Magyar Igazságszolgáltatás a Bíróságon, újra!
..az igazságszolgáltatás tízparancsolata.
Előzmények:,,,..22 év házasság, 4 közös gyermek, közösen felépített családi ház.. Válás, a négy gyereket egyedülállóként nevelő anya, gyerektartást nem vagy alig fizető apa, aki új nejével közösen értékesíti a család közösen felépített házát, amiből a volt feleség és a négy gyerek semmit nem kap tíz év óta….
..az asszony ült a konyha asztalnál és újra meg újra lefutott gondolataiban az elmúlt 32 év összes szennye, amit a gyerekei apja művelt vele. Küzdött gondolataival, mert nem tudta elfogadni még mindig, hogy hogy lehet egy ember annyira gonosz a lelkében, hogy a saját gyerekein keresztül bünteti azt az embert, akivel annak idején ő maga erősködött házasságot kötni. Tisztában volt vele, hogy amiért ő el merte hagyni ezt a beteg elméjű embert, azért kell most neki meglakolni. És ez még fokozódott akkor, mikor volt férje, megtalálta az önmagával teljesen azonos beteg elméjű párját, akit veszett hirtelenséggel el is vett, mert rájött, hogy ketten közös gonosz lelkükkel dupla erővel támadhatják a volt feleséget, akit első lépésként megloptak és elvették a közösen felépített házának a rá eső részét. Majd az új asszony folytatta hadjáratát azzal, hogy a négy közös gyereket kiebrudalta a családi házból, s az apát összeveszítette mindegyik gyerekével, aminek az lett a vége, hogy a bomlott elméjű apa kitagadta a legkisebb lányát, aki ki mert állni magáért az új asszony fondorlatoskodásával szemben.
Az asszony ennek a néhány gondolatnak lefuttatásától is émelyegni kezdett, de állta a sarat, mert tudta, nemsokára ismét szembe kell néznie ezzel a számára már régóta nem embernek tűnő eleggyel. Remélte, hogy a most kezdődő tárgyalás rövidre sikerül majd , mert már túl sok volt azt ezt megelőző őt tárgyaláson is részt vennie, ahol a volt férj, nem felejtette el egy alkalommal sem elszalasztani azt a lehetőséget, hogy őt, becsmérelje, leminősítse, megalázza ugyan úgy, ahogy az új asszonya is tette a legutóbbi tárgyaláson, ahol a párát, tanúként hallgatta meg a bíróság. Valamilyen furcsa módon a bíró fülét elkerülték a sértegetések!
Az asszony lehunyt szemmel nekidőlt a falnak és mélyeket lélegzett, mintha ezzel akart volna erőt adni fáradt lelkének. Látta maga előtt legkisebb gyereküket, aki most az apával él, de ezt a helyzetet ő maga teremtette azzal, hogy engedett az apa és a családja uszításának, akik módszeresen a hosszú évek alatt, tudatosan rombolták az anya tekintélyét, és hagyta, hogy azok irányítsák őt saját anyja és annak új párja ellen. Ő hiába próbálta megértetni fiával, hogy ne hallgasson a rosszindulatra, a gyereket meggyőzte az apai családtól korlátlanul befolyó pénzősszeg, igy a gyerek az apja mellett döntött. Ő sosem haragudott ezért a gyerekre, de mivel tudta, hogy ennek a nagy adakozásnak majd egykor ára lesz, ahogy anno az idősebb gyerekeknél is már eljátszották ezt, igy csak tehetetlenül figyelte, hogyan rángatják gyerekét ezek a rút lelkek.
