Varga Katalin: Kopasz bunkó
Újabb történet régi lakhelyemről.
Bizony, egy ekkora házban akadnak negatív figurák is.
Ilyen volt Kopasz bunkó is.
Én adtam neki ezt a nevet, illett rá.
Sosem köszönt.
Kutyám alapból utálta.
Folyton morgott rá a ház előtt, ha lent voltunk.
Egyik alkalommal lent levegőztem, kutyám mellettem szaladgált.
Hosszabb setákra önkéntesek vitték.
Akkot jött egy mentőautó, beteget hoztak haza.
Már indulni akartunk fel, amikor megjelent üvöltve.
Megkérdezte tőlem, miért kapcsoltam ki a lift gombját?
Visszakérdeztem, szerinte én felérem azt?
Miért állít ilyet rólam?
Beteget hoztak haza a mentősök.
Biztosan ők nem kapcsolták vissza a liftet.
Gyalog kellett lecipelnie a babakocsit, meg a kisfiát.
Mert én szórakozásból kikapcsoltam a liftet – üvöltötte.
Nem reagáltam, szó nélkül szálltunk be a liftbe.
Még utanam szólt:
– A kutyámat pedig vigyem fel gyalog a tizedik emeletre.
Ott hagytuk, feljöttünk lifttel.
Nem volt túl népszerú a házban.
Aztán már télen újra „kibontakozott.”
Ezúttal a párját „szerette.”
Valamin összevesztek.
Ő pedig szerető hitvesként januárban, bugyiban, melltartóban kizárta az erkélyre.
Kiabált szegény.
Vegül a szemközti házból hívták ki a mentőket es a Rendőrséget.
Be is vitték a szerető férjet.
Ilyenek is vannak sajnos.
Ez az eset hetekig téma volt a házban.