Olcsó, déli fekvésű lakás panoráma ablakokkal
Ausztráliába „szakadt” barátom mesélte: – Képzeld, amikor februárban kitámolyogtam az ötödik kontinensre, gondoltam, mindegy hova kerülök, angolul tudok, s az építőiparon belül több mindenhez is értek, de ha sehová sem vennének fel, mosogatónak még mindig jó lehetek…
Venci barátom hívott Melbourne-be azzal, hogy segít munkahelyet és olcsó szállást keresni. Jó, ha van az embernek barátja, akire a nehéz pillanatokban számíthatnék, de én úgy éreztem, ilyen piszlicsáré dolgokkal már csak nem zavarhatom őt. Miért kérjen az ember segítséget, ha nem muszáj, talán még meg is orrolna érte. Mert mi is kell ahhoz, hogy az ember új életet kezdjen egy új országban? Nyelvtudás, egészség, és munkakedv. Ez mind megvolt nálam, s gondoltam, ha meglesz az olcsó, de lakályos kis házikóm, azonnal rendezek egy házavatót. Vendel barátomnak, s az ő ausztrál feleségének.
Már a reptéren vettem újságot, s átlapoztam a lakáshirdetéseket. Legfontosabb számomra az volt, hogy egyrészt olcsó legyen, másrészt nagy üveg-felülettel rendelkezzen, mivel nem bírom a hideget, viszont napsütésből miden mennyiséget el tudnék viselni. Második legfontosabb az volt, hogy ne kelljen 4-5 havi kauciót fizetnem, mivel pénzzel nem voltam túlságosan eleresztve. S egyelőre, még nem tudtam, mikor lesz kezemben az első havi vagy heti fizetésem?
Szemem megakadt egy hirdetésen, mely szerint: Déli fekvésű lakás nagy panoráma ablakokkal, kéthavi kaucióval áron alul kiadó.
Gondoltam, ha legalább egy hónapot le tudnék alkudni, maradna egy kis tartalékom, hiszen, sosem tudhatja az ember… Fel is hívtam az illetőt, s megbeszéltük, hány órakor nézhetem meg a kéglit. Fogtam egy taxit, s a kissé ködös, kissé nyirkos, esős délután elmentem a tulajhoz.
A férfi kedvesen fogadott, és a ház valóban hatalmas panoráma ablakokkal rendelkezett. Kár, hogy ezeken keresztül per pillanat csak a szemerkélő esőt, és az egyre sűrűbb ködöt láthattam, ami rohamosan kezdett rátelepedni a városra. Sajnos, a tulaj nem volt alkudozós kedvében, nekem meg nem akarózott más lakásokat is megnézni, úgy, hogy azonnal megkötöttük a szerződést.
A következő napon ugyan ritkult a köd, de a napot mégsem lehetett látni. Engem ez nem zavart, mivel az eső elállt, így több – a közelemben lévő -, üzemet is meg tudtam látogatni. Azt hiszem, a harmadik, vagy negyedik gyárban alá is írtam a Munkaszerződést, és boldogan mentem haza.
Első felbuzdulásomban azonnal meg akartam hívni magamhoz Venci barátomat, elújságolva, milyen remekül intéztem el egyes-egyedül úgy. a lakásomat, mint a munkahelyemet. Aztán rájöttem, jobb lesz az első fizetés után, már csak azért is, mert sem egy pohár, sem egy dugóhúzó – annyi nem sok -, nem volt a lakásban. Gondoltam, kissé felszerelkezem, kéztörlő, szalvéta tartó, virágváza, hamutartó, és millió apró-cseprő dolgot kell még beszereznem a lábtörlőtől a napernyőn át a kerti műanyag székekig mindent.
A következő napokban boldogan mentem a munkahelyemre és már előre kiszámoltam, majd hány milliót fogok – természetesen csak forintban -, keresni év végéig. Hazafelé menet – noha hét ágra sütött már a nap – lakásom nem vált világossá és meleggé, de kimondottan hűvösnek, nyirkosnak éreztem. Pár percig érthetetlenül álltam e fura helyzet előtt, majd mérgesen csaptam a homlokomra:
– Óh, te állat! Tudom, hogy földrajzból sosem voltál zseni, de annyi káposztalé igazán lötyöghetne üres fejedben, hogy tudd: mivel az egyenlítő felől süt a nap, a déli fekvés pozitív hatása (nagy vonalakban) csak Európára, Ázsiára, a Közel-és Távol-keletre, Észak-Afrikára, Közép- és Észak-Amerikára vonatkozik. Ahol pont fordítva van, az éppen Dél-Amerika, Óceánia, Új-Zéland, és – természetesen – Ausztrália.
Kiutazásom előtt ennyit igazán megtanulhattam volna arról az országról, amelyet második hazámnak választottam. Na, de még nincs minden veszve!
Másnap vettem is egy újságot, és átböngésztem, olcsó, északi fekvésű lakásokat keresve…