Varga Katalin: Déva búcsúja
Itt a vége!
Búcsúznom kell.
Már kedden éreztem, ez már a vég.
Tizenöt évet leéltem, de most menni fogok.
Kedden már nagyon gyenge voltam.
Apa megfürdetett, kimosta szemeimet is
Aztán pár perces csodát éltem át.
Láttalak benneteket.
Hallottam Anyát:
– Gyógyulj meg Dévikém.
Odabújtam hozzá.
Ő elsirta magát.
Aztán egyre rosszabbul lettem.
Összeomlott az anygcserém, keringésem…
Nem tudtam már lábra állni.
Alig érzékeltem valamit a világból.
Csak aludtam.
Apa etetett, de minden kijött belőlem.
Csak a ti aggódó szereteteket érzékeltem.
Szombaton délelőtt aztan éreztem, mennem kell.
Várnak rám a Szívárványhidon túl a szüleim a drága pótgazdim Klári és a társaim.
Már semmi sem fájt.
Jó helyen vagyok fent.
Beköltöztem a szivetekbe.
Ne sírjatok értem.
ÖRÖKRE veletek maradok
Onnan fentről vigyázok rátok.
Jó és szép életem volt veletek.
Köszönöm.
Örökké hálás Dévátok.