Tányértalpú kismackó 1
Közeledik Malacka szülinapja
– Ó, te kis butus! – mondta Füles, a pocakos csacsi a tányértalpú mackónak.
Hát nem szóltál Malackának, hogy vigye innen a mézét? Már egy hete vár rá!
– Szóltam, szóltam, de tudod, hogy milyen feledékeny. Egyébként háttal nem kezdünk mondatot! – jegyezte meg Tányértalp.
– Nem is háttal kezdtem. Pontosan szemben álltam veled, mind a négy lábammal.
Igaz, a fejem kicsit lelógattam, dehát tudod, milyen szomorú vagyok.
– Tehát – kérdezte Tányértalp, – itthon leszel, ha ma eljön Malacka a mézért?
– Gondolom, – gondolta Füles és egy kicsit elgondolkodott ezen. Majd megszólalt:
Figyelj csak, te csacsi, öreg medvém! Nem lehet, hogy Malacka tíz kismalacnak vinné a mézet?
– Ugyan már, Füles! Miért vinné nekik?
– Mert ekkora csuporral egyedül nem tud megbirkózni! Különben is! Malacka eszik mézet?
– Nem tudom! – jelezte Tányértalp. De az biztos, hogy születésnapja van!
– És ez tényleg biztos? – kérdezte Füles.
– Biztos, mert pontosan ma két éve láttam, ahogy túrta a faleveleket. Hidd el, akkor már élt!
– Te Tányértalp! Én azt hiszem, hogy tíz kismalacnak ajándékozza az ünnepekre.
– Lehet, lehet. Tudod, hogy Malacka jószívű. És mégiscsak egy családban él a kicsikkel.
– Akkor most mi legyen? – aggódott csacsi, közben búsan lógatta nagy fejét és megnyúlt füleit vizsgálgatta. Lehet, hogy délután elsétálok a Tigrishez. Én is szeretnék olyan csíkokat a bőrömre, mint amilyen neki van! – tette hozzá kicsit vidámabban.
– Értem! – mondta Tányértalp és a csacsi edényei közül kiválasztott egy mézzel teli csuprot. Még tavaly ajándékozta Füles szülinapjára. Csacsi megragasztotta vele a repedt széket, a konyhaasztalt, az ablakkeretet. A többit visszaajándékozta Tányértalpnak.
– Kiteszem ezt a bödönt az ajtód elé, hogy megtalálja Malacka! – dörmögte a kismackó.
– Az jó lesz! – mondta Füles és ismét elgondolkodott ezen, majd folytatta:
Tányértalp, én most elindulok a Tigrishez csíkokért! Ha ez a Malacka jön a mézért, akkor mondd meg neki, hogy boldog születésnapot kívánok!
Ezzel Füles lassan tovább ballagott. Tányértalpú pedig a bejárat fölötti nagy fára mászott fel, hogy onnan vigyázzon a csupor fííííínom mézre.
Addig-addig vigyázott, amíg elaludt.
Mindenesetre a méz aranylóan kuporgott edényében és tovább várakozott a bejárat előtt…
(folytatása következik…)
Tányértalpú kismackó 2
Csíkos Csacsi és Malacka szülinapja
Leszállt az est és hűvös szellőt hozott. A Hold felgurult az égre. Fénye végigsimított a Nagyrét kis kuckóin, óriási fáin. Ezüstös árnyékába takarózott Tányértalp és álmában Malackára várakozott. Amíg várakozott, a méz a fatörzs mellé bújva összekuporodott a csuporban.
Talicska nyikorgásra ébredt. Óvatosan kipillantott a bödönéből. Malacka érkezett és lábujjhegyen a fához lopakodott, majd a csuprot megragadva beemelte a taligába.
-Nyikk-nyakk, nyikk-nyakk! – nyekeregte a talicska.
