GONDOSÓRA
Nagyon jó találmány. Teljes biztonságot ad. Mikor az uram vakon, mozgáskorlátozottan élte utolsó éveit, Gábor unokám vett számára egy szép gondos karórát, ami egy hosszabb gombnyomással megnyomva azonnal kérdezett a bajról és szükség esetén segítséget is küldött. Aztán én is kaptam Péter unokámtól egy nyakba akasztható gondos órát. Ez már velem volt az első Öregek Otthonában, ahol akkor voltam. A parancsosztogató gondozó a feltöltőt bedugta a konnektorba, ami azonnal megszólalt, ahogy a töltés megkezdődött. A gondozó meglepődött és megrémült, hogy ki beszél neki, majd mérges lett, hogy túljártak az eszén. Van, aki segítséget küldhet abban az időben is, mikor ő megtiltotta a pelenkacserét és ezzel egyidőben gondozó se léphet be a szobába, bármi történik. A bajt jelezni se lehet, mert csengő sincs a szobában. De hiába küldenének ide mentőt is, a mentő se jöhet fel a szobába.
Én fontosnak érzem, hogy legyen valami segítség a számomra. Az uram halála után egyedül éltem a lakásunkban, azzal a tudattal, hogy elboldogulok egyedül is, még az éjjel is eltelhet bajok nélkül. Felálltam az ágyból a szokásos módon, majd úgy éreztem, megcsúszott velem az ágy melletti kis szőnyeg a tiszta parketten, hiába kaptam a szék karfája felé, elestem. A földön csúszkálva hosszú ideig próbáltam annyit forgolódni, hogy meg tudjak kapaszkodni valamiben, de nem sikerült. Szerencsémre elérhető helyen volt a telefonom és a Gondosórám is. A telefon volt közelebb az ujjaimhoz, ezért tudtam hívni a 112-őt, azonnal jöttek a mentők. Ők tudtak felállítani a földről, de az óra is így működik. Kórházba kerültem, mert kiderült, hogy nem a szőnyeggel volt a baj, hanem a szívem okozta a hirtelen rosszullétet.
Ahol most vagyok, talán nem lesz szükségem a Gondosórára. Ha a gondozó nem is azonnal jön hívásra, mert nekik sok dolguk van, nekem pedig sajnos, kevés időm az életre, de csengetni legalább lehet.