Varga Katalin: Paneltűz
Mostanában annyi tűzesetről tudósítanak a hírek.
Nekem eszembe jutott a mi 2012-es paneltüzünk.
Nyár volt, júlusi éjszaka.
Erős égett szagra ébredtem.
Lélekjelenlétemnek köszönhetően, egyből végigmentem a lakáson.
Szerencsére nálunk minden rendben volt.
De ahogy kinéztem az ablakon, lentről vörös villódzást láttam, szikrák pattogtak.
Az alsó szomszed kiabált:
„Emberek tűz van!”
De már jöttek is a Tűzoltók, Mentőautók nagy szirénázással.
Keltegettem idős, ágyban fekvő, mozgássérült Édesanyámat.
Ő azt sem tudta mi történt, hol van.
Aztán kopogtak.
Két civil ruhás rendőr jött értūnk.
Mivel a liftet már kikapcsolták, gyalog vittek le minket a tizedik emeletről.
Az első emeleten volt a tűz.
Ott félelmetes volt a forróság.
Minden lakó lent volt már a ház előtt.
Minket beemeltek egy mentőautóba.
Edesanyámat fóliával takarták be.
Aztán besegítették a fiatalasszonyt is, akiknél a tűz keletkezett.
Sokkos állapotban, mezitláb, hálóingben remegett.
Szerencsére, a tűz nem terjedt tovább.
Sikeresen eloltották.
Két mentős kísért fel minket a lakásba.
Már működött a lift is.
Édesanyámat lefektették.
Kérdezték, nekem szükségem van-e segítségre?
Mondtam; hogy köszönöm, nem kell.
Próbáltam elaludni, de nem sikerült.
Napokig lehetett érezni meg az égett szagot.
Kiderült, egy el nem oltott cigarettacsikk okozta a tüzet.
Az erkélyen volt egy szivacs kanapé, ott kapott lángra a csikk.
Berobbant az erkélyablak is.
Az egész szoba berendezése elégett.
Hetekig a hatása alatt voltam ennek az esetnek.
Kormos nyomok az ablakok felett.
Az alattuk lakók teljesen eláztak.
Milyen gyorsan jön a baj.
A család el is költözött a házból.
Köszönet a Tűzoltonak, Mentősöknek.
Legyünk óvatosak a cigarettával.
Milyen szerencse, hogy mi nem dohányzunk.
Vigyázunk a mostani csaladi házunk biztonságára, ahogy lehet.