Őszi eső

Őszi eső

Szeptember volt és szakvizsgára készültem. Munkaköröm ellátáshoz kellett megszerezni az okmányt. Kolléganőmmel együtt felkészülten megterveztük az utazást, mivel a fővárosban volt a vizsga helyszíne. Busszal, vonattal terveztük az utazást. Időpontot, helyszínt egyezettünk a reggeli induláshoz. Készültem a nagy napra. Előző nap programja már csak a fodrász és a ruha kiválasztása volt.
Reggel az egész estén át védett, óvott frizurával, szépen felöltözve, sminkelve – még a szempillámat is festve- indultam el otthonról az útra. Siettem, hogy a buszt le ne késsem és elérjem a vonat indulását. A járda szélén topogva vártam a busz érkezését. Vasútállomáson volt a találkozó megbeszélve és időben szerettem volna odaérni.
Ősz volt, zuhogott az eső, a víz tócsákban állt az úttesten. Végre megérkezett a nagyon várt jármű és sebesen belehajtott a sáros tócsa közepébe. Teljes egészében beterítve engem a sárral. Az addig esernyővel védett külsőmet tönkre tette. Hajamon, szempillámon ázott falevelek lógtak, a ruhám ázott a sáros lében. Ebben a siralmas állapotban nem utazhattam, tehát hazamentem tisztálkodni és átöltözni.
Végül munkahelyemen kértem segítséget, hogy segítsenek eljutni a fővárosba vizsgázni. Munkahelyem vezetője segített és engedélyt adott sofőrjének, hogy elvigyen a vizsga helyszínére.
Szerencsére a tönkre ment frizura, és smink nélkül is sikeres vizsgát tettem.
Kolléganőm izgult értem, mert nem talált a pályaudvaron sőt a vonatot végigjárva sem talált. Ideges viselkedését látva megszólította egy fiatalember, hogy miben segíthet. Végül egymás mellett ülve beszélgettek és leszálláskor találkozót beszéltek meg, Ismeretségük itt kezdődött és végül boldog házasság lett a vége.
Azóta hárman örülünk annak, hogy esett az eső, mindennek ami ezen az őszi esős, sáros napon történt. A szerelmük vonaton ékezett. Szerintük kicsit késett, de célba ért.

Varga Mária