HOSSZABBÍTÓK
Elromlott a hűtőnk. Szerelő bácsi jelezte: a javítás majdnem annyiba kerülne, mint egy új, ha eszem van, nem sokat gondolkodok, s beszerzek egyet!
Mivel nem vagyok hülye, hallgattam rá, s ha szívtam is a fogamat, vettem egy újat. Logikus, hogy ami használható dolog volt az előzőben, azt megmentettem az új számára.
Így például a rácsokat, a tojástartót, az oldalsó fakkokat, az alsó üveglapot, és a zöldség tároló dobozt (ha eltörne az új). Jól tettem, mert ha kerti parti van nálunk, a gyári négy rács helyett nyolc sorba pakolhatom a piát.
Ennek pedig nagyon is nagy gyakorlati haszna van: minden rácsra különböző italokat rakhatok, így áttekinthetőbbek a fakkok, nem keverednek a piák, továbbá, a kisebb terhelés miatt nem görbülnek el a rácsok.
Nem lehetett kérdés, hogy levágtam a hozzá tartozó elektromos kábelt is! Hogy miért? Számoljanak csak! Egy darab két méteres hosszabbító villás-dugóval, kábellel és dugaszoló aljzattal két rugó (kétezer forint), egy dugaszoló aljzat külön, pedig mindössze 300 ft. Összeszerelem, és a siker katartikus állapota mellett (melyet egy új eszköz létrehozásakor érzek), az 1700 forintnyi megtakarítás nem kevés költsége felett érzett kirobbanó örömöm is növeli boldogság érzetemet…
Elromlott a mélyhűtőnk. Szerelő bácsi jelezte, hogy újra kellene tekercselni a motort, ami nem nagy durranás, de néhány „Széchenyi” hozzápótlásával akár újat is vehetnénk.
Nejem azon az állásponton volt, hogy egy vadi új masina tetején bizonyára nem lenne egy olyan borzalmasan ronda kávé folt, mint amilyet nekem sikerült ejtenem a mostanira, még egy évtizeddel ezelőtt. (Őszintén szólva én azonnal letöröltem az árulkodó foltot, de hiába cselekedém meg, csak elkenni tudtam, végleg eltüntetni nem.
Pedig, hej, de próbálkoztam ecettel, vízkőoldóval, nátronlúggal, háztartási sósavval, majd végső kétségbe esésemben finom csiszolóvászonnal is!
De, az egész napi verejtékes munkámnak csak annyi eredménye lett, hogy a szép fehér szín egy tenyérnyi helyen lekopott, viszont a kávéfolt alatta megmaradt). Nem lehetett kérdéses, hogy ami ebben még használható volt, azt megmentettem a leendő új számára.
Így például megtartottam a csúsztatható kosarakat és a jégakkukat is. Előzőekből egy kis kézügyességgel „emeletes kosarakat” barkácsoltam, amivel azt értem el, hogy még szisztematikusabban tárolhattam a „mélyfagyasztásra ítélt” élelmiszereket.
Az, természetesen megint csak nem lehetett kérdés, hogy a kábelt is „megmentettem”, s pár percnyi szerelés után lett egy újabb hosszabbítóm.
Most persze, lehet, hogy valaki megkérdi: hova a szöszbe kell az embernek ennyi hosszabbító? A kérdés jogos, ezért körbe néztem a kis vityilómban, de még elmondani sem tudom, mennyi frinci-franci kábel lóg itt-ott…
Tévé, rádió, hűtő, mélyhűtő, vízmelegítő, kávéfőző, mixer, komputer, nyomtató, képernyő, billentyűzet, keringető szivattyú, csengő-reduktor, kézi fúró töltő, mobil-töltő, kávédaráló, mikró, modem, erősítő, elektromos ébresztőóra, vízforraló és száz egyéb „életbe vágóan fontos” kütyű.
