A LEBBENCSLEVES (avagy a roppant tréfás főszakács)

A LEBBENCSLEVES (avagy a roppant tréfás főszakács)

– Marci! Gyere csak ide! – szólt az étterem főszakácsa fiatal kollégájának.
– Itt vagyok, főnök, mi a baj? – kérdezte az érintett.
– Figyelj, fiacskám! Frici beteget jelentett, Imi szabin van, kettőnkre hárul a mai nap. Holnapra esetleg kapunk erősítést más, vállalati étteremből, de ma mindenképpen egymásra leszünk utalva. Tudom, hogy még nincs üzemi konyhai gyakorlatod, de most megmutathatod, milyen ügyes legény vagy! A Cordon bleu-t én egyedül összedobom a rizibizivel, valamint enyém az a la carte is, rád a lebbencsleves maradna meg a káposzta saláta. Ne vedd rossz néven, ha megkérdem, hiszen mindössze egy hete vizsgáztál: meg tudod oldani a feladatot?
– Most viccel János bácsi? Egy lebbencsleves, meg egy savanyú már csak nem fog ki rajtam!
– Rendben, ezt akartam hallani, fiacskám! A kiírás ott van az irodában, ha bármi gondod lenne, szólj, de fölöslegesen ne tarts fel! – azzal neki állt felszeletelni a négy egész karajt…

***

– Készen vagyok a levessel János bá’. Meg a salival is. Tőlem akár lehetne is kezdeni a közétkeztetést. Meg tetszik kóstolni mindkettőt?
– Egyedül is el tudod dönteni, hogy kioszthatóak-e? Bár, ahogy így elnézem, valami még hiányzik a fazékból!
„Ennek röntgen szeme van? Megint nem tettem volna elég sót a kajába? A múltkor is, amikor a krumplipürét kevertem, csak rám nézett, és a jobb keze három ujját összedörzsölte, jelezvén, hogy a só hiányzik belőle. De most tuti raktam bele!… Talán nem eleget?”
Megkóstolta. „Hmm! Nem is tudom… Nekem elég sós, de az öreg biztosan jobban tudja… – gondolta és a biztonság kedvéért bele szórt egy kis csomag Delikátot a kilencven literes leveses fazékba.
– Készen vagyok János bácsi! – mondta a séfnek, és büszkén húzta ki magát.
– Nem látom, fiam! Így biztosan nem fogod kiosztani a levest, higgyél nekem! – vetette oda, majd bement a raktárba.
„A fenébe! Mi hiányozhat még belőle?” Beóvatoskodott az irodába, és megnézte a kiírást. „Krumplit, zöldséget, nem tehetek bele, hiszen raktáron nem tartunk, amit viszont reggel leszállítottak, az, mind benne van!” Aztán a homlokára csapott. „Hogy én mekkora állat vagyok! Csakis fűszerek jöhetnek számításba: de miből tegyek még bele? A paprikából, vagy a borsból?”
Nem tudta eldönteni, ezért mindkettőből tett a fazékba, majd újra a főszakácshoz ment, és jelezte, készen van.
– Nem tudom, mit tettél a levesbe, de nem azt, amire én gondoltam, de igyekezz, mert nemsokára tálalás!
Marci teljesen megzavarodott. „Mi a franc hiányzik még belőle? Nem igaz, hogy ennyire gyökér lennék! Már az első megpróbáltatásnál felsülnék? Na, nem! Rajtam nem fognak röhögni, engem nem fognak kigúnyolni! – ezzel újra beólálkodott az irodába.
„A kiírás szerint minden benne van! Legfeljebb hagymát, és fokhagymát dobhatnék még bele, de kérdéses, vajon meg fognak-e főni tálalásig? Vagy kevés szalonnát pirítottam volna?… Esetleg a lebbencstészta túl kevés? Jaj, de bonyolult ez az üzemi konyha, most mit tegyek? Újra menjek a főszakácshoz? Nem, az, már gáz lenne!… Hozok a raktárból még szalonnát, gyorsan apró kockára vágom, és nagy lángon gyorsan kisütöm! Megfuttatom rajta a lebbencs-tésztát, leöntöm róla a zsírt, abban megdinsztelem a hagymát a fokhagymával együtt. És, hogy tuti legyek a sikerben, bele dobok még két kisüveg lecsót is! Igaz, ez nincs kiírva, de lehet, hogy az önállóságomat, a problémamegoldó képességemet teszteli a séf. Ezen a kis lecsón nem múlik semmi, viszont, ha tényleg ez hiányzott, és ezt észrevettem, én leszek a király!”
Mindent kihozott a raktárakból, és az elgondolása szerint meg is főzte azokat.

***

A közétkeztetésben részt vevők hosszú hónapokig meséltek erről a napról. Még a legöregebb nyugdíjasok sem emlékeztek ilyen finom, ennyire dús, ennyire jól eltalált, ízletes, és sűrű lebbencslevesre.
Dicsérték a főszakácsot, az üzletvezetőt, a vállalat igazgatóját, és mindenkit, aki csak az eszükbe jutott. A frissen végzett ifjú szakácsról persze elfeledkeztek, de még csak nem is sejtették, hogy ő volt a nap hőse. Mint ahogyan azt sem, hogy nem jószívűségből, hanem a megfelelési kényszer miatt főzött ilyen jót.
A levesből ugyanis, alapjába véve semmi sem hiányzott, csupán az, ami nélkül a levest valóban nem lehetett volna kiosztani: a merőkanál.

Winczheim Tibor E-könyvei 400.-ft/kötet áron megrendelhetőek a Holnap Magazin webáruházában!