Szerencsés félreértés

Károly a vizsgaállomáshoz közeledett utánfutójával. Vidékre készült a mamához és észrevette, hogy vontatmányának lejárt a vizsgája. Sebaj, – gondolta és a közeli autóklub felé fordult. Alig volt ötszáz méterre tőle, amikor villogva megállt mögötte egy rendőrautó.

-Jó napot kívánok! Jogosítványt, forgalmit kérek!
Károly átadta az iratokat. Gyorsan hajtottam? – kérdezte.
-Azzal nincs gond. Közúti ellenőrzést tartunk. – mondta az alacsony, mosolygós rendőr.
-Állítsa le a motort, amíg átnézzük a papírjait! – szólt a magas, szigorú arcú társa, majd hátramentek és beültek a járművükbe. Pár perc múlva Károly látta a visszapillantóban, hogy már az utánfutója rendszámát nézegetik.
-Tudja, hogy lejárt a műszakija?
-Igen, köszönöm. Csak ide gurulnék a vizsgáztatóhoz, ötszáz méterre. Meg is beszéltem vele telefonon. – mondta Károly.
-Hát ez bizony bírsággal jár! – mordult a magas.
-Nem lehetne elintézni valahogy? – kérdezte Károly, mire a szigorú arcú hátranyúlt, és a nyomaték kedvéért rátette jobb kezét a pisztolytáskájára.
-Mire gondol?
-Hát, hogy engedjenek tovább kérem! Csak 500 méter.
-Gyere! – mondta a mosolygós a magasnak és hátrahívta. Hagy menjen tovább! Még várják is a szervízben.
-Majd meglátjuk! Nézzük meg a lakcímét, tényleg a közelben lakik-e! – mordult a magas.

-Mutassa csak a kártyáját! – szólt Károlynak és elkezdte böngészni a betűket.
Tas-ná-di Károly! Egy csepp szünetet tartott. Maga ANNAK a Tasnádinak a rokona? – és erősen megnyomta a szavakat. Károly csak névrokonságban volt vele, de azt mondta: Hááát…bizony lehet! – majd határozottan a rendőr szemébe nézett.
A mosolygós közbeszólt. – Gondolom, kempingezni megy, és az utánfutóban fekvő kerékpárra mutatott. Engedjük el, hagy menjen! – javasolta szigorú társának.
A magas megadóan sóhajtott egyet és azt mondta:
-Na jó! Elvezetjük a szervízig. Jöjjön utánunk, nehogy egy hülye rendőr megállítsa!

Szólj hozzá!