In memoriam T. Tamás Ferenc
(1968-2024)
Gyászol az Ősfehérvár Alkotóközösség (ŐsfAlköz) és a Cserhát Művész Társaság. Hosszú, de türelemmel viselt, betegség után a napokban elhunyt T. Tamás Ferenc középiskolai mestertanár, költő, író, számos irodalmi elismerés birtokosa.
Nagykanizsán született 1968-ban. 1992-ben végezte el a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karának matematika-fizika-informatika szakát.
A Székesfehérvári Szakképzési Centrum Jáky József Technikumban tanított 28 évig. Emellett mesterpedagógus és oktatási szakértő , érettségi vizsgaelnök is volt.
Középiskolai tanárként, osztályfőnökként számos osztályt elballagtatott. Tanítványai nagyon szerették a középiskolában, felnéztek rá.
Hatalmas szakmai tudásával segítette tanítványait.
Számos informatikai szakkönyvet írt, emellett jelentős az irodalmi tevékenysége is. Büszke volt a Cserhát-díjaira: Aranytoll, Art-ezüst, Nívódíj ezüst fokozat, Szépirodalmi-díj stb.
Tucatnyi írása jelent meg nyomtatásban, a többi között a Kláris és a Délibáb folyóiratokban, a Fejér Megyei Hírlapban és számos antológiában. Kiérdemelte a Kláris irodalmi-kulturális folyóirat Nívódíjának II., majd az I. fokozatát is.
2017-ben őszén jelent meg első verses-novellás kötete „Új hang” címmel, melyet 2019 januárjában követett a „Fehérvár János – a Don-kanyar irodalmi kisregénye