-Ne már, ne már, halkan, te betyár! – suttogta Malacka és áttolta ajándékát a Nagyrét túlsó felére, a Röfi utca kettőbe. Imbolygott a taliga, billegett a méz és kicsordult a bödön peremére.
-Éhesek vagyunk, enni akarunk! – visítoztak az összesereglő apró röfibabák.
-Várjatok még egy kicsit! Befutok az erdőbe és hozok egy vödör makkot. – mondta Malacka.
-Halihó ifjúság! Virslit szedtem egy párat és virágot két szálat. – kiabálta lelkesen a csíkos Tigris, aki hirtelen betoppant malacékhoz.
-Ezt kinek hoztad? – érdeklődött a visszaérkező Malacka egy vödör makkal a kezében.
-Neked hoztam, neked vettem. Születésnapodra szedtem! – énekelte Tigris vidáman és átadta az ajándékait.
-De szépek! Főleg a virsli! – köszönte meg Malacka.
-Add ide a makkot! – röfögték a kicsik és a kicsurranó mézzel összegyúrva pillanatok alatt egy makktortát alkottak.
-Boldog szülinapot! – kiabálták kórusban és leültek a talicska mellé egy kicsit várakozni.
Megzörrent a bokor és kibújt belőle a Nyúl.
-Siettem, hát itt vagyok, répát hoztam, jó nagyot! – mondta örvendezve.
-Mennyi ajándék! – csodálkozott Malacka. Ezt mind én kapom? Akkor most ünnepeljünk engem! – javasolta boldog arccal.
-Hu-hú, hu-hú, de jó ötlet! – süvítette a bölcs Bagoly és a talicska feletti faágra szállt.
Egeret hoztam, szépet. Edd meg az egészet! – javasolta és odatolta ajándékát Malackának.
Az egérke nyakában apró póráz díszelgett. A kis négylábú megijedt! Igencsak reszketett.
-Igazán kedves vagy Bagoly! – szólt Malacka és az egérkét egy masnival a taliga nyeléhez kötötte. Ugye, nem kell rá szájkosár? Hallom, hogy vacog a foga!
– Várjatok még, én vagyok! – kiabálta egy hang. A magas fűszálak közül először megjelent két vágtató fül, majd egy fej, végül egy egész Füles bontakozott ki a rét növényzetéből.
-Jaj, de jó, hogy ideértem! Eltévedtem a réten. Boldog születésnapot, Malacka! Itt van már mindenki? – kérdezte épp jókor, mert egy közeli bokorból egy csokor ropogós levelet lobogtató, ugráló barát pattant elő!
Kanga és Zsebibaba!
-Együtt van a csapat? – érdeklődött Kanga és a friss leveleket átnyújtotta Malackának. Zsebibaba egy szép, zöld rüggyel kedveskedett, amikor szuszogás, dörmögés hallatszott.
-Hát megvártatok? Siettem, itt vagyok. Köszöntőt is mondhatok? – kérdezte a tányértalpú medvebocs.
-Persze, persze, csak siess vele! Olvad a makktorta teteje! – huhogta Bagoly.
-Akkor mondom, jó? – mondta a kismackó:
Malacka, most köszöntünk,
ugye érzed?
Ajándékod szép, kerek,
hát nézzed!
Ha mégis mind megeszed,
ragacsos lesz a kezed.
Tudod, én nem vagyok falánk,
de a tortád megkóstolnánk!
Boldog szülinapóóót!
-Nagyon szép vers volt, köszönöm nektek! – mondta meghatottan Malacka és tányérokat varázsolt elő mindenkinek.
-Lehet, hogy van rajta némi kukorica, vagy kenyérmaradék, azzal ne is törődjetek! – tette hozzá.
A barátok körbeülték a talicskát és a tortát mind megették. Sokat beszélgettek, sokat nevettek, míg végül elnehezedtek. Csacsi például ott helyben elaludt. Ekkor Tigris hipp-hopp elszaladt és egy bödön csíkos festékkel tért vissza.
-Kenjük le Fülest! Már régóta csíkos szeretne lenni! – mondta és a csapat pillanatok alatt Tigris-színre mázolta a csacsit. Egy csík, egy szünet! Remekmű lett!
Füles felébredt! Nem hitt a szemének! Csíkos lettem, csíkos lettem, kiabálta hangosan és körbenyargalta a rét minden virágát örömében. Úgy ordibált, hogy az égbolt beborult. Viharfelhő kerekedett!
-Siessünk, fussunk haza eső előtt! – javasolta Kanga. Zsebre vágta Zsebibabát és hatalmas ugrásokkal eltűnt a fák között. A többiek gyorsan követték. Utoljára a boldog Füles vágtatott haza.
Az ünnepelt Malacka maradt csak a családi fészekben. Jóllakottan ment a talicskához és megszólította a rettegő egeret: – Ne ijedj meg, nem eszlek meg, Kisegér! Esőben minden egér hazatér! – tette hozzá és elengedte a kis négylábút.
Egérke hazarohant, kivette a hűtőjéből az összes sajtot, majd visszafutott Malackához és az egészet a talicskára tette hálából. Azt mondta halkan magában:
-Majd, ha felébredsz, remélem örülsz az én ajándékomnak is, kedves, szülinapos Malacka!
(folytatása következik…)
Tányértalpú kismackó 3
Amikor a barátok elmennek a tóra
-Füles, én nem tudok levelet írni! – sóhajtott a tányértalpú kismackó. Főleg nem kilencet!
-Miért írnál ennyi levelet? – kérdezte Füles.
-Hát a barátoknak! Szép idő van, kitaláltam, hogy menjünk le a tóra fürdeni.
-Ez igazán kedves tőled Tányértalp, de magadnak ne írjál, mert te úgyis tudod, hogy jössz!
-Tényleg! – mondta a medvebocs. Szólok Bagolynak, hogy legyen ő a hírvivő. Hívjon mindenkit ma délután négyre a rétre. Ekkor Tányértalp egyet toppantott, kettőt brummogott és
a Bagoly megjelent.
-Hát ezt hogyan csináltad? – kérdezte Füles.
Ugyan már, ne légy csacsi! – mondta neki a kis medvebocs. Hát toppantottam, brummogtam és látod?
-Hoztam borítékot! – szólt közbe Bagoly. Ráírtam mindegyikre, hogy te vagy a feladó.
Tányértalpú kismackó.
-Jaj, de jó, köszönöm! – ujjongott a medvebocs és hangosan felolvasta, amit Bagoly írt a borítékra:
„Gal-lér-nya-kú Kis-tacs-kó”
-Miket rajzoltál ide te baglyok bölcse? Ez neked Tányértalpú kismackó? Hallgasd meg, hogy mit írtam én!
Én a kismackó vagyok.
Minden nap csak nyaralok!
Baglyot küldtem el neked,
hogy kapjál üzenetet.
Gyere ki a rétre!
Ott várunk ma négyre!
Ja, olvasd csak tovább!
Hozzál fürdőruhát!
Érted végre? Füles bólintott, Bagoly elszelelt a levelekkel, Kanga megjött Zsebivel.
-Mindenki jól van? A Tigris hogy van? – aggódott egy kicsit és erszényéből elővette Zsebibabát. Képzeljétek! – mondta nevetve. Majdnem Zsebivel fizettem a közértben. Nyúlok az erszényembe, hát nem őt fogtam meg először? A pénztárcámat meg otthon hagytam.
-Induljunk, szaladjunk! – vágott közbe Füles izgatottan és vágtatni kezdett. Kanga felmarkolta Zsebibabát és a csacsi után ugrándozott.
-Várjatok, várjatok! Van méz nálatok? – kiabálta Tányértalp és előhalászott egy kis csuprot.
Aggódva belenézett, majd elégedett mosollyal megnyalta a szája szélét. Nehogy éhen maradjak, inkább hozok még egyet! – gondolta magában és felnyalábolt még egy csuporral, majd tényleg elindult a rét felé.
Ott volt már Füles, Kanga a Zsebivel, a Bagoly és a Nyuszi, aki gyorsan megevett három répát csak azért, nehogy egy gonosz tolvaj elvigye előle. Megjöttek a többiek is mind.
-Tigris! – kiabálta Malacka. Mi az a pöttyös rajtad?
-Hát az úszógatyám. – mondta a Tigris. Ha csíkos volna, azt hinnék, hogy meztelen vagyok!
-Ez igaz lehet. – mondogatta halkan Füles, miközben leértek a tópartra és befutottak a napsütötte vízbe. A kismackó még kint maradt.
-Csak megkóstolom ezt a mézet a barna csuporból. – mondta elgondolkodva. Nem tudom eldönteni, melyik az egészségesebb. Ez, vagy a sárga bödönben lévő. – tette hozzá.
És hallom, – szólt Malackához, hogy legutóbb még kaptál egy nagy marék sajtot az Egérkétől. Mi van vele? Küldtem neki levelet. Valahol már itt lehet?
Körbenéztek mind a ketten és meglátták Egérkét, ahogy sajtszínű, lukacsos fürdőruhában
a tó peremén futkározik.
-Rátok várok! – kiáltotta és rettegve nézett körül, hogy vajon arra jár-e a macska, majd közelebb húzódott Malackához és a kismackóhoz.
Inkább bejövök veletek! – cincogta és így is tett.
Amikor a barátok már tíz perce lubickoltak, Füles színe lassan megváltozott. A víz lemosta róla Tigris csíkos festékét és előbújt a régi szürke színe. Füles teljesen elkeseredett.
Egérke vigasztalta. – Ne aggódj, én is szürke vagyok, és úszni is alig tudok!
A barátok mind kijöttek a partra és a szomorú csacsinak kedveskedtek.
-Egyél mézet! – javasolta Tányértalp. Ez szép sárga. – mondta és a csuprot Füles elé tolta. A csacsi belenézett és a tükröződő mézben meglátta, milyen szép sárga a feje.
-Az arcom csíkos maradt! – kiabálta vidáman. Csíkos vagyok, mint a Tigris! Ujjongott, mert elfelejtette, hogy a feje mögött is ő van és ott pedig már nincsenek csíkjai.
-De szép a fejed! – dicsérték gyorsan Malackáék.
-És milyen szép a füled! – tette hozzá Kanga és Zsebibaba.
Ekkor a Nyuszi szólt Tigrisnek, a Tigris a Bagolynak, ha már nem fürdik tovább, szálljon vissza és hozzon egy vödör csíkos festéket, meg egy ecsetet, de gyorsan.
Bagoly röppent és perc sem telt bele, megjelent a vödör festékkel.
-Ecset az nem volt! – mondta halkan, lihegve.
-Feküdj le a fűbe, hogy süssön rád a nap! Addig én megmaszírozlak. – jelezte Egérke Fülesnek, aki szófogadóan elnyúlt a pázsiton. A Kisegér beleugrott a festékbe és végigszaladt Füles hátán.
Újra ugrott, újra szaladt. Egész’ gyorsan haladt.
A barátok összenéztek.
-Egérke lett az ecset? – kérdezte Zsebibaba.
És a Kisegér nagy dolgot művelt. Végigkente a csacsi hátát, megcsíkozta a lábát és végül fáradtan leült a fűbe.
-Ez szép dolog volt Egérke! – mondta neki a kismackó és megkínálta egy kis mézzel.
A Tigris egészen elérzékenyült, hogy milyen kedves ez a Kisegér.
Lassan hűlt a levegő és a barátok összecsomagoltak. Átkarolták, közrefogták a hős Egérkét és együtt mentek haza vacsorázni. Csacsi boldogan bólogatott és örömében körbefutotta a rétet.
Álmodjatok ti is szépet!