Könyvtári történetek

Álompor

Két kisdiák érkezett a könyvtárpulthoz.
– Valami jó izgalmas krimit szeretnék! – mondta az egyik.
– Én pedig különleges, állatos történeteket! – szólt a másik.
Gyors segítség és némi válogatás után a kicsik boldogan bevonultak a gyereksarokba. A meleg, kényelmes párnák közt elhelyezkedve olvasni kezdtek.

Pár perc múlva Juli néni körbejárt az állványok és polcok között. Bepillantott a sarokba és elnevette magát. A diákok a színes, érdekes könyvekkel a kezükben a meleg párnák közé bújva, békésen aludtak.

Becsületkassza

Érdekes hirdetést láttam az újságban a minap. Az egyik régi könyv adta fel, és új, kíváncsi gazdát keresett magának. Közelebb bújtam és mazsoláztam a betűket:
– „Gyertek el hozzánk az iskolába! Tele van velünk a folyosó. Itt árválkodunk, rátok várunk, barátokat keresve.”
Persze, hogy elindultam barátot találni én is. Magamhoz vettem jókedvem és a szerencsém. Jól megtömtem velük a hátizsákom és amikor az iskolába értem, már láttam, mint nyújtózkodnak, integetnek felém a lapok. Regények, versek, mesék repkedtek körülöttem. Gondoltam, azt választom, amelyik a legkülönlegesebb. Hiszen barátot kerestem és ez bizony nagy felelősség is egyben. Hamarosan ráleltem. Ő is megismert. Levette kemény, nagy kabátját és kérés nélkül megnyílt előttem.
– Igen, Te vagy az! – mondtam neki félhangosan, mire lapjaival intett egyet.
Beszélgethetünk? – érdeklődtem és ő már el is kezdett mesélni egy rövid történetet, majd amikor látta, hogy mennyire örülök neki, kedvesen megkérdezte:
– Leszel a barátom?
Erre én rögtön felkaroltam, hogy elvigyem és ennél a mozdulatnál vettem észre a könyvek fölé függesztett feliratokat:
„ Minden könyv 100 forint, – majd egy másik kosár felett: – Minden könyv 200 forint” és végül előtermett egy hívogató, csodás szó, a „Becsületkassza.”
Na, ez kellett nekem!
Új barátomat kézen fogva megkerestem Julit és Mariannt a könyvtárban.
– Miben segíthetünk? Választottál már könyvet magadnak? – kérdezték.
– Igen, köszönöm! – mondtam. Mindössze két kérésem volna! – tettem hozzá.
Elvinném az új barátomat 100 forintért, és 200-ért megvenném a Becsületkasszát!

A könyv varázsa

Az egyik délután egy hét év körüli kislány lépett be a könyvtárajtón.
– Szervusz, mit szeretnél? – kérdezte tőle Juli néni.
– Annyira izgulok, hogy nem tudok nyugodtan beszélni. Találd ki te!
– Könyvet szeretnél vinni, ugye? – érdeklődött Juli néni mosolyogva.
A csemete bólintott.
– És ugye nincs itt az olvasójegyed?
A kicsi ismét bólintott, miközben izgatottan tördelte a kezeit.
– Gyere bátran beljebb! – mondta Juli néni. Örülök, hogy szeretsz olvasni. Most könyvtárjegy nélkül is kivehetsz egy könyvet, jó?
Na, erre aztán megeredt a kisdiák nyelve.
– Jaj, az nagyon jó, mert megbeszéltem az osztálytársaimmal, hogy mind eljönnek hozzám és pogácsát, meg süteményt kapunk estére, mert nekem ma van a születésnapom és hoznak tortát is szerintem, meg anyukám készít nekünk madártejet és arról volt szó, hogy ha hozok egy mesekönyvet, akkor apu mesél nekünk annyit, amennyit csak akarunk, és…..
– Jól van már, te lány! – nevetett Juli néni. Válaszd ki azt, amelyiket szeretnéd és nyugodtan vidd haza!
– Ó, már meg is van! – mondta vidáman a kicsi. A három malacka. Azt szeretném!
– Rendben. Ezt a könyvet neked adom a születésnapodra, örökbe!
– Tényleg? Jaj de jó! Köszönöm szépen! – kiáltotta boldogan a kislány és ajándékát a hóna alá szorítva kiviharzott a könyvtárból.

Szólj hozzá!