LELENCGYEREK
A szó jelentése sok megfogalmazásban olvasható: Az anyák által elhagyott gyerekek a legelfogadhatóbb. De hová tűntek az apukák? A Teremtő úgy intézte, hogy 2 sejt egyesüléséből lehet egy új élet. Ehhez a csodához ünnepi hangulat illik, nem valami nyári kaland, hanem egy jól átgondolt és elfogadott kapcsolat, aminek a folytatása nem egyedül az anyák feladata és nem az a lelki teher, ami a megszületett, majd felnőtt fiatalokra hárul. Egyre többen érzik az apák hiányát az életükből, ahogy mostanában halljuk az előadott dalokból, látjuk a televíziós darabokból. Sok fogalom van már a gyerekek ellátására: nevelő szülő, nevelő otthon, állami gondozott, meg ki tudja még, mik. Ezek a helyek valamilyen formában fizetésben is részesülnek a ténykedésükért. Az Árvaház más fogalom, ott nyilván nincsenek élő szülei az ott nevelt gyermekeknek. Az 1930-as évekre visszagondolva sok lelencgyerekre emlékszem az iskolában. Hogy eredetileg hova valók voltak, azt sose kérdeztem tőlük. Több barátnőm volt köztük elemista koromban. Egy ikerpár egyik tagja, Ilonka tartózkodó volt, nem barátkozós, Bözsivel felnőtt korunkban is találkoztunk. A kis Etelka sajnos, korán meghalt egy komoly betegségben. Egyik gyerek se tűnt elveszettnek, boldogtalannak. Minden évben kaptak új ruhát, cipőt. Lehet, hogy csak újságpapírba csomagolt uzsonnát hoztak magukkal, paprikás zsíros kenyeret vagy ilyesmit, de nem tűnt egyik se bántalmazottnak. Hogy annyi jó szívű ember volt-e a falunkban, akik ellátták őket, vagy csak az értük kapott pénzért tették, nem tudom. Hogy hiányoztak-e nekik a valódi szüleik, sosem kérdeztem meg tőlük. És hogy kereste-e valamelyik hatóság az anyákat vagy felelősségre vonta-e az apákat, azt sem tudom. Úgy tűnik, ez az utóbbi ténykedés ma se divat. Elfogadottnak tűnik az egyszülős család, talán érdemes fenntartani ezt a látszatot, így több pénz jár egy gyermek neveléséért.