Ballag a katona…

Ballag a katona…

„Ballag a katona, szájában csutora”… – énekli az R-Go nevű együttes, Szikora Robival az élen, s a Gidákkal a háttérben. A dal jó, fülbemászó a dallama, és a szövege is mond valamit. Tehát, jó sláger! Vagy mégsem?
Hirtelen – mint katonaviselt férfibe – csapott belém a villám: mi is az a csutora, és mi a lótúrónak van ez az alkatrész a szegény baka szájában?
Nos, a csutora a gázálarc része. Ez csatlakozik a szűrő betétre, amely szerkezetben lévő vegyi anyag (szén, és egyéb, biológiai fegyvereket /baktériumokat, vírusokat, és mérgező vegyi anyagokat/) szűri meg az ezen keresztül beszívott levegőt. Ez azután a gázálarc kilélegeztető szelepén (respirátor) keresztül távozik úgy, hogy az nem ereszt be semmilyen külső légnemű anyagot. Tehát a katonák, szájukban a csautorával megszűrt levegőt lélegeznek be a fertőzött területen. Ez a csutora a szájukban van, így szájon át lélegeznek be, és az orron ki, ami csupán megszokás dolga, hiszen „békeidőben” az orrunkon vesszük a levegőt, és ott is fújjuk ki. Eddig érthető, drága Olvasóim? Rendben, akkor lépjünk tovább!
A dalbeli katonánknak végre kitelt a szolgálati ideje, vagy véget ért a háború, és a jól végzett, sikeres öldöklések után boldogan ment hazafelé. Azonnal, és felszabadultan, de mégsem fütyörészve, hiszen a szájában lévő csutora miatt erre képtelen lett volna.
(Nem úgy bezzeg, mint távoli elődje a japán Onoda Hiroo, aki a második világháború befejezése után mintegy negyven évvel – utolsó bajtársa elhunytát követően – tért csak vissza hazájába. Valószínűleg szintén boldogan, de nem azonnal, mint az a történelemkönyvekből kiderült. Viszont akár fütyürészhetett volna is, mivel holmi szájban lévő csutora nem zavarhatta volna meg ebbéli tevékenységét. De erről nem szólnak a hadi tudósítók…).
Nos, hol is tartottunk? Ja, igen: mivel nincs szó – még jelzés szinten sem -, hogy más nációjú katonáról írt volna Robi, vegyük úgy, hogy a mi magyar katonánk ballagott hazafelé, csutorával a szájában, rendben?
Most már csak azt kellene kiderítenünk, vajon miért is? Mármint miért nem vette le azt a rohadt gázálarcot a fejéről, hiszen abban van a csutora, amire ráharapott. Ez a kérdés már csak azért is fontos, mert – ha volt valaki katona -, tudja: annál rosszabb, kényelmetlenebb és egészségtelenebb dolgot el sem lehet képzelni!
Kényelmetlen, mert nyomja az ember fejét ez a gumi förmedvény, minden mozdulatnál húzza az ember haját, és a párával teli gumi belülről nyálkássá válik, és büdös, minta dög… E mellett – mivel szó sincs a dalban rendszeres szűrőbetét cseréről, sejteni lehet, hogy huzamosabb használat után már nem felelhet meg annak, amire éppen létre hozták. A szűrő teljesítő képessége kimerült, mint a Duracell elem, így újabb gázmolekulákat már képtelen megkötni, vagy éppen tele van az apró szennyeződésekkel, mint a porszívó zsákja!
Természetesen nincs kizárva, hogy a nagy öldöklések közepette szegény katonánkat sem figyelmeztették a harcok végére, akárcsak Onoda Hiroo-t, így biztonsági okokból hagyta magán a gázálarcot (szájában a csutorával), de ez a teória egyelőre, még további vizsgálat tárgya maradt.
Aztán az is elképzelhető, hogy a sok éves gyilkolászás közepette egyszerűen összenőtt a gázálarc a csutorát szájában tartó katona fejével, ezért muszájból ballag a katona a dalban elénekeltek szerint.
Persze lehet más oka is az ekként való gyalogos közlekedésnek: mivel a dal nem fedi fel, mely korban történt az eset, nincs kizárva, hogy a Varsói Szerződés Egyesített Fegyvere Erejének valamelyik hadgyakorlata után történt, ami történt: vége a csatának, elméletileg legyőztük az egész NATO-söpredéket, s a győztes ütközet után fáradtan ballag hazafelé a katona, szájában felejtve a csutorát.

Közben beugrott egy újabb lehetőség is, de mielőtt ezt górcső alá vennénk, gondoljunk csak a szocialista magyar néphadseregben akkortájt eltűnt gázálarc-táskák (közismert nevükön: „szimat szatyrok”) ezreire: divat volt ezekkel utazni, ebben vinni a munkába a zsíros-kenyeret, vagy szafaládét, de az iskolások is ezt használták aktatáska helyett.
Tehát sikk volt ezt használni, mivel boltban nem kapható áruról van szó. Magyarul: a szimatszatyor használata „király” volt, hogy ne lehetett volna – akár – csutorával felszerelkezve sétálni? Ugye, milyen logikus? (Különben sincs a nótában egyetlen sor sem arról, hogy GÁZÁLARCBAN grasszált volna főhősünk).
Már csak az a kérdés, nem történt-e bármiféle függelem-sértés a katona részéről holmi csutora magántulajdonba való áthelyezése miatt? Nos, erről nem szól a fáma, viszont békében egy ilyen filléres alkatrész szóra se érdemes, háborúban pedig még kevésbé…
Utolsó lehetőségnek még felmerült bennem, hogy Robi barátunknak érdekeltsége lenne az Első Magyar Csutora Készítő és Gázmaszk Összeszerelő Manufaktúrában, ergo (R-Go): ez egy bujtatott reklám! Nem tartom kizártnak, hogy a dal bemutatója után az emberek tömegesen ostromolták meg a fent említett üzemet, megszerezni a legszebb, legdizájnosabb (kalotaszegi-mintás) csutorákat, s azóta is hosszú, tömött sorokban várakoznak az emberek a közben hiánycikké vált csutorák tömkelegeire.

Én tehát minden létező dolgot felvetettem, megvizsgáltam, de döntésre nem jutottam. Ha bárkinek lenne épkézláb ötlete, magvas gondolata, vagy csupán határozott sejtése ezzel kapcsolatban, nagyon kérném, értesítsen engem az e-mail címemen.

A legfrappánsabb válaszokat az említett gyár legújabb, szénszál-erősítésű, alumínium-szilicium vázú gumi-maszkjaival, és a hozzájuk tartozó szattyánbőr borítású, matyó-hímzéses csutoráival fogom díjazni!