A SPENÓT

A SPENÓT

Nem volt szándékomban venni, mivel igazából nem is szeretem. A bevásárlóközpontban is csak azért vettem kezembe azt a gyorsfagyasztott dobozt, mert a kiírt ára magasabb volt a legdrágább szűzpecsenyénél, és ez kíváncsivá tett: vajon mi lehet benne, ha ennyiért adják?
Nézem a csomagolását, és olvasom: ezek a növények a legjobb tulajdonságokkal rendelkező fajtákból való, bio-termesztés által előállítottak. Óvatos, mindenre kiterjedő, aprólékos válogatás, és kíméletes feldolgozás után kerültek a dobozba a vevők eddigi legnagyobb megelégedésére.
Ahhha! Szóval ezért. Így már nemcsak érthető de teljesen jogos is!…

Visszagondoltam anyám kiskertjére: nem volt sok spenót benne (sóska meg még kevesebb), mert családunk egyetlen tagja sem élt-halt e két növényért. Magunk között mindkettőt csak „zöld szörnyetegnek” csúfoltuk.
Ha nagy ritkán mégiscsak megfőzte jóanyánk, elég macerás volt a feldolgozása: a leveleket ollóval kellett levágni, nehogy tépéskor megsérüljenek a levél-szárak. Utána, óvatosan le kellett húzni a leveleket a szárakról, közben kidobáltuk a barnult, penészes, vagy egyszerűen tetves leveleket. Többszöri mosás után kerültek fazékba, ahol a zsíron való megfuttatás után alig maradt valami az edény alján…
Nos, ennyi hajlongás, (vagy térdelés), válogatás, és csumázás után nem repestünk ezért a két növényért, hiszen több volt velük a munka, mint maga az értékük.

Már ez a sok kézi munka megéri az árát – gondoltam, de mi teheti még ennyire drágává? – tettem fel magamnak a kérdést, és a dobozt megfordítottam. A mintegy 10×20 cm-es hátlapon elolvastam, az apró betűs információt:

„A spenót évszázadok óta az emberiség egyik legfontosabb kultúrnövénye.
Leveleiben 30%-ot is elérő fehérje tartalom miatt e növény fehérje-bázisa kimagaslik a többi levélzöldségek közül. A spenót számottevő oxálsavval, betaninnal, és nitrátokkal rendelkezik.
E növényben emellett fontos növényi rostok, omega-3 zsírsav, és folsav is található.
Nem szűkölködik vitaminokban sem, így az A –, a K –, és a C-vitamin mellett a B1 (thiamin), a B2 (ribolflamin), a B3 (niacin), a B6 (piridoxin), éa B9 (folsav) vitaminok fontos bázisa is.
Legfontosabb nyomelemei pedig a kálium, a kalcium, a mangán, a réz, a magnézium, a cink, a foszfor és vas mellett számottevő mennyiségű szelénnel is rendelkezik.
E növény rendszeres fogyasztása igazoltan hatékony a vastagbélrák, a csontritkulás, és az ízületi gyulladások ellen.
Jó hatással van továbbá az epeképződésre, az emésztésre, és a hasnyálmirigy működésére is. A növényben lévő, mintegy 13 féle antioxidáns lassítja a sejtek öregedését, a folsav (B9 vitamin) pedig a mellrák megelőzésében, és a terhes nők közérzetének javításában játszik jótékony szerepet”.
Ha ennek az információnak csak a fele igaz lenne, már akkor is megérné az árát!
Ennyi vitamin a férfiaknak is jól jöhet, így meggyőződésem, hogy erre a doboz spenótra kiadandó pénz nem megy veszendőbe. Először is: rengeteg hasznos anyagot tartalmaz, másrészt, a feldolgozása nagyon idő – és ember igényes. Meg is vettem ezt a terméket és hazavittem.
Gondoltam, estig még van bőven időm, addig is bekapcsolom a tévét, és – míg főzőcskézek –, felveszem a nemsokára kezdődő bokszmeccset. Be is állítottam a ketyeréket…
És mit látnak szemeim? Egy kisfilm fut, a spenót feldolgozásáról.

No, fene! Ha máskor nem, most megláthatom, hogyan kerül ez a nagyon fontos kultúrnövény az asztalunkra.
Mi minden munka, mennyi emberi erőfeszítés, micsoda aprólékos válogatás, és kíméletes feldolgozás szükségeltetik ahhoz, hogy vitamindús, finom vacsorám lehessen…
A spenót-föld hatalmas: ameddig a szem ellát, puszta földön-égen. Megy a kombájn, és vágja a spenótot. (Gondoltam, a levágott szárakat majd a konzervgyárban szorgos asszony–kezek választják szét a levelektől, majd a válogatás, és többszöri átmosás után küldik további feldolgozásra).
De mit látnak szemeim? Hatalmas gaz-erdőket!
Ez nem lehet igaz!
A rendezőnek sem tűnt fel, vagy siettek felvenni a jelenetet? (Vagy nem gondolt arra, hogy bárki is elolvashatja a mélyhűtött parajos dobozon lévő betűket).
Úgy látszik, nem gyomirtózták ezt a táblát, embermagasságú acatok – paréjok nőnek mindenfelé. A disznóparéjt felismerem, van belőle bőven, több is, mint kellene! (Na, lesz, mit válogassanak a munkások a feldolgozó-üzemben)…
A kombájn már szórja is a traktor vontatta pótkocsikba a drága növényt, mely a következő pillanatban már a gyárban van. A pótkocsikból aztán, az egész, spenót-dudva-föld keverék szállítószalagra kerül.
Amellett azonban egyetlen munkaerő sem látható!
Úgy keresek legalább egyetlen munkást, hogy majd’ kiesik a szemem, de dolgozónak se híre, se hamva… A szalag viszi be az anyagot a feldolgozó csarnokba, miközben erős vízsugárral az utolsó homokszemet is lemossák a növényekről.
Aztán, a tisztára mosott acat – disznóparéj – fű – pipacs –gyom – és spenót keveréke már megy is az aprítógépbe, ahol két, egymással szembe forgó kés iszonyatos gyorsasággal folyamatosan vágja miszlikre az egész miskulanciát, szinte püré jön ki a gépből.

Ezek, onnan téglatest formákba kerülnek. Egy gyors lefagyasztás és már a műanyag tasakokban landolnak! Aztán ripsz-ropsz, és máris a kis kartondobozkákban láthatjuk azokat viszont. Olyanokban, amilyenekben az élelmiszer boltok mélyhűtőiben kelletik magukat. Innen már csak egy ugrás a nagy, gyűjtő-dobozokba, és már ott is vannak a hűtőkamrákban!
Hát, ez gyorsan ment!…
Elgondolkodtam a látottakon, és két kérdés ütött szöget fejembe: ha ez az a figyelmes, lágy, óvatos, mindenre kiterjedő, aprólékos válogatás, és kíméletes feldolgozás, akkor milyen lehet a kíméletlen, hányaveti, vállrándítással elintézett, elnagyolt, laza, óvatlan, durva, elnagyolt feldolgozás?
Talán beledarálják a szántóföld kavicsát, a traktoros cigarettacsikkjét, de még a spenótföld szélén kiserkent bokrokat is? Mert ez a legfontosabb kérdés.

Illetve az, hogy ezen szemét kilója, vajon miért kerül többe, mint a szűzpecsenye?