Varga Katalin: Mentettkéink
Mióta öt éve ideköltöztünk Sopronból, a családi házunkat mindig megtalálják a kóbor állatkák.
Sali cicakisasszonnyal és Déva kutyussal jöttünk ide.
Velünk jött Rozsdika mamó is.
De ő húsz évesen, végelgyengülésben itt halt meg.
Besétált akkor az udvarunkba Akela kandúrfi az utcabeli kolóniából.
Sali kisasszony örök ellennlábasa.
Bár mára már csitultak a harcok közöttük.
Egy jó ismerős hölgy akkoriban kiköltözött Hollandiába.
Eladta a házát.
Itthagyva a két kutyáját.
Az új lakók le akarták lövetni őket.
Párom elhozta a nagy, ordas németjuhászt és a vak, süket idős keverék kutyát.
Fél évig élvezhették szeretetünket.
Aztán Mex agyvérzésben meghalt. Hamarosan kõvette őt Winston is.
Szívinfarktust kapott.
Egy újabb mentett cica, akinek daganat volt a fülén.
Őt sem lehetett megmenteni.
Jött a lánya Pinki múvésznő. Először vadóc volt.
Terhesen.
Négy kiscica született..
Szerencsére mindegyiknek lett gazdija.
De hiába a fogamzásgátló tabletta, Pinki mami idén áprilisban, újabb három cicának adott életet.
Sajnos imádott Déva kutyánk tizenöt évesen februárban meghalt végelgyengülésben.
Nagyon hiányzik.
Egynek lett gazdija. Kettőt megtartottunk.
Aztán ivartalanítás helyett, újabb meglepetésként négy cica augusztusban.
Itt a vége.
Pinki megy ivartalanításra.
A négy csöppség gazdikereső lesz.
Úgy néz ki, egyikre már van is jelentkező.
Több helyen is hirdetem őket.
MERT NEM AKARUNK MACSKAFARMOT!