Fodor Gyöngyi – Karàcsonyi gyilkossàgok
Giovanni, Ahmed, Gomez, Martina és Sarah régóta barátok voltak, és valamennyien ugyanannál a nemzetközi cégnél dolgoztak. Szórakozni is együtt jártak, és eltervezték, hogy a közelgő karácsonyt is közösen ünnepelik meg, részben azért, mert Ahmed, Gomez és Sarah a nagy távolság és kevés szabadság miatt nem tudtak hazautazni.
Két héttel az ünnep előtt mindegyikőjük kapott egy piros borítékos meghívót egy nem túl távoli kastélyba, hogy ott töltsék el a karácsonyt. Mivel feladó nem volt a borítékon, ezért egy darabig azt találgatták, vajon ki küldhette, aztán meg azon vitatkoztak, hogy elmenjenek-e. Végül győzött a kíváncsiságuk, és elhatározták, hogy elfogadják a meghívást, azt gondolván, hogy talán egy másik kolléga áll a háttérben, aki tudja, hogy mindenhová együtt járnak, és meg akarja viccelni őket.
December 24-én délelőtt beültek Ahmed terepjárójàba, és elindultak a kastélyba, ami majdnem kétszáz km-re volt. Vidám hangulatban autóztak, majd amikor már a közelben voltak, egyszer csak véget ért a betonozott út, majd jódarabon sàros döcögés földesút után egy magasra vezető lépcső előtt találták magukat. A lépcső kapaszkodóját alig lehetett megfogni, úgy tele volt aggatva karácsonyi dekorációval. Végül felértek a kastélyhoz, melynek bejárata mellett világító rénszarvasok álltak, és karácsonyi zene hangjai szálltak a bejárat irányából.
Kinyitották a nehéz faajtót, egy csodásan feldíszített nagy szalonba érkeztek, ahol pompás karácsonyfa fogadta őket. A szalon közepén ovális asztal kellős közepén ott állt egy üzenet a számukra.
“ Boldog karácsonyt, drága vendégeim! Süssetek, főzzetek, érezzétek jól magatokat, és azért a néhány szokatlan dologért, amit a kastélyban találtok, ne aggódjatok!”
– Neked is boldog karácsonyt, kedves titokzatos házigazdánk! – kiabálta Giovanni és Gomez egyszerre. – Köszönjük a meghívást! Aztàn gyere, és mutasd meg magad.
Martina e Sarah elindultak a konyhába, hogy elkészítsék a vacsorát. Minden volt, ami az ünnepi vacsora elkészítéséhez szükséges, semmi sem hiányzott. Mialatt a két lány főzött, a három férfiú fogta a csomagokat, és elindultak az emeletre, hogy felderítség a szálláshelyeiket. Végigjárták az összes szobát, kivéve egyet, ami zárva volt. Végül egy háromágyas szobában lepakoltak, mondván az lesz a férfiak lakosztálya, és kirakták az ajándékokat is az asztalra. Sarah és Martina részére pedig kiválasztották a mellettük lévő szobát. Kilenc órakor mind az öten az asztalnál ültek és vacsoráztak. Jó hangulatban telt az este, a háromüveg bor, ami ki volt készítve a számukra, igazán pompásan illett a sülthöz.
– Meg kell hagyni, jó ízlése van a házigazdánknak – állapította meg Gomez. – Fenséges ez a bor! – s a többiek helyeslően bólogattak.
Éjfélkor Gomez felment az emeletre, hogy lehozza az ajándékokat, s meglátta, hogy annak a szobának az ajtaja nyitva van, amelyet korábban zárva találtak. Nyugtalanította a dolog, vajon ki nyithatta ki, hiszen közülük senki sem jött fel azóta, és senki mást nem láttak a kastélyban. Arra gondolt, talán a titkos házigazda tartózkodik odabenn. Óvatosan közeledett, s meglátta az ajándékjaikat szanaszéjjel szórva a padlón. Még mielőtt megkérdezhette volna, ezek meg hogy kerültek ide, egy fényes penge villant és suhogott a levegőben. Valaki elvágta a torkát, s mint egy krumpliszsák dőlt el a szőnyegen. A tettes begyömöszölte az élettelen testet egy nagy zsákba, és távozott a nyitott erkélyajtón át, magával vitte a zsákot.
