A diabetikus pacalpörkölt

A diabetikus pacalpörkölt

– Gratulálok a ház urának! Nagyon finom volt a gulyásleves! – dicsérte meg főztömet Erzsók, a volt osztálytársnőm egy kerti parti alkalmával, majd hozzátette: – Nándim a megmondhatója, én nemcsak szeretek, de tudok is főzni, de ebben a levesben volt valami nagyon finom utóíz. Igazából még elképzelésem sincs, mit főztél ebbe, de ha elárulod, a továbbiakban otthon én is megpróbálom így elkészíteni ezt. Nos?
– Zsóka drágám! Nincs ebben semmi turpisság, csupán azt, és annyit kell beletenni, ami abba bele tartozik! Nem szabad sajnálni a belevalókat! Legyen az a kaja kissé drágább, de olyan finom, hogy a vendégeim megnyalják mind a tíz ujjukat!
– Na, ennél azért pontosabban is elmondhatnád, hiszen az a kifejezés, hogy „minden, ami bele való”, ezt mindenki úgy értheti, ahogy akarja. Én ennél azért részletesebben szeretném tudni, hogyan állítottad össze ezt a finom kaját? Nos? – kérdezte újfent.
– Most szórakozol velem Erzsi? Mit tudnék mesélni nektek, gyakorlott háziasszonyoknak? A gulyásleves az, gulyásleves, amit mindenki el tud készíteni, semmi ördöngösség nincs benne!
– Akkor viszont saját magamat kell megkérdeznem, vajon mi a búbánatos nyavalyáért más az íze az én levesemnek, mint a tiédé? De tudod, mit? Ha államtitok, tartsd meg magadnak, de én elvártam volna tőled, hogy ne titokzatoskodj, hanem oszd meg a főzési tudományodat! Vagy még ezt is sajnálod a barátaidtól? – kérdezte nem kis éllel.
– Jól van, Zsóka drágám, mea culpa! Nemcsak ennyit, ennél többet is megérdemeltek, én csupán el akartam kerülni, hogy magamat fényezzem.
– Hülye vagy? – csattant fel. Magunk között vagyunk, s ha nem érdekelne ez a kérdés komolyan, nem kérdeztem volna meg! Na, hallgatlak! – s kérdőn nézett rám.
– Rendben, beadom a derekamat. Már csak azért is, mert hatvan és a halál között az ember már sokkal inkább foglalkozik a hasával, mint a szexszel, nem igaz? Na, akkor figyeljen mindenki, akit érdekel! Nos: legfontosabb a hús megválasztása: egy gulyásleves kizárólag marhából képzelhető el, annak is a lábszár részéből.
– Én combból szoktam csinálni – szólt közbe Janka. – Az, hamarabb megfő, és legalább olyan jó! – tette hozzá.
– Ez ízlés kérdése, persze, hogy azzal is finom! Akár fehér- vagy fekete pecsenyéből is elkészítheted, azon húsrészeknek is marha ízűk lesz, de vétek olyan drága színhúst levesre áldozni! Nos, hol is tartottam?
– A lábszárnál! – segített ki Szilvi.
– Köszi. Szóval ezt apró kockára vágom, azért, hogy könnyebben megfőjön, és jobban kijöjjenek az ízek. De ez még messze van… Kezdem a vöröshagymával: nem szabad sajnálni a kajából, de nem szabad sajnálni az időt, és a fáradtságot sem, szép, üvegesre pirítani. A főtt hagymának teljesen más íze van, mint a pirítottnak, gondolom, nem mondtam ezzel újdonságot.
Ugyanígy le kell dinsztelni a sárgarépát és a fehérgyökeret is…
– Na, úgy látszik, itt van a kutya elásva! – kapta fel a fejét Erzsók. – Én, a zöldségeket mindenfajta pirítás nélkül dobtam mindig a húsra, a krumplival együtt… Ez ennyire nagy baj?
– Ugyan már! Attól még finom lehetett a levesed, de ne feledd: párolásnál a répa karotin-tartalma kioldódik, és az intenzívebb íz mellett szép színt is kölcsönöz a kajádnak!
És most jön az én trükköm: megmondom nektek őszintén: bár egyetlen szakácskönyv se írja, én egy kevés zellert is teszek bele…
– Zellert? – csodálkozott Janka. – Nem találkoztam egyetlen darabbal sem!
– Mert kétmilliméteres kockákra vágom! Így senkit sem zavar jelenléte, és hamar kifő minden íze.
– Jut eszembe: te egész, vagy őrölt köménymagot használsz? – kottyantott közbe Szilvi. – Vagy ennek sincs jelentősége? – tette hozzá kérdően.
– Ó! Sokkal több is, mint gondolnád! Vegyétek egyszer a fáradtságot, és kóstoljátok meg az őrölt köményt! Érdekes módon más íze van, mint az otthon, frissen megőrölté. Isten ments, hogy meggyanúsítanám a csomagoló céget, miszerint valami olcsó szemetet is beledarál, de ha megnézitek a két fűszer árát, akkor nektek is fel fog tűnni valami: noha a darált köményhez darálógép, (időnként javítási- vagy karbantartási költség, áram, személyzet, a gépkezelőnek munkaruha, fizetés, és nem tudom, mi minden egyéb kell, mégis olcsóbb, mint az egész kömény. Vajon, miért? Kettőt lehet találgatni!…
– Akkor nem is kérdéses, hogy te egész köménymagot használsz! De hol vannak, hiszen, egyetlen darabbal sem találkoztam? – furcsállotta Erzsi.
– Mert tea-tojásba rakva főztem ki. Gondolom, ti sem szerettetek volna itt köpködni, de szét se harapni azokat! Ez az én kis trükköm. Meg az, hogy ugyanígy teszek az egész borssal is. Nincs gusztustalanabb a tányér alján lerakódott feketés rétegnél. De van más is!
– Mondd! Ne tartsd vissza magad! – buzdított Szilvi.
– Ez sem szerepel a szakácskönyvekben, de én a főzés végén, amikor már a burgonya is megpuhult, és a lángról is levettem a bográcsot, megszórom zöldfűszerrel.
– Milyen keverékkel, és hol veszed? – érdeklődött továbbra is Szilvi.
– Ó, kislányok, ez a saját készítményem: van benne petrezselyemlevél, paszternáklevél, és már megint az a fránya zellerlevél! Direkt levélzellert ültetek, annak nagy, bokros levelei vannak, tízszer több, mint a gumósnak. Petrezselyemből pedig a fodros levelűt vetem, az is bővebben terem, mint maga a „mezei” petrezselyem gyökér. Nincs velük sok gond, hiszen havonta egyszer, maximum kétszer szedem le a kiskertemből, felkötöm azokat a lépcső alatti szögekre, és amikor már ropogósra száradtak, csak megdörzsölöm a szárakat, s az alufóliára lehulló száraz leveleket üvegbe teszem és lezárom. Évekig megtartják illatukat, és ízüket.
– Nagyon jó, és ráadásul igazán olcsó ötletekkel tudsz egészen különleges ízeket varázsolni! – lelkendezett Erzsike, majd rákérdezett: – Van még valami okosság a tarsolyodban ezzel kapcsolatban?
– Nincs, ennyi volt az egész. Persze, a sót, és a fokhagymát ki ne hagyjátok a levesből!
– És más kajákkal kapcsolatban? – forszírozta a kérdést ugyanő.
– Nem tudom, mikre gondolsz, de a kedvencem a diabetikus pacalpörkölt.
– Persze! Meg a savanyított almapaprikába töltött lépesméz! – pattant fel. – Most mit hülyéskedsz? Én komolyan kérdeztelek!
– Én meg komolyan válaszoltam! De ha nem érdekel, nekem tök mindegy!
– Na, jó! Mondd a receptedet – nézett rám hitetlenül, de már kíváncsian.
– Én amúgy is csak évtizedenként főzök ilyet, sohasem kapok, ha éppen megkívánnánk! – hadarta tovább Erzsók.
– Na, lányok! Én csak azt kérdezném, melyikőtök NEM tud pacalt készíteni?
Senki sem jelentkezett.
– Helyes! Így legalább egy-két rövid mondatban elmondhatom az általatok ismert, tehát, az általánosságban közkézen forgó recept, és az általam kreált hasonló étek közötti különbséget.
Nos, a legfontosabb, hogy olíva olajat használok a hagyma dinszteléséhez, nem napraforgóból készültet…
– Az kevésbé olajos? – próbálta viccesre venni a figurát Nándi, Erzsi férje.
– Csúszni pont úgy csúszik, de a benne lévő telítetlen zsírsavak jó hatással vannak a szervezetre. Tény, hogy nem olcsó, különösen a „szűz”, hidegen sajtolt, de igazán kevés kell a hagyma pirításához.
– Ha keveset használsz belőle, nem ég le a hagymád?
– Nem, mert előbb a kockára vágott bacon szalonnát pirítom le. Mégpedig úgy, hogy a zsíros csíkokat kivágom belőle, csakis a sovány húst hagyom meg.
– Jól mehet neked, ha ilyen drága szalonna felét csak úgy, eldobod, mert zsíros! – mondta nem kis éllel Szilvia.
– Tündérem! Még véletlenül sem dobom el, hiszen apróra vágva, és kisütve nagyon finom zsírt kapok, ami a zsíros brúgó elengedhetetlen alapanyaga.
– Na, várj, Tibi! Ha megeszed sültzsírként, miért nem használod fel a pacalpörköltbe? – értetlenkedett Nándi.
– Mert akkor nem lenne diabetikus! Meg különben is: a pacalból mindenki eszik, márpedig nem mindenki szereti a zsíros dolgokat, a reggeli sült-zsíros kenyér viszont, csak rám vár! Értve vagyok?
Nos, miután kisütöttem a sovány Bacon-szalonnát a kevés olíva olajban, és üvegesre pirult vele együtt a vöröshagyma, és fokhagyma, rádobom a vékony csíkokra vágott, többször átmosott pacalt.
Beízesítem sóval, borssal, édesnemes- és csípős őrölt paprikával, és felteszem lassú lángon főni. Míg puhul, megpucolom a krumplit, és azt is kockára vágom. Vízben hagyom, meg ne barnuljon. Ezután beledobom az ugyancsak kockára vágott, sovány főtt-füstölt tarját, vagy oldalast, és…
– Nem túlzás ez egy kicsit Tibor? Ennyiféle húst ilyen mennyiségben bele tenni ebbe az egyszerű kajába, nem pocsékolás? – értetlenkedett Janka.
– Einstein óta minden relatív! Ha te egy kiló pacalból készíted el a pörköltödet, én viszont fél kiló pacalt, negyven deka tarját, és tíz deka Bacon szalonnát használok fel, akkor úgy mennyiségben, mint árban, egálban vagyunk, hiszen az én két komponenseim kilója is annyiba kerül, mint a pacal kilója. Viszont, egy olyan izgalmas íz-harmóniát kapok, amit szavakkal le nem írhatok! Ezt még felturbózom a már bemutatott zöld-fűszerekkel, így egy csodálatos, semmihez sem hasonlító íz-kavalkádot kapok…
Végezetül pedig: hogy a diabetikus pacalpörköltem még véletlenül se legyen, egy iciri-picirit se zsíros, a krumplit belefőzöm. Az aztán a legcsekélyebb, még az olíva olajból származó zsiradékot is magába szívja. Ha bárki megkóstolná ezt a kreációt, egy kellemesen fűszeres, teljesen zsírmentes, egészséges, és tápláló ételt kapna olyan íz-világgal, amiről még csak nem is álmodhatott! Hiszen érezni a pacal semmivel sem összetéveszthető, markáns ízét, ezt feldobja a Bacon szalonna sajátosan finom íze, valamint a füstölt tarja egyedülálló zamata. A fűszerek csak kiemelik ezeket, a csodálatos íz- és illatanyagokat, miközben egészséges vitaminokkal és nyomelemekkel dúsítják az étket…
– Na, akkor már csak arra lennék kíváncsi – vette vissza a szót Szilvi -, ha ez a kajád diabetikus, hogyan nézhet ki ennek kalóriadús változata?
Meglepődtem. Ezt pont ő kérdi, aki az egyetlen vegetáriánus az egész csapatban? Most cukkolni akar? Oké! Rajtam ne múljék! Rövid gondolkodás után így feleltem:
– Drága Szilvikém! Bár, a kérdésed meglepett, de, ha annyira szeretnéd, elmondom a pontos receptet, bizonyára élsz a vágytól, hogy mielőbb megfőzhesd magadnak!
Nos: először is végy egy fél tégely kacsa- vagy libazsírt. Ebben futtasd meg a hagymát, fokhagymát. Aztán úgy, mint az előbb, hadd menjen bele a kockára vágott Bacon szalonna! Minél zsírosabb, annál jobb! Ezt fogja követni a füstölt tarja, benne hagyva az összes zsír-réteget! Na, csurog már érte a nyálad Szilvikém?
Mert, ha ez még nem lenne elég zsíros, kihagyhatod az ételből a burgonyát!