Rendrakás, rámolás, takarítás
Gyakran hajlamosak vagyunk közéjük egyenlőségjelet tenni, de a kettő nem ugyanaz, bár egyik a másik után következik.
A rendrakás azt jelenti, hogy elrakom a ruháimat, cipőimet s egyéb dolgaimat, a megszáradt ruhákat szekrényekbe, fiókokba pakolom, mindent a megszokott, jól bevált helyére teszek, a konyhában visszaállítom a főzés előtti állapotot stb.
A takarítás viszont ablakpucolást, portörlést, porszívózást, felmosást, mosogatást takar. A takarításhoz először rendet kell raknunk. Nem törölgethetjük a port a bútorokról, ha szanaszét hevernek a fotelokban az ingek, szoknyák, sálak.
A rendrakásnak nincsenek fokozatai. Vagy a helyére teszek valamit, vagy nem. Azaz, olyasmi létezik, hogy váratlan vendég betoppanásakor gyorsan bedobunk valamit a szekrény aljába, hogy ne legyen szem előtt. A veszély elmúltával aztán előszedjük és a rendes helyére tesszük.
A takarítás viszont több fázisból áll, illetve jelentős különbségek vannak egyes típusai között.
Van ugye, a teljes, tökéletes nagytakarítás, amikor mindent kipakolunk a szobából, csak a mozdíthatatlan bútorok maradnak a helyükön, úgymint a szekrények, heverők, zongora, stb. Ablakokról a függönyöket, falakról a képeket, a csillárok leakasztható díszeit, asztalokat, székeket, lámpákat mind-mind kihordjuk a konyhába, előszobába, kertes házaknál a teraszra.
A vitirinből kiszedjük a nippeket és kirakjuk a konyhapultra. aztán jöhet az ablakpucolás, tapéta áttörlése, majd következhet a ruhásszekrények kipakolása, belső áttörlése, és a ruhák gondos átvizsgálása után a visszarámolása. Évente egyszer kötelező a ruháspolcok átnézése, megszellőztetése és szanálása.
A könyvszekrények, könyvpolcok köteteit ezen a ponton szedjük le, és kötetenként kihordva a teraszon leporoljuk őket. Ez nagy munka, nekem mindig egy teljes napig tartott a könyvek rendezése. Kb. négyezer kötet portalanítása nem kis munka. A radiátorokat közvetlenül az ablakpucolás után mossuk le.
Utána a bent maradt bútorokat letörölgetjük, felmossuk a padlót/parkettát, a kimosott függönyöket visszahelyezzük a karnisra. A nagyszőnyegeket kirázzuk, felakasztjuk a diófa vízszintes ágára és prakkerrel jól kiverjük, majd kiterítjük a teraszon és vizes ruhával alaposan átdörgöljük. Aztán becipeljük a helyére. Gondos letörölgetés után /képek, asztalok, székek/ mehetnek vissza a szobába.
A csillárok függőit, a vitrin díszeit semleges, langyos vízzel lemossuk, hagyjuk megszáradni és a korábban kimosott, vasalt kézimunkákkal együtt elhelyezzük a polcokon a dísztárgyakat. A növényeket kihordjuk a fürdőszobába, kertes háznál az udvari csaphoz és egyenként megfürdetjük a virágokat. Voila! Három napi munkával elkészült a nagyszobánk. A többi helyiséggel is így járunk el.
Konyhában, fürdőszobában, toaletten a csempékkel kezdjük, majd jöhetnek a bútorok, s egyéb berendezési tárgyak. A konyhaszekrénynek minden egyes elemét kiürítjük, a polcokat kitöröljük. Hacsak nem muszáj, ne használjunk nyakra-főre tisztítószereket. Sokszor bőven megteszi az ecetes vizes ruha. A ritkán használt edényeket nyugodtan berakhatjuk a mosogatógépbe, nem fog hátrányukra válni az évenkénti átöblítés. A szekrényeknél mindenhol a tetejével kezdünk. A hűtőszekrényt kipakoljuk és citromos, vagy ecetes vizes ruhával gondosan kimossuk. A tűzhellyel, mosogatógéppel ugyanígy járunk el. A mikrót, kenyérsütőt, pirítót, kávéfőzőt hasonló módon törölgetjük át. Legvégén a konyhapultot suvickoljuk fényesre. Azért marad utoljára, mert addig mindent odarakosgattunk.
Nem, nem tévednek a kedves olvasók, ha arra gondolnak, hogy ez azért túlzás. Ki csinálja ezt végig? Nos, mi minden évben kétszer, húsvét előtt tavasszal és az őszi, októberi búcsú előtt végigcsináltuk édesanyámmal. De erre azért ritkán került sor.
Nagytakarításnak minősül az is, ha kirámolás nélküli alapos tisztogatást végzünk. A képeket nem szedjük le, a díszeket nem pakoljuk ki, de a falon áttöröljük a keretével együtt, a nippeket nem mossuk le, de szépen portalanítjuk. Az ablak- és függönymosás itt sem marad el. Ez a gyakoribb nagytakarítási módszer.
Az előszobaszekrényre szánjunk legalább fél napot. Jómagam egy teljes napot szoktam ráfordítani. Ráérősen megnézegetem az előkerült holmikat, közben szelektálok a kabátok, régi cipők között, tehát a lomtalanítást is elvégzem.
Aztán van még a szinten tartó takarítás, ami elég alapos lehet a maga nemében. Gondosan letörölgetünk, porszívózunk, köveket mindenhol felmossuk stb. Manapság már többnyire megelégszem ezzel a formulával.
Az én kategorizálásom szerint van még az alaprend és takarítás is, amit tűzoltásnak nevezek. Hirtelen kiderül, hogy valaki váratlanul be fog ugrani hozzánk. Mosogatni már nincs időnk, gyorsan behányjuk az edényeket a konyhaszekrény egyik rekeszébe, előkapjuk a vezeték nélküli kisporszívót, a köveket egy lendülettel áttöröljük, hogy úgy tűnjön mintha, pedig dehogy! De hát mindenkinek vannak apróbb-nagyobb trükkjei. Az ajtók lemosása akkor következik el, legalábbis nálam, amikor már minden egyébbel elkészültünk.
Néhány alapszabályt érdemes betartani a nagytakarításoknál és úgy általában. Mindig felülről lefelé és kívülről befelé haladunk. Mindez úgy értendő, hogy a plafon porszívózásával, a tapéták áttörlésével, csillárokkal kezdünk. A sorrendiséget nem szabad és nem érdemes felcserélni, mert nem érjük el a kívánt hatást. Amikor már látjuk a munka végét, egyre nagyobb kedvvel dolgozunk. A kristálycsillár függőit és az apróbb csecsebecséket már valódi örömmel rakjuk a helyére.
Hölgyeim! Jó rámolást, pakolást, takarítást mindnyájunknak!