Varga Katalin: „Kéményes” kislány
Régi kedves emlék jutott eszembe.
Első osztályos voltam.
Akkoriban még piros és fekete pontokat is kaptunk.
Szerettem tanulni, bár a legtöbb ismeretet már az órákon elsajátítottam.
Szótagolva tanultunk olvasni.
Aztán évvegén volt egy vizsga, ahova a szülőket is elhívtuk.
Nagyon izgult mindenki.
Számolni kellett, olvasni és rajzolni.
A tanitónéni egy házat rajzolt a táblára.
Azt kellett lemásolni.
Még a nyelvünk is kint volt alkotás közben.
Aztán jött az értékelés az Igazgató bácsitól.
Az én rajzom is tetszett neki.
De megkérdezte, miért rajzoltam kéményt a háztetőre?
Azt válaszoltam:
– Igazgató bácsi, ha befűtenek a házban, hol jön ki a füst?
Nagy tapssal értékelte mindenki a válaszomat
Így vizsgáztam hát első osztályos koromban.
S, így lettem „Kéményes” kislány jó ideig.