Egy idő után a négy barát sokallotta, hogy mit csinál Gomez ennyi ideig az emeleten, elkezdték kiabálták a nevét, ám valaki erősen kopogtatott a bejárati ajtón. Azt gondolták, talán jön a névtelen házigazda bemutatkozni. Martina kinyitotta az ajtót, egy télapó állt vele szemben. Bár karácsony éjszakája volt, mégis végigfutott rajta a hideg. Pár másodperc döbbenet után behívta a házba, és az asztalhoz invitálta. Télapó végignézett a megüresedett tányérokon, a félig teli poharakon, majd elégedetten bólogatott, és elfogadta a feléje nyújtott italt. Egész idő alatt egy szót sem szólt. Gyorsan felhörpintette a bort, s mielőtt elment volna, azt mondta:
– Kíváncsi vagyok, lesz-e valaki közületek, aki visszatér a városba.
Sarah egy pillanatra elgondolkodott ezen a mondaton, értette is meg nem is, de aztán elkísérte Télapót az ajtóig, aki gyors léptekkel távozott. Sarah utána nézett, tán a várakozó rénszarvasszánt kereste, amikor meglátta a lépcsőn a vérfoltos zsákot. Annyira megijedt, hogy még a sikítás is csak halk nyöszörgésként hagyta el a száját, mert rájött, hogy a zsákban van valaki.
– Ide, mind, gyorsan! – intett reszketve, s a többiek odarohantak. Giovanni kinyitotta a zsákot, s meglátták benne Gomez holttestét.
– Ez nem lehet igaz! Mi történt? Hiszen csak felment az emeletre az ajándékokért – sírta el magát Martina.
– Talán még mindig ott van, és ez csak egy baba, ez meg itt művér – mondta Sarah, bár maga sem hitte el, amit mondott.
Felrohantak az emeletre, hátha ott van a barátjuk, és nevetve fogadja majd őket, de nem találtak ott semmi mást, csak a szétdobált ajándékokat, és egy hatalmas vérfoltot a szőnyegen, mellette Gomez szemüvege hevert. Rettenetesen megijedtek, őrült tempóban kirohantak a kastélyből, és futottak lefelé a lépcsőn az autóhoz, hogy elmenekülhessenek arról az átkozott helyről, de a terepjáró eltűnt, csak egy véres kést találtak a földön.
– Biztosan ezzel ölték meg Gomezt – jegyezte meg Giovanni, lehajolt, hogy felvegye, de abban a pillanatban fényszóró vakította el, s egy autó száguldott feléjük őrült sebességgel, és belerohant a három fiatalba. Esélyük sem volt elugrani előle.
Ahmed, aki a lépcső tetején volt még, onnan látta, hogy mi történt, s ijedten rohant vissza a kastélyba, bezárkózott a wc-be, remélve, hogy ott biztonságban lesz. Kora reggel kimerészkedett a rejtekhelyeről, és az asztal mellett ott ült Télapó. Amint meglátta közeledni Ahmedet, intett neki, hogy üljön le, és egyen, majd elindult a konyha irányába. Ahmed döbbenten nézett utána, s látta, hogy egy kés van a csizmája szárába dugva. Az éjszaka során volt ideje átgondolni, hogy csakis ő lehet a tettes. S most, a kést látva, biztos volt benne. Óvatosan, hogy ne csapjon semmi zajt, felállt, és halk léptekkel elindult a kijárat felé. Sikerült kijutnia a kastélyból, gyorsan leszaladt a lépcsőn, ott állt az autó, még a slusszkulcs is benne volt. Indított és amilyen gyorsan csak tudott, indított, és menekült. A visszapillantó tükörben látta, hogy Télapó egy nagy késsel a kezében rohan az autó után, de amikor már kiért a betonútra, a piros ruhás alakot elnyelte a reggeli köd.
Az első rendőrőrsre berohant, és mindent elmondott. A rendőrség nagy erőkkel vonult ki a kastélyhoz, s időben elfogták Télapót, aki már csomagolt, hogy odébb álljon.
Ahmed ekkor tudta meg, hogy Télapó egy kegyetlen sorozatgyilkos volt, akit már több éve kerestek azon a környéken. Szerencsére Sarah néhány csonttöréssel megúszta, de Gomez, Giovanni és Martina áldozatul estek neki.
“Kíváncsi vagyok, lesz-e valaki közületek, aki visszatér a városba”, visszahangzott Sarah és Ahmed fülében Télapó egyetlen mondata. Ők ketten visszatértek, de azt a karácsonyt soha sem fogják elfelejteni.