Zárlatos lett a konyhai vízmelegítőnk. Hiába, a vízkő addig csámcsogott rajta, míg megzabálta. Szóba sem jöhetett holmi javítás, hiszen ezzel ne játsszon az ember! Meg amúgy sem komoly tétel egy újabb öt literes átfolyós elektromos vízmelegítő megvásárlása.
Sajnos, ebből a berendezésből semmit sem tudtam volna hasznosítani az új számára, viszont az ember legyen konzekvens!
Mondjuk, tény, hogy a hozzá tartozó vezeték a métert sem érte el, de ezt a rövid kábelt sem hagyhattam az ebek harmincadjára!
Természetesen most megkérdezhetik, hol tud az ember egy nagyon rövid kábelt haszonnal használni? Nem is hinnék el, de a számítógépezéskor nagyon hasznos, ha egy „ellenfénnyel” egyrészt csökkentem a ketyeréből kiözönlő káros sugarak hatását, másrészt nagyon jól megvilágítja a billentyű-zetemet, így legalább látom is, mely betűket ütöm le.
S mivel a már meglévő majdnem tele elosztóba még éppen belefért a kislámpa dugvillája, így gond nélkül verhetem a billentyűket, éjt nappallá téve…
Elromlott a lányom vasalója. Mivel cekászt (ez a fűtőszál) nem nagyon lehet venni, javítani pedig túl drága lett volna, egy huszáros csellel három-likú dugaszoló aljzatot vettem, és pillanatok alatt összeszereltem, hiszen nem lehetett kérdéses, hogy ami használható, azt nem szabad kidobni!
Most a nagy, állólámpa teljesít jó szolgálatot a tévé mellett hasonló meggondolásból, mint a kis éjjeli lámpám a ketyere mellett.
A hosszú évek alatt, 12-15 évente vagy tönkrement minden, vagy a szebb dizájnuk, könnyebb kezelhetőségük, (vagy mindössze a kedves szomszédunk bosszantása miatt), rendszeresen megváltunk egyik-másik elektromos berendezésünktől.
Így vettünk végső búcsút az amúgy kitűnően működő orosz gyártmányú mikrohullámú sütőtől. (Negyven év problémamentes üzemelés után biztosan kibírt volna még újabb százat, de olyan otromba volt, hogy rossz volt ránézni!
Amikor lecseréltük, két szakinak, aki kivitte a transzporterhez, majd leszakadt a …, de nem is csoda, hiszen a gép aljára, tetejére és oldalaira több mint negyven kiló ólom lemezt plántáltak.
Azon keresztül aztán tényleg ki nem jött semmiféle rosszindulatú sugár!).
Legutóbb, most karácsony előtt dobtuk ki a fene tudja hányadik mosógépünket. A vicc az egészben az, hogy egy aránylag száraz levegőjű fürdőszobában elkorrodálódott a gépünk oldallemeze! Szinte hihetetlen! Ez még nem is lett volna tragédia, de ehhez van hegesztve a dob felfüggesztése. Na, már most: ha a felfüggesztés nem működik, zörög, kopog, ugrál a gép, úgyhogy bármennyire is jól mosna, a csikorgó hangjától megőrül az ember.
Visszahegeszteni pedig a rozsdára nem lehet, marad a könnyes végső búcsú. Ebből sem lehetett hasznosítani semmit a vezetékén kívül.
És ez még semmi!
Mivel lányunk és egyik fiunk is ebben a családi házban lakik, (s nekik legalább annyi ketyeréjük van, mint nekünk), így – sok-sok év után –, szinte évente-kétévente jutok újabb kábelekhez.
Újabban már nem is megyek minden alkalommal elosztót, vagy dugaljat vásárolni, hanem veszek egyszerre tízet-húszat, ezzel spórolva meg sok ezer forint útiköltséget. Aztán, 1-2 év alatt mindből hosszabbítót barkácsolok össze!
De, hogy továbbra sem dobok ki egyetlen egy kábelt sem, az nem lehet kérdés!
Az egyetlen kérdés csupán az, hogy most már mit kezdjek a sok-sok év alatt felgyülemlett, 172 darab rövidebb-hosszabb hosszabbítóval?