Kora délután volt. A rendezvényt öt órára hirdették meg, de sokan már négytől ott toporogtak, amikor kinyitották a különterem ajtaját.
Az előtéri megőrzőbe értékes bundák kerültek és néhány kalap, esernyő is helyet talált Mari néni védelmében. Ő adta a vendégeknek a ruhatári jegyeket. Az összegyűlt harminc-negyven ember kisebb csoportokban felszabadultan duruzsolt és közben lassan az asztalok felé haladtak.
Állófogadás volt. A rutinosabb vendégek egyre kisebb köröket írtak le a színesen hívogató tálakat közelítve, hogy az öt órai gongszóra elsőként érjenek az asztalokhoz. Tünde is ott csevegett. Gyakori vendég volt mindenütt, ahol ingyen jutott remek falatokhoz.
Csodás konyhai remekek készültek erre a napra. Az ételmelegítő csévingek, királyként uralták a hófehér abroszokkal kasírozott területeket. Középen álltak. Káposzta és sültek szaunáztak forró bendőjükben. Aranyszínű hasukat kéken lebbenő láng melegítette. Köröttük ovális, nagy tányérokon zöldséggel, gyümölccsel díszített különlegességek sorakoztak. Néhány szépséges torta büszkén hívta fel magára a figyelmet. Mellettük csillogó evőeszközök, puha szalvéták. A terem szélein gőzölgő szamovárok. Csiszolt üvegpoharak damaszttal fedett ezüst tálakon. Bor illatozott, üdítők virultak, ásványvizek bugyborékoltak.
Tünde az órára pillantott. Még tizenöt perc! Kinyitotta a ridiküljét és megtapogatta az odakészített nejlon zacskót. Ha nem látják, majd abba is pakol magának útravalót. A szőlő és az alma nem érdekelte. Az otthon is volt a kredenc tetején.
Kinyílt az egyik párnázott ajtó és besorakoztak a felszolgálók és egy szakács. Az urak elegáns fekete frakkban feszítettek. A gyakorló pincérek fehér kabátban feszengtek életük első rendezvényén. Mindőjük kezében élire vasalt szövetdarab, a hangedli várakozott. A séf fején egy magas kuktakalap, mint egy kíváncsi gomba, úgy nyújtózkodott. Onnan fentről mindent láthatott.
Tünde a hidegtálak felé közelített. Még öt perc, gondolta izgatottan. Többen letették a poharaikat és az asztalok felé indultak.
Még két perc! Tünde megfogott egy nagy tányért és a szervízeszközhöz nyúlt.
Gong!
Felcsendült az evőeszközök muzsikája. Negyven villa és kanál csapódott a séfek remekeibe és a vendégsereg percek alatt vakondtúrássá alakította az ételeket.
Az értékesebb fajtákat a kezektől messzebb, középen helyezték el a gondos szervezők. Jóllakottan már türelmesebbek a kanállal közeledő éhes markolók.
Púposodtak a tányérok és néhányan teli szájjal érdeklődtek a receptekről.
-Jaj, hogy készült ez a finomság? A sonkában tormakrém van? Meddig sült a pogácsa?
Tünde kezdett megtelni, de a szeme még éhezett. Megközelítette a diótortát. Nézegette, körbejárta az asztalt és eldöntötte, ebből enni fog!
-Ki szel nekem egyet? – kérdezte a felszolgálókat Tünde. Egy szép nagyot kérek! Nekem lesz! – mondta büszkén és tovább falatozott. Ahogy kíváncsian lépegetett, észrevette, hogy nem messze tőle érdekes étek várakozik. Ezüst tálcán feküdt. Láthatóan még senki nem evett belőle.
Zöldpöttyös gombócokkal díszített sonka színű szeletek hívogatták a kíváncsiskodókat.
Tünde nem látott még ilyet! Gyorsan kiszedett egyet. Majd, amikor felfigyelt, hogy mögötte sokan állnak, hamar vett még kettőt és folytatta a lakmározást. Ízlelgette, majd a fehér kabátos felszolgálóhoz szólt teli szájjal:
-Ez micsoda? – érdeklődött és a pöttyös valamire mutatott a villájával.
-Juhtúrós krém petrezselyemmel, bazsalikommal! – hangzott a válasz. Felül, az a kis golyó ecetes gyöngyhagyma. Az pedig ott marhanyelv alatta! – és a szeletre mutatott.
Tünde kissé lelassult.
-Hogy mondja, mi az? – kérdezte hangosan. Többen odafigyeltek.
-Marhanyelv! Ízes, zsírmentes finomság. Rágásnál az állat kevés nyállal keveri a zöld füvet és erős nyelvével terelgeti a nyelőcső felé. Igazi ínyenc falat!
-Ez a marha szájából jött elő? – motyogta Tünde. Egy pillanat alatt letette a tányérját. Zöldülő arccal kikérte Mari nénitől a kabátját és elviharzott. Néhányan hallották a társalgást. Hirtelen ők is szétrebbentek és otthagyták a marhanyelvet.
A fiatal felszolgáló örömmel nyugtázta, hogy bizonyára neki is marad még a remek ételből a fogadás után.
Közeledett a rendezvény vége. Mari néni egyre többet sürgölődött a ruhatárban. A látogatók lassan befejezték az étkezést. Páran közülük eltartott kisujjal még ásványvizet ittak. Elhalkultak a zajok. A vendégek elhagyták a különtermet.
Ahogy távoztak, a csukódó ajtón jól látszott a kiragasztott felirat:
A konyhafőnök mai ajánlata: Juhtúrós, főtt-füstölt marhanyelv gyöngyhagymával!