Tudta, hogy néhány óra múlva esélye lesz rá, hogy véget érjen ez a túl hosszúra nyúlt rémálom. Bízott benne, hogy a bírónak elég bizonyítékot tudott szolgáltatni ahhoz, hogy észrevehetővé tette, a volt férjtől származó kimutatások által, hogy a „minimálbérből” élő ember, aki nem mellesleg a reklám területen dolgozik, mégis el tud jutni havonta wellness szállodába, és külföldre, úgy, hogy minimálbéréből mindezek mellett képes közel ötszázezer forintot vásárlásra költeni, egyenlő a valótlan állítással. Éppen azon tűnődött, hogy hogy van mersze valakinek ilyen szinten a bíróság megtévesztésére. Igaz, a saját tanúi mind a ketten elmondták, hogy mindig, szinte rendszeresen, de ha a férfi kéri, akkor pláne és természetesen támogatják pénzzel, amit neki nem kell vissza adnia, hiszen sosem kérték tőle, őt is meg a gyermeket is, aki soha semmiben nem szenved hiányt. Nem is engednék ők ezt. És persze, ha mégsem lenne elég a kiapadhatatlan pénzforrás, akkor szerencsére a nejének is van lehetősége a parlamenti képviselők fizetését meghazudtoló keresetéből támogatni ezt a szerető apát.
Az asszony tisztában volt azzal, hogy fia abból a szempontból szerencsés helyzetbe került, hogy most mindene megvan, hiszen neki az újonnan indult „ vállalkozásából”,ő maga alkalmi munkásként dolgozik benne, jelenleg arra sem futja, hogy egyetlen hétvégén csak egy apró pihenőt tegyen. Így tudta, hogy nagy bajban lennének, ha a gyerek vele élne, mert nem keres annyit, hogy akár az iskolai ebédet fizetni lehetne. Társa, aki eddig mellette állt, minden szempontból ugyan ezt a cipőt taposta, hiszen annak is volt egy előző élete, tele hasonló buktatokkal. Azt is megemlítette, hogy aki eddig mellette élt, az is mára megelégelte ezt az évek óta húzódó ocsmány terrorizálást, hiszen a volt férj addig uszította a gyereket az új férj ellen, hogy annak meg az egészsége sínylette meg ezt az egészet. Hónapok óta orvostól orvosig jártak, mire kiderült, hogy szív és érrendszeri betegségben szenved. Mikor kiderült, hogy a bíró őt is be akarja idéztetni, hogy meghallgassa, már akkor tudták, hogy nem lesz annak jó vége. Ebből kifolyólag az új férj, írt egy kérelmet a bírónak, hogy tekintsen el az ő meghallgatásától, hiszen elfogult és amúgy is indulat fogja el attól, hogy azzal a számára nem embernek mondható egyénnel kell egy légtérben lennie. Azt pedig kihangsúlyozta, hogy stresszhelyzetben a szívritmuszavar miatt rosszul lesz. S mivel eddig az ideig nem kaptak a bírótól elutasító választ, így abban a hiszemben indult el az asszony, hogy a mára már volt férjének kérelmét elfogadta a bíróság és nem kell tanúskodnia. Ezért szentül hitte, hogy a bíró átlátja a macska egér játékot és világossá vált előtte, hogy ő maga a valóban minimálbéréből örül, hogy ki tudja fizetni a közel félszáz ezer forintos tartásdíjat, azzal együtt, hogy mikor nála van a gyerek, igyekszik mindent megadni neki. Míg apjánál triplán fedezve van a gyerek megélhetése, amit a férfi ocsmány taktikai játékéval takargatni próbál mindenki előtt, azért, hogy bebizonyítsa, neki igenis nagy szüksége van a volt feleségétől a tartásdíjra. De azt biztosan remélte, hogy a bírónak is egyértelmű az a tény, miszerint az asszonynak a közös vagyonból járó összeg visszatartása súlyos tett és ezt szem előtt tartva hoz majd igazságos ítéletet.
Tudta, hogy indulnia kell. Nem késhet el a remélhetőleg utolsó tárgyalásról. Míg a helyszínre tartott, gyorsan elhessegette azt a képet, ami elé vetítette, mennyi klienstől esik most el, míg ezalatt a méltatlan játékon kell részt vennie.
A bírósági épület előtt várta ügyvédje.
A tárgyalás gyorsan elkezdődött. A bíró azzal kezdte, hogy a tanú annak ellenére nem jelent meg, hogy szabályszerű idézést kapott. Így, ezért nem fogja lezárni ma a tárgyalást csak akkor, ha a tanú megjelenik és ha akkor sem jön, akkor rendőri intézkedéssel hozatja be, bírsággal megspékelve! ( 1. meglepetés!)
A tárgyalás következő fél órája azzal telt, hogy a bíró a volt férj feleségének múltkori tanúvallomását, amit akkor a feleség jóvá hagyott, kérésére szinte teljes terjedelmében kijavíttatott és átíratott. A bíró pedig szorgalmasan eleget is tett ennek a felszólításnak! ( 2. meglepetés!)
Közben az asszony jelezte a tanújának, hogy most induljon el, mert a bíró így döntött, annak ellenére, hogy ezt a tanúnak nem jelezte. Most már biztos volt benne, hogy itt ma történni fog valami. Elfogta a félelem. De csak a férfi miatt aggódott, hiszen tudta, mert már nem először fordult elő vele, hogy idegességében légszomja lesz, elfehéredik és rosszul lesz. Azonnal jelezte a bírónak, hogy kéri intézkedjen, orvosi jelenlétre lesz szükség.
A bírónőnek az volt a válasza, majd behívja a teremőrt. ( 3. meglepetés !)
A volt férj tovább űzte kisded játékát a tárgyalás alatt, és mindent bevetett, hogy az asszonyt provokálja, feldühítse. Egyetlen helyzetet sem hagyott ki most sem, abban, hogy a nőt megbélyegezze. Egyszer sem intette le a bírónő, hogy fejezze be.
Az asszony érezte, kezd elfogyni lélekjelenléte, főleg azért, mert tudta, mindjárt behívják a tanúját. Szédülni kezdett, és tudta, máris elveszítette a fonalat. Hűsítő vízre lett volna szüksége, hogy elmúljon a feltörni készülő hányingere és szédülése, de csak a reggel óta táskájában hurcolt langymeleg vízbe kortyolt bele. Majdnem kiöklendezte.
Ügyvéd úr, hogy mentse, ami menthető, hogy ne kelljen a tanút meghallgatni, az asszonnyal egyeztetés után, jelezte, hogy hajlandóak kicsivel többet megfizetni. A bíró megkérdezte alperest, hogy elfogadja e, amire az volt a válasz, hogy nevetséges. Természetesen nem és ő ragaszkodik a kétszer annyi gyerektartáshoz.
Belépett a tanú a terembe.
Az asszony látta, hogy már most olyan ideges a férfi, hogy látható volt a keze remegett. A bíró a hülye kérdései után átadta a lehetőséget alperes részére, aki nem átallott azonnal provokatív kérdést idézni a tanú felé. Feszült légkör kerekedett. A tanú kétoldalról kapaszkodva állt középen, még arra sem kapott lehetőséget, hogy ülve válaszoljon. Az asszony tisztában volt vele, hogy a férfi a tűréshatár szélén áll, látszott rajta, hogy küzd belsejében önmagával és csak egyre kevesebb ereje miatt nem ugrik az alpereshez, hogy a fejét az asztalba verje, miközben az csak okádta kifelé magából a kéretlen kérdéseit.
A bírónő átvette a szót, ismét kérdéseket tett fel a tanúnak, aki ekkor már fal fehéren és finoman remegő szájjal próbált válaszolgatni, de az asszony tudta, hogy már rég elvesztette a fonalat és úgy tűnt a következő percben össze fog esni. Ő már készen állt, hogy oda ugorjon a férfi mellé, ha összerogyna, miközben a szerencsétlen még megpróbált válaszokat kicsikarni magából, miközben alperes folyamatosan zavarta mimikával, különböző hangok kiadásával szándékosan provokálta, vagy vihogásokat hallatott.
A bírónő az inzultálást nem állította le, nem szólt rá alperesre. ( 4. meglepetés!)
Tanú pár perc múlva, megelégelte, hogy aki tehetne valamit az hagyja, hogy bizonyos emberek azt csináljanak itt amit akarnak s mivel őt figurázta ki az alperes folyamatosan a kisebb visszavágót választotta és oldalra nyújtva kezét, bemutatott a vihogónak.
Ezt a bírónő AZONNAL!!! észrevette és 20 000.- forint bírsággal sújtotta a tanút! ( 5. meglepetés!)
A jelenlévő ügyvéd és az asszony hiába szólt fel, hogy az alperes megállás nélkül provokálta percek óta a tanút és zavarta a vallomástételben, ez a bírót nem érdekelte. 10 perc szünetet rendelt el. ( 6. meglepetés!)
Az asszony felugrott és a férfi mellé lépett. Várta, hogy azok ketten most mit tesznek. Kifelé menet a tanú közölte alperessel, hogy minek tartja az ilyen lárvát, amire alperes közölte, hogy fejbe rúgja és ha nem elég, akkor kaphat még mellé két pofont is.
A bírónő ezt sem hallotta meg.!!! ( 7. meglepetés!)
Kint a folyóson tanút le kellett ültetni, minden ízében remegett, fújtatott. Tudta, hogy neki nem szabadott volna itt lennie és nem is értette, hogy tehette ezt a bíró vele, hogy kitette őt egy ilyen helyzetnek. Látta már, hogy ezt a bírót egyáltalán nem érdekli az ő egészségi állapota és simán bevállalta, hogy ő esetleg itt rosszul lesz. Még orvost sem biztosított arra az esetre, ha neki szüksége lenne rá. Már látta, hogy itt sem emberséget, sem igazságot, sem megértést nem talál. A bíró és az alperes, mint zsák a foltját, prímán megtalálta. ( 8. meglepetés!)
Az asszony ült és akkor értette meg, hogy a volt férje, ezt előre kitervelte. Már biztos volt benne, hogy kapott értesítést arról, ahogy őket is mindig értesítette a bíró, ha az ellenfél új beadványt közölt, hogy a tanú egészségi állapotára hivatkozva nem fog megjelenni a tárgyaláson. Feltételezte, hogy valamivel kényszerítették a bírót, hogy ennek ellenére hívja be, hogy majd ő gondoskodhasson arról, hogy kicsinálja a tanút. Már értette, hogy bármekkora összeget is ajánlott volna a szarházinak, akkor sem fogadta volna el, mert mindenképpen el akarta érni, hogy a tanú megjelenjen. S abban is biztos volt már, hogy a bíró szintén figyelmen kívül fogja hagyni azt, hogy ő jelezte, vegye figyelembe, ő maga minimálbérből él, egyedülálló, se autója, se otthona nincs. Viszont több millió forintját az alperes visszatartja ami pedig őt illeti. Nézte azt az embert, akivel egykoron együtt élt, családot alkottak és anno hitte, hogy egyszer ez a selejt majd megváltozik, de tudta és megértette, ha ennek száz élete lenne, akkor is ugyan ilyen lelketlen, embertelen, szeretet nélkülöző tankönyvbe mutogatható patkány lenne.
A bíró folytatta az ülést.
Az asszony már rég elvesztette a fonalat, nem is érdekelte, hogy mi lesz a továbbiakban, hiszen látta már, hogy itt az a legfontosabb, hogy az ő minimálbéréből még mennyit lehet juttatni alperes részére, aki a tárgyalás zárszavaként ,még azt kívánta közölni a bíróval, hogy amennyiben számára nem kedvező döntést hoz a bíróság, úgy most kéri a gyerek visszahelyezését az anyához és természetesen vállalja, hogy ő fizeti majd azt az összeget, amit az asszony fizet jelenleg neki, de annál nem kap majd többet! ( 9. meglepetés!)
…az igazság odaát van.
Sajnálom.
Igen, a nagy magyar valóság, ahogy az előző hozzászóló is írta. Olyan szomorúan, sőt dühösen olvasok ilyen történeteket, mert az egyszerű, igaz ember olyan tehetetlen.
A döbbenettől szólni nem bírok. Ez a valóság a mai világban Magyarországon. Megvásárolt, befolyásolható, megfélemlíthető bírák.