Varga Katalin: Gyerekszáj
Cserfes, talpraesett kislány voltam.
Már három évesen tojásra alkudtam a piacon.
Edesanyám kivitt magával többször is.
Egyik alkalommal ő a zöldséges kofánál válogatott.
Én a szomszéd standon érdeklődtem, hogy a tojás?
– Két forint – felelte meglepődve a néni.
Erre ért oda Anyukám.
– Anyukam ez sok, menjünk tovább – mondtam.
Erre a néni nagyot nevetett es odaadta egy forintert a tojást.
Sétáltunk a szüleimmel a Várkerületen.
Találkoztak egy ismerőssel.
Én pedig elindultam.
Meg sem álltam a kedvenc cukrászdánkig.
Köszöntem és a szoknyám megigazítva leültem.
Két felszolgáló is odaszaladt.
Mondtam nekik:
– Egy kis adag fagyit kérek, Apukám majd kifizeti.
Kaptam, mert tudták, biztosan keresni fognak.
Így is lett.
Szüleim rémült keresés után jutottak a cukrászdába.
Éppen énekeltem.
A felszolgáló lányok nevetve meselték el a történteket..
Sok ilyenről tudnek még mesélni.
Gyermekorom felhőtlen időszakáról.