AZOK, A HÜLYE NÉMETEK…

AZOK, A HÜLYE NÉMETEK…

Bajorország egyik kimondhatatlan nevű városában kaptam munkát egy egyszerű hotel még egyszerűbb konyháját kellett volna vezetnem…
Megbeszéltem a főnökkel az étlapot, majd elment, én pedig neki álltam a főzésnek. Illetve, csak neki álltam volna, de nem tudtam. Egyszerűen nem gyulladt meg a gázrózsa.
Már a gázgyújtóból kifogyott s gáz, s a zsebemben talált fél doboz gyufát is mind elhasználtam. – Mi lehet a baj? – kérdeztem magamtól, hiszen a gáz-főcsapot elég gyorsan megtaláltam, és kinyitottam. Nem igaz, hogy ezek a nagyokos németek még egy működő gáz-tűzhelyet sem tudnak összeszerelni! – mérgelődtem magamban. Na, nincs mit tenni, fel kell hívnom a főnökömet, hívjon szerelőt!
Csodálkoztam, a kérdésén: – Bekapcsoltad az elszívót? Miért? Kellett volna? Nem azzal főznék, hanem a gázzal! – magyaráztam volna neki, de belém fojtotta a szót: – Amíg nem üzemel az elszívó, nem lehet bekapcsolni a gázt sem! Ez előírás, nehogy a nagy gőzben, párában rosszul legyél, netán elájuljál, érted? – Aha! És kösz! – ezzel elfordítottam a falon lévő „Lüftung” nevezető kapcsolót. Csodálkoztam volna, ha beindul, de nem! Ezek a hülye németek egy nyamvadt szellőztetőt sem tudnak szinkronba állítani a gáz-készülékkel, s ők érzik magukat technikai zseniknek! Na, szépen vagyunk, hívhatom újból a főnököt!…
– A villanyt felkapcsoltad? – kérdezte rögtön, amit nem igazán értettem. – Az áram bekapcsolásáról, vagy a villanyvilágításról beszélsz? – kérdeztem vissza, majd a kapcsolószekrényt végig tekintve bemondtam: – Minden kismegszakító helyes állásban van, nem értem, miért nem indul be ez a nyomorult szellőző!? – mérgelődtem.
– A világításról beszélek, lámpáról! Érted? Neoncső! Égnek, világítanak?
– Most hülyéskedsz? Vakító nappali világosság van a konyhában, miért égetném a neoncsöveket is? Olyan sok kidobni való pénzed van?
– Ez nem pénz kérdése! Villanyvilágítás nélkül egyszerűen nem indul be az elszívó! Gondolj csak bele: most ugyan vakító nappali fényed van, de ha hirtelen beborulna, és a pillanatnyi fél-sötétben lecsapnád a kezedet a bárddal, akkor mit mondanál?
– Akkor a fájdalomtól meg sem tudnék szólni, de így, utólag csak annyit mondhatok: – Nem is olyan hülyék ezek, a németek!