Varga Katalin: Fecskefióka mentés
Lakótelepünkön Sopronban mjndig sok fecske volt.
Vidáman csivitelve repkedtek az erkélyünk előtt.
Nyár vége felé már a kis fiókákkal.
Egyik délután betévedt egy apró fecskefióka a nyitott erjkélyajtón.
Rémülten repkedett ide-oda.
Aztán leesett a heverőmre.
Odamentem hozzá.
Panikban volt.
Próbáltam nyugtatni.
Sikerült is.
Pislogott a szemecskéivel, de már nem vergődött.
Mondtam neki, hogy itt nem maradhat.
Óvatosan egy zsebkendőben kivittem az erkélyre. Éreztem a törékeny apró testét, a kis szive dobogását a kezemben.
Letettem a camping asztalra
Az erkélyajtóból figyeltem, mi történik vele.
Először meg sem mozdult.
Aztán feléledt.
Kinyitottaa a kis szemeit, mozgatta a szárnyacskáit.
Aztán elkezdett hangosan csipogni.
Hamarosan meg is jelent a mamija.
Tisztogatta, pátyolgatta.
Aztán hirtelen huss, mindketten elrepültek.
Jó érzes volt, hogy megmentettem egy apró fecskefiókát.