelmek a jövő iránt ,nincs kétség hogy vajon a helyes irányt követem-e ,szeretek valakit és ennek tudata boldogságként hat vissza önmagamra ,mert valóságként lüktet bennem ,viszonozza a felé sugárzott érzések szines forgatagát .Vajon a szerelem nem csupán egy érzés hanem egy összetett varázslat ,melyben egyetlen személy iránt született érzés által szeretni vagy képes a világot ,saját sorsodat és általa az egész életet ?Az éjszaka sötétje szinte köréd zárul ,felerősitve a félelmet amit a rejtelmes csend okoz ,nem tudod megmagyarázni a félelmed okát ,egyszerűen ott rezdül benned önmagadból születve .A világ mintha eltűnt volna és csak egyedül állsz a sötétségben ,szinte fojtogat kiszoritva belőled a lehetőséget is hogy változtass ezen .Aztán felnézve észreveszed a csillagok villódzó fényeit ,milliónyi parányi lámpás melynek fényei megannyi lehetőség hogy félelem helyett felfedezd , a félelmet nem a sötétség szüli hanem képzeleted az ismeretlen iránt .A szerelem érzése a legfényesebb csillag életünk sötét egén ,képes rá hogy szines látomássá tegye életünk szürke monoton világát ,egy kitárt ajtó melyen beláphetsz a boldogság világába ,ugyanakkor törékeny illúzió is ,mert ha kihuny csodálatos fénye ,a félelem ismét visszatér és a sötétség körbefon és újra börtönbe zár . Sokan tévesen hisszük mi magunk irányitjuk a sorsunkat ,azonban a sors csupán a lehetőség és egyben a tanítás maga hogy általa felfedezd ki is vagy igazán ,hol vagy gyenge ,és hol vagy erős ,hol kell fejlődnöd hogy tovább élj .Az élet nem egyéb mint törékeny illúzió ,hiszen egyetlen pillanat elég hogy a legbiztossabbnak hitt dolgok ,a legtisztább érzések egy szempillantás alatt semmivé váljanak ,és a biztonság érzése szappanbuborékként pattanjon szét .Az élet könyörtelen tanár ,hol mosollyal édesget ,hol kegyetlen fájdalommal tanít ,mely beléd égve folyton figyelmeztet ,ne feledd mit tanultál rég .Folyton ismétlődő folyamat melyben nincs végleges ,minden csak időleges és folyton változik ,öröm ,boldogság , kudarc ,és fájdalom ,elbukás ,majd újabb remény és talpraállás .Az élet olyan akár egy patak , boldogan csörgedez varázslatos tájakon át ,de néha akadályok állják útját ,ilyenkor sikoltva bukik a mélybe ,szereteszét zúzva álmait .Hiába megannyi akadály folytatnia kell útját ,végül magába szívba erdők ,mezők ,sziklák zamatát ,tóvá csendesülve megérti létezésének miértjét ,minden egyetlen célt szolgál ,felfedezni hogy azzá leszel akivé változol az utazás során .Nem a gondolat és a tett ami formálni képes az ember jellemén ,sokkal inkább az ár amit érte fizet ,és a következmények sorozata melyek az árat követi .
Ez a találkozás most más volt ,mintha a lány gondolatai egész máshol jártak volna ,fizikailag itt volt ugyan ,de ő maga messze járt .John érzékelte ezt ,és mintha rezdülő félelem hideg szele érintette volna ,érezte ,tudta mit fog mondani Myra .A megérzés mindig hamarabb érkezik mint a megfogalmazott szó ,nincs benne tapintat vagy könyörület ,csak jéghideg bizonyosság .Myra végül rászánta magát és felé fordult . John, mondanom kell valamit. Nagyon nehéz, mert nagyon megszerettelek mióta megismertelek. Meséltem volt egy kapcsolatom mielőtt találkoztam veled ,csúnyán összevesztünk mielőtt szakitottunk ,nem is beszéltünk jóideje .Nem rég felhívott ,bocsánatot kért ,kérdezte hogy vagyok ,mi van velem ,és mondta ,szinte könyörgött béküljünk ki .Eleinte nemet mondtam ,meséltem hogy megismerkedtem veled ,és ahogy véget ért semmi jót nem ígért ,de aztán újra és újra felhívott és kérlelt ,úgy érzem adnom kell neki még egy esélyt . Soha nem volt ilyen velem ,eddig minden úgy történt ahogy ő akarta ,még soha nem kérlelt ,adnom kell neki egy utolsó esélyt ,talán nem is ő érte inkább magamért ,hogy talán megbocsájtva igy mentsem meg őt .Azonban téged is nagyon megszerettelek és nem szeretnélek elvesziteni. John keserű mosollyal az arcán igy felelt . Embereket nem veszítünk el mert nem birtokoljuk őket ,csupán érzéseket ,álmokat ,célokat melyek vezetnek .Nem szerethetsz két embert egyszerre ,mert az nem lenne tisztességes senkivel szemben. Tudom, nehéz a döntés, mert egyiket választod de a másikat elveszíted , bár fájdalmas de mégis így helyes .Nem vádollak , inkább tisztelem benned hogy ilyen vagy , hogy képes vagy megbocsájtani még ha nem is tudod mit hoz a jövő .Ugyanakkor nem volt tisztességes úgy kapcsolatot kezdeni mással ,hogy az előzőt nem zártad le végleg ,becsaptad önmagad és becsaptál engem .A megjátszott érzések megjátszott boldogsághoz vezetnek , melynek a vége mindig csalódás ,hiszen önmagadnak hazudsz általa . Myra érzéseivel viaskodva ,hevesen próbált vitatkozni . Nem volt semmi megjátszott érzés ,valóban nagyon megszerettelek ,annyira más vagy mint ő ,kedves ,szeretetreméltó ,hihetetlen figyelmes ,és ami a legfontosabb érzelmi intelligenciában magasan felette .Mégis úgy érzem tartozom neki ennyivel ,egy utolsó eséllyel hogy bízonyitani tudjon ,képes változni . John keserűséggel teli halk hangon igy válaszolt . : Meg kell értened ,nem játszhatsz büntetlenül mások érzéseivel ,mert a legdurvább kegyetlenség amit elkövetsz másokkal szemben .Ugyanakkor valahol megértelek ,hiszen az érzéseinket nem mi irányitjuk ,hanem születnek bennünk ,néha a józan megfontolás ellenében .Sokat meséltél róla ,és a reptéren ahol dolgozom ott áll a magángépe ,igy tudom anyagi szinten is magasan fellettem áll ,gondolom ez is elég nyomós érv ,de mint mondtad is én más vagyok ,nem fogok könyörögni ,inkább ajándékba adom neked a döntés jogát ,hogy önként dönthess kit választasz . Myra szemét elfutotta a könny . : Tudod pont ezért pokoli nehéz dönteni , mert ilyen vagy ,a nyilvánvaló csalódás ellenére is , próbálsz nyiltan őszinte maradni ,és nem próbálsz befolyásolni .Mindig őszinte tisztelettel és szeretettel fogok vissza gondolni rád ,hiszen annyi mindent tanitottál és adtál nekem , minden örök emlék marad. Myra könnyes szemmel John felé nyújtotta mindkét kezét ,szorossan átölelték egymást , mintha örökké igy akarnának maradni .Aztán a pillanat végetért ,Myra kibontakozva az ölelésből ,hátat forditva elindult és vissza sem nézett ,már várta egy más világ ,de szívében jóadag keserűség hiszen valami egyedit elveszített .
” Az igazi valódi szerelem leggyönyörűbb ,és egyben leggyötrelmesebb vágyódását akkor éled át mikor viszonzásra nem talál ,de mégsem gyűlölsz cserébe ,hanem úgy őrzöd ,óvod mint egyetlen ,legdrágább kincsed .A legmélyebb szeretet nem képes gyűlöletet sugározni ,sem rombolni ,csak reményt sugározni ,a szerelem sosem fáj csak reményt ad ,ami fájdalmat okoz az a csalódás ,hogy elhitted az illúzió emlékké válhat .Bár itt a földön, szÍnjátékok és hazugságok mocsarában ,néha jobb egy kivételes embert csupán egyetlen pillanatig szeretni ,szived minden szeretetével ,mint leélni az életed valakivel akinek kimondod , szeretlek,de magad sem hiszed ,inkább csak beletőrődsz ,pénzért , biztonságért cserébe ,mintsem bevalld ,nem vagy boldog vele .Az igaz szerelmet semmi nem képes széttépni ,még a végzet sem ,egy másik helyen ,egy másik életben ,mikor újra találkoztok újra fellobban ,egyszerre értitek meg ,ami valódinak született ,egyetlen és végtelen .”
” Azt montad vége és elmegyek,olyan sok szó ez egy összetört szívnek,nehéz tisztán látni egy meg sem született de máris elátkozott szerelemben.Olyan nehéz lélegezni mintha tenger nyelte volna el testem s lelkemet.Sétálj egyet velem még egyszer utoljára, és talán az éjszaka titkos fényei,érzékeny törékeny csillagok hamarabb eljönnek s ringatják álmomat és semmivé teszik vétkemet,hogy még mindig szeretlek tégedet.Szépnek és szabadnak érezhettem minden napot együtt veled,mert ezt suttogta a szív,a szerelem nem rablánc szabaddá tesz és teljesit minden álmot mit együtt álmodtunk meg.Most már tudom mit jelent magányosnak lenni,és csak álmodni hogy illúzióból rajzoltál szárnyakat nekem.Már nem repülök többé,mert nincs ki hív és fogja kezem,lelkem fénye kihunyt,és csendes sötét álmok temetik homályba porladó testem. ”
John talán még soha nem érzett ilyen fájdalmat ,mintha egy darabot téptek volna ki önmaga bensőjéből,bár nagyon fájt mégsem volt képes haragudni a lányra amiért igy döntött .Hiszen a szeretet lényege pont ez ,nem birtoklod a másikat ,nem elvárod hogy szeressen ,önmagáért szereted és mindent megtennél hogy boldognak lásd ,akár még másvalaki oldalán is ,persze ez nem enyhit a fájdalmon mert egyfajta önfeláldozás .Kevés ember van aki megértené ezt, a választás a lány döntése volt ,az pedig hogy még mindig szereti az pedig Johnnak a döntése , az élet néha nem kedvünk szerint alakitja sorsunkat hanem ahogy megÍrattatott . John mindennél jobban hitt abban hogy sorsunk születésünk pillanatában elrendeltetett, minden jó és minden fájdalom ,minden találkozás tervszerű és nem véletlen műve ,mind hordoz tanulságot,ami épiti a jellemünket .Minden döntésünk egy-egy épitőkocka fejlődésünk kirakósában,hisz az élet egyedüli célja a folytonos fejlődés, ezért van hogy minden változik ,semmi sem állandó .Sok ember téveszméje hogy a boldogság egy tárgy csupán amire rátalál,vagy egy folyamat ami örökké tart .Valójában a boldogság pillanatokból áll csupán ,pillanatok végtelen láncolatából ,minden pillanat egy apró csoda mely rajtunk áll hogy felfedezzük és értékké tegyük ,a szerelem egyszerre boldogság és fájdalom,rajtunk áll hogy az adott pillanatban melyik állitás igazabb .Ilyen és ehez hasonló gondolatok cikáztak át rajta ,mig végül az álom magával ragadta ,persze nem álmodott inkább mintha megkönyörült volna rajta a sors ,és lepellel boritotta volna fájdalmát ,mégis tudatlan állapotában is egy egy könnycsepp gördült végig arcán.
” Ajkamra csókoltál,de közben lelkemet érintetted,nyomán hideg borzongás fut végig szivemen,bár tűzként éget szenvedélyed,de ha elveszítlek vajon hol talállak meg téged.Levegőm lettél nélküled fuldoklom,álmom mely egyszerre jutalmaz és kinoz,vágy mely virágként él bennem,egyetlen végső szerelem amivel többé tettél engem.Hiányod nem fájdalom hanem vihar mely újra és újra elsodor,nélküled magányos,vitorlájától megfosztott süllyedő hajó vagyok.Nem köszönt hajnal sem nappalnak fénye,árnyékba rejtőzve mégis folyton kutatlak téged,mosolyként csillan meg a tudat,nem talállak mert már rég szivemben élsz,biztonságban ott hol az élet zord hideg keze tőlem el nem tép,szerelmem voltál,vagy és leszel örökké……..”
Mikor felébredt ,meglepődve tapasztalta a nap már magasan jár ,gyönyörű verőfényes májusi délelőtt volt ,a nyitott ablakon át madárdal kellemes csicsergése hallatszott .John inkább korán kelő tipus volt és a nappal együtt ébredt ,szerette a reggeli békés csendet ,az ébredő világ álomittas melankóliáját .Mikor kinyitotta a szemét újabb döbbenet suhant át rajta ,hiszen otthona megszokott világa helyett egy kórházi szobában ébredt ,körülötte monitorok ,villódzó fényekkel teli gépek .Próbált felülni de mintha végtagjai nem engedelmeskedtek volna ,élettelenül feküdtek szinte tárgyként az ágy fehér huzatán .Össze szedve minden erejét végül mégis sikerült felülnie majd felállnia ,valami arra késztette hogy visszanézzen az ágyra .A félelemtől kővé dermedt ,hiszen önmagát látta csukott szemmel feküdni ,mellkasán és kezéből elektródák és csövek tömkelege csatlakozott a gépekhez melyek jólláthatóan életben tartották .Egy hangot hallott a háta mögött. :
Ugye milyen megdöbbentő igy látni önmagad ,kiszolgáltatva és sebezhetőn ? Jonh megfordult és egy hófehér ruhába öltözött angyalt látott aki sötét szárnyakat viselt hátán ,önkéntelenül bukott ki belőle a kérdést. : Ki vagy te ? Ezt most álmodom ? Nem nem álmodsz ,ez a valóság ,balesetet szenvedttél és azóta kómában fekszel .Tested haldoklik de lelked éber ,tudatod még utoljára felszikrázik mielött kihuny végleg ,mondhatni igy búcsúzik a világtól . John hitetlenkedve fordult vissza ágyban fekvő önmaga felé ,és csak most véve észre a csillogó ezüstszálat ,ami az ágyban fekvő test mellkasából a saját hátához csatlakozott ,mikor önkéntelenül hátra lépett ,a szál ellenállás nélkül engedett .Az angyal elmosolyodott majd igy felelt . : A nevem Azrael arkangyal ,az én feladatom hogy az ezüstszálat ami a lelket a testhez köti,
elvágjam és igy szabaditsam meg börtönétől és át kisérjem az ajtón,ami elválasztja az itteni világot a másiktól . Ekkor egy ajtóra mutatott a szoba átellenében ,szépen megmunkált ajtónak tűnt ,pompázatos tölgy erezettel ,rajta aranyló betük ,de mégsem tűnt eviláginak ,inkább olyan volt mintegy varázslat .Azrael arkangyal akkor igy szólt . : Angyal lépj elő ,már közel a vég ,itt már semmit sem tehetsz ,ahová ő megy oda nem követheted . John egy fura érintést ,egy érzést érzett végig suhanni önmagán ,olyan volt mintha egy nyugodt viztükörbe valaki kavicsot ejt és a hullámok végig gyűrűzve megtörik a felszin nyugalmát .Önmaga testéből egy angyal lépett elő mintha egy fénykép elevenedett volna meg ,életre kelve az azon szereplő alak .John a döbbenettől nem tudott megszólalni csak állt némán .Azrael arkangyal mosolyogva szólt hozzá . : Vannak angyalok akikben oly nagy a kiváncsiság ,az emberek érzései iránt ,és persze az Isten ajándékként nektek adott legszebb érzés ,a szerelem iránt,hogy mikor a lelketek kilép a test árnyékából ,hozzá tapadva egy lélekként száll vissza abba .Angyalként soha nem tapasztalhatják meg az emberi érzéseket ,csakis igy hozzá tapadva ,egy lélekké válva egy testbe zárva . Ekkor a belőle kilépő angyal szólt hozzá . : Egyszerre éreztem a mindent betöltő boldogságot ,és azt azt követő pokoli fájdalmat .Hogyan lehetséges az hogy ami a legszebb érzést ébreszti bennetek ,az egy másik pillanatban mindent elemésztő fájdalommá válik ? Ami még érthetetlenebb számomra az az ,hogy mégis a fájdalom ellenére a szeretett mégis ott van benned ,talán még jobban szereted a lányt mint eddig ,jobban önmagadnál . John elgondolkodva felelt . : Mindig is sejtettem ,valahogy ott élt bennem a gondolat ,az élet többről szól mint csupán ösztönök által vezérelte létezés .A szeretet nem csupán egy érzés ,hanem az élet igazi értelme melyből maga az élet is született .A szeretett maga az út melyben az élet mosolyogva és nem fogcsigorgatva kényszerből fejlődik tovább .A szerelem a szeretett tovább fejlődött érzése ,mondhatni tömény eszenciája egyetlen ember iránt ,kit jobban vagy képes szeretni önmagadnál .Nem birtokolni vágyod ,és nem is börtönbe zárni szereteted által ,hanem legyőzni egódat és a legtisztább legszebb ajándékkal lepni meg őt .A választás szabadságával ,melyben maga döntheti el ,téged választ vagy másvalaki mellett válik majd boldoggá .Ezért van hogy a szerelem egyszerre boldogság és fájdalom ,akit önmagáért szeretsz tisztán és őszintén ,képes vagy elengedni a benned zakatoló fájdalom ellenére is ,mert a tudat hogy boldog ,hálával símogatja lelkedet . John most Azrael arkangyal felé fordulva kérdezte . : Akkor az elmúlt hónapok történése mind illúzió volt csupán ? Azrael arkangyal mosolyogva igy felelt . : Minden ami történik okkal történik ,hisz látod mennyi mindent tanultál ,és azt is hogyan formáld szavakba és tedd mások számára érthetővé .Akit szerettél nem volt más ,mint a benned létező szeretet testet öltött presztisztációja ,lelked kivetitette őt eléd és egyben próba elé is állitott ,kit szeretsz jobban őt vagy önmagad .Az igaz szeretet egyszerre kötelék és elengedés ,nem a saját boldogságod megtalálni a tét ,hanem őt tenni boldoggá és saját boldogságod igy lesz teljessé . Azrael arkangyal ekkor félre fordulva és kezével az ajtó felé mutatva igy szólt . : Itt az idő hogy átlépj azon az ajtón .Ne félj ,bár igaz az innennső oldalán az áll Végzet ,de a túloldalán az Újjászületés ,itt már mindent megtanultál ideje hogy új életet kezdj egy új céllal egy újabb tanitással ,a tökéletesség felé vivő végtelen ország útján . Egyik kezével megfogta az ezüstszalagot a másik kezében az aranyollóval ,egy határozott mozdulattal elvágta és szabadon engedte John lelkét .Abban a pillanatban hogy az ezüstszál megszünt létezni ,a légzés és szívműködést figyelő gép hangos sípolásba kezdett ,az ekg monitor eddig girbe gurba vonala egyenessé vált .Az orvosok és ápolók csupán annyit érzékeltek az itt történtekből ,hogy egy ember feladta küzdelmét és csendben távozott .Eközben Azrael arkangyal jobb kezét John vállán nyugtatva az ajtóig kísérte őt .John átlépve az ajtón ,sötétség vette körül melyben megszünt létezni……….Kis idő múlva mikor felébredt ,újra ott találta önmagát a tökéletes békét és nyugalmat sugárzó sötétségben összekuporodva .Érezte nyugodtan pihenhet és álmodhat tovább ,hisz egy angyal őrködik álmai felett ,egy angyal kinek neve nem titok többé .A neve ÉDESANYA .
” Ragyogj szerelem mégha csak álom vagy is néha ,ragyogj hisz mind érted vágyakozunk kik itt élünk ,és akik csupán hisszük hogy létezünk de már csak elveszett illúziók vagyunk a monoton sötétségben . „