HÉT HÁZASSÁGI JÓ TANÁCS
Manapság a házasságok 2/3 része megy tönkre, pedig napi néhány perc figyelmesség megmenthetné bármelyikünk kapcsolatát! Hogy mit kellene tenniük férfi társaim? Egyszerűbb, mint gondolnák! És mivel én alapból jószívű vagyok, ingyen és bérmentve megosztom Önökkel ezeket, az egyszerű trükköket. Nos, olvassák, és tanuljanak!
1. Hazajön a munkából a kedvesünk. Kérdezzük meg, mi volt a gyárban/üzemben/irodában stb. Valószínűleg nem történt semmi rendkívüli, de ezzel az egyszerű kérdéssel szinte megsimogatjuk a lelküket, hiszen érzik, fontosak nekünk, mivel szívesen meghallgatjuk az apró-cseprő kis dolgaikat, ami számukra oly sokat jelent.
Mennyi időt rabol el tőlünk ez a kérdés? Legfeljebb tíz másodpercet. És mennyi ideig kell odafigyelnünk kedvesünkre? 5-6 percig, maximum tízig. Kérdés, megér-e ennyi nekünk házastársi – vagy élettársi kapcsolatunk stabilizálására? Biztos vagyok abban, hogy mindannyian rábólintanak: igen, ez nem lehet vitás!
2. Míg önfeledten csacsog, vágjunk nyugodtan a szavába, és ajánljuk fel, hogy készítünk egy szendvicset, vagy pár tojásból rántottát. Érezze, hogy törődünk vele, hogy nagyon fontos számunkra. Egy-két nyamvadt szendvics, vagy két tojásból rántotta csak néhány perc, maximum tíz, (ha pluszként szalonna-kockát, vagy sonka-csíkokat is kellene belevágni). Ez a rövidke idő megerősíti a kapcsolatot már csak azért is, mert ez a csipetnyi konyhai munka átvétele erősíti az egyenjogúságba vetett hitüket.
3. Ha kedvesünk elfogyasztotta ezt a pár falatot, nyugodtan elmosogathatjuk azt az egyetlen kistányért az eszcájggal, (rántotta esetén még a serpenyőt, fakanalat és a hagymavágó deszkát).
Eleget mosogatnak tündéreink egész évben, ez a négy-öt, maximum tíz perc nem fog minket a földhöz vágni, nem igaz? Na, látják!
4. A nők szeretik a virágokat. Ha kertes házban lakunk, bármilyen, a kertben virító virágokból készíthetünk egy kis csokrot. Nem kell hatalmas virágkosarat készíteni, és nem is kell minden nap, de hetente egyszer igazán megérdemlik. A városlakók nyugodtan letéphetik az útjukba kerülő gaznak kinéző, egyszerű réti virágokat. Nem a növény értéke, hanem a gesztus a lényeg. Azok pedig, akik a belváros beton–tengerében laknak, nem fognak tönkremenni heti egy csokor egyszerű kis bokréta, vagy három szál szegfű megvételébe. Pár szál kóró összeszedése, csokorba rendezése mindössze öt-hat perc, de a virágboltba való leruccanás sem tarthat tíz–tizenöt percnél tovább. Most őszintén: szerelmeink nem érdemlik meg ezt a kis törődést? Már aznap éjjel viszonozni fogják figyelmességünket, így ez a gesztus befektetésnek sem utolsó.
5. Napközben írjunk nekik egy-egy ímélt, amiben kifejezzük, mennyire szeretjük őket, mennyire fontosak számunkra, s milyen jó, hogy pont őt választottuk. Tudniuk kell, hogy a nők nagy része amúgy is kisebbségi komplexusban szenved, egy-egy ilyen semmiség viszont a mennyekbe emeli őket. Mert mennyi időt rabol el tőlünk 2-4 mondat megírása? Öt percet? Vagy hatot? Igen! Semmiképpen sem többet, sőt: a rutinosabbaknak csupán néhány másodpercet. Most már csak az a kérdés, áldozunk-e rájuk ennyi időt, vagy hagyjuk romba dőlni kapcsolatunkat? Ugye, ez utóbbira még gondolnunk sem szabad!
6. A nők – a virágok után –, a meglepetéseket szeretik a legjobban. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de nekünk, férfiaknak istenadta tehetségünk van a barkácsoláshoz.
Egy növény-támasztó fakaró, egy fénykép –, vagy szalvéta tartó nem lehet gond számunkra, de kedvesünk monogramjának törülközőjébe, párnahuzatába, stb való belehímeztetése is kedves ötletnek tűnik.
7. És végül: dicsérjük őket: szép a szeme, szép a ruhája (még, ha száz éves rongy is). Szép a frizurája (még ha az ősz hajszálak kezdenek is túlsúlyban lenni). Tegyük tehát a szépet, és udvaroljunk nekik akkor is, ha már évtizedek óta ismerjük őket. Ezek a kedves szavak naponta még két percet sem vesznek el életünkből, ennyit igazán megtehetünk érettük, nem igaz?
– Tessék? Hogy én is így mentem a házasságomat? Hát… Nem is tudom hirtelenjében, mit mondjak… Na jó, bevallom töredelmesen: már évek óta elváltam…
Hogy miért? A válaszom nagyon egyszerű, és még könnyebben érthető:
– Nekem sohasem volt annyi időm, hogy meghallgassam volt nejem piszlicsáré, gyerekes munkahelyi rémtörténeteit. Ugye, ez érthető!
– Nem vagyok én konyhatündér! Még magamnak sem készítek szendvicset, nemhogy másnak!
– A mosás, mosogatás, porszívózás meg egyértelműen női munka, nehogy már kiröhögjenek a haverok, hogy csicska vagyok!
– Bár kertes házban lakom, nálam minden beton, vagy fű. Virágbolt pedig a falu túl végén, az sétáljon el odáig, akinek van rá ideje, meg biciklije!
– Útálok ímélezni! Különben sem tudta volna elolvasni, mivel a melóhelyén csak a főnöknőjének volt ketyeréje, amit senki sem használhatott. SMS-t sem küldhettem, mivel tilos volt mobilt bevinnie a munkahelyére.
– Mivel kétbalkezes vagyok, meg sem próbáltam bármit is összekalapálni.
Szüli– és névnapjára kapott tőlem valami olcsó giccset, aztán paszta!
– Hazudozni pedig nem szoktam, s ezzel a témát le is zártam!…
***
– Tessék? Hogy most mivel foglalkozom? Tanácsadó vagyok.
Kiknek, és milyen témában? Természetesen nőknek próbálom elmagyarázni, mi mindent kell, vagy kellene tenniük, hogy a párjuk el ne hagyja!? Hogy bonyolult-e?
Higgyenek nekem, nem nagy durranás, hiszen az egész rizsa lényegét hét pontban össze tudom foglalni!