Dráma

Dráma

A csendes kisvárosi utcára leszállt az est, az utcai lámpák fényében lassan táncolva apró csillogó hópelyhek hullottak, mintha a közelgő karácsonyra készülnének. Igyekeztek fehér fátylat borítani a fákra.
Az ablakokon, udvari fenyőfákon, kapukon már fényfüzérek jelezték a szeretet ünnepének közeledtét.
Késő este kihalt az utca, eljött az éjszaka, mikor váratlanul a rendőrség szirénázó autóinak éles hangjára riadtak fel a lakók.
Az ablakon kilesve döbbenten látták, hogy az egyik házat körülvették.
– Mi történhetett?- kérdezték.
A házban egy nagyon rendes, mindenki által kedvelt család lakott.
Nyugdíjas házaspár, akik a lányuk által elhagyott három unokát nevelték.
Az anya életvitelében nem volt hely a gyerekek számára, ezért mikor megszülettek a kórházban hagyta mind a három újszülöttet..
A nagyszülők, nem mondtak le róluk rendszeresen látogatták őket. Mikor a körülményeik úgy alakultak, sikerült elintézni a gyámügynél a hivatalos dolgokat örömmel vették magukhoz az unokáikat.
A nagyfiú Ákos 7, Elvira 4, a legkisebb fiú Olivér 3 év körül volt, szeretettel nevelték, mindent megadtak nekik ami tőlük telt. Az anya nem tartotta sem a szülőkkel, sem a gyerekekkel a kapcsolatot, élte a saját életét.
Teltek az évek, a gyerekek nőttek a kislány a szomszéd város középiskolájában tanult. Olivér és Ákos otthon élt.
A nagyszülők mindent megtettek, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben, a nagypapa nyugdíjasként is keményen dolgozott, hogy minél jobb körülményeket tudjanak biztosítani a gyerekeknek, akiket nagyon szerettek.
Egy ideig nem is volt gond velük, de ahogy Ákos nőtt, úgy egyre több baj lett vele. Tanulni nem akart, az iskolából kibukott, dolgozni még úgysem tetszett neki, de jól élni szeretett volna.
Ahogy elmúlt 18 éves a játékgépek, a szerencse játékok rabja lett, ha veszített, vagy a fogadásokra kölcsönkapott pénzt kérték tőle vissza, a nagyszülők kevéske pénzét vette el.
Azon a végzetes estén is ez történt.
Veszített, a pénzt követelve megfenyegették, ha nem fizet rokkatat csinálnak belőle. Tudta, ezek nem tréfálnak, félt tőlük, ezért sietve hazament, az öccse átment este a barátjához, még nem volt otthon, a nagyszülők éppen aludni készültek.
Kérte, majd követelte tőlük a pénzt, de ők nemet mondtak.
-Nem adhatjuk oda az összes pénzünket, jön az ünnep még ennivalóra sem marad- mondta elkeseredve a nagyapa.
De ő tovább követelőzött.
-Értsétek meg nekem kell a pénz, különben ha nyerek sok pénzem lesz visszaadom.
Hajthatatlanok voltak az öregek, nem adtak neki.
Ekkor feldühödve kirohant a konyhába, felkapta a nagykést, rátámadt a nagyapára, össze szurkálta, aki azonnal meghalt, a mama apró, törékeny idős asszony próbálta védeni férjét, eredménytelenül, néhány szúrással vele is végzett. Miután elhárította az akadályt, magtalálta a pénzt, mint aki jól végezte dolgát visszament, rendezte az adósságát, ami maradt azzal nyugodtan játszott tovább.
Olivér hazaért a barátjától, látta ég a villany a nagyszülők szobájában, ezért benyitott, hogy köszönjön nekik.
Amikor meglátta a holttestüket, sokkos állapotban rohant a tőlük nem messze lévő, még nyitva tartó kocsmába, a rémülettől, alig tudott megszólalni. -Hívják a rendőrséget! A nagyszüleimet megölték!Meghaltak! –
Gyorsan odaértek, a mentőket is riasztották, akik a halál beálltát állapítottak meg. Az eléjük táruló kép még a sok borzalmat látott, rend őreit is megdöbbentette.

Amikor Ákos megérkezett a törzshelyére a pincérek látták, hogy csupa vér a keze, a ruhája, igyekeztek feltartani közben ők is hívták a rendőrséget, jelezték, hogy valami nagyon gyanús bűncselekményre utaló jeleket észleltek. Gyorsan odaértek, így el is fogták a gyanúsítottat, aki beismerte szörnyű tettét.