Egypercesek
Elvárások
A helyettes államtitkár kétórás videó konferencián ismerteti a tankerület vezetőivel és az iskolaigazgatókkal az előző éjszaka közlönyben megjelent új jogszabályt, mely többek között tartalmazza a tanári munka hatékonyságának kritériumait, közülük kiemelve a tanítványok tanulmányi versenyeken való részvételét. A felolvasott jegyzete elfogytával, a demokrácia jegyében, várja a kollégák kérdéseit. S kapja is, hogy csak úgy kapkodja a fejét. Magabiztosan, összefoglalva válaszol a felvetésekre:
- Majd a végrehajtási rendelet részletesen szabályozza a tennivalótokat!
Húsz évvel a nyugdíjazása előtt álló, ámde tizenöt éve gyakorló iskolaigazgató, Konok Kázmér, felpattan székéből, feltépi a hűtőszekrény ajtaját és egymás után megiszik két pohár jeges limonádét, attól remélve a hallottaktól és a nyári hőségtől felhevült teste lehűlését. Mindhiába! Háborgó lelkére nem jelent gyógyírt a jéghideg ital. Visszaül laptopja elé és pár perc múlva a tankerületéhez tartozó igazgató kollégákkal folytatja a konferenciabeszélgetést. Elképzelése maximális támogatást kap, sőt, futótűzként terjed más tankerületekben is.
Alig félév múltán a helyettes államtitkár meghirdeti három tárgyból az országos tanulmányi versenyt, melynek résztvevői a tankerületi selejtezők első két helyezettjéből kerülnek ki.
Elérkezik az országos tanulmányi verseny ünnepélyes megnyitója az Uránia Filmszínházban, melyre a szervezők a versenyzőkön túl nagy szeretettel és lelkesedéssel várják a drukkoló családtagokat, akik szerencsére szép számban eleget tesznek a meghívásnak, megtöltve még a karzatokat is. A kincstári televízió stábja pásztázza a zsibongó nézőközönséget.
A helyettes államtitkár fellép az színpadi emelvényre és megigazítja a mikrofont, mire hirtelen csend lesz. Szemét a nézőközönségre emeli:
- Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves versenyző diákok!
Szinte megreked benne a levegő a mintegy hatvan tankerület és a hozzájuk tartozó tankerületi tanács vezetői láttán. Sietve maga elé tartja a jegyzetét és jó diákként felolvassa a gondosan megfogalmazott megnyitóját, melyet a versenyzőknek szánt jókívánságaival zár:
- Minden ember tehetséges valamiben! Nektek itt és most lehetőségetek van megcsillogtatni a tudásotokat! Sok szerencsét! Jó versenyzést! – fejezi be mondandóját, majd a kitörő tapsviharban sietve távozik.
A televíziós stáb a széledező közönségből véletlenszerűen kiválasztottakkal riportokat készít. A lelkes riporternő kissé elkomorul, amikor a negyedik riportalanyáról is kiderül, melyik tankerület vezetője, aki egyébként jelen eseten egyszerű szülőként drukkol versenyző ivadékának.
Konok Kázmér órájára pillant. Két perc múlva kezdődik a híradó a televízióban. Abbahagyja a dolgozatjavítást. Okvetlenül szeretné megnézi az országos tanulmányi versenyről készített riportot. Rezzenéstelen az arca. Igaza van a helyettes államtitkár úrnak. Valóban minden ember tehetséges, csak meg kell találni, hogy miben! A kollégáival együtt ők is alaposan kiválasztották a versenyzőket! Első kitétel az volt, hogy a diák valamely tankerületi vezetésben tevékenykedő gyereke vagy unokája legyen, a második kitétel, abban a tárgyban indítani, amelyben a szaktanár nem talált megfelelő tudással rendelkező tanítványt. Több kitétel nem volt. Így indították az irodalom iránt rajongót matematikából, a fizikusi babérokra törőt meg történelemből. Elvégre a szaktanárok iránti elvárás a diákok tanulmányi versenyre küldése. Megtörtént! Kipipálva! A tankerületi vezetésnek sem lehet semmi kifogása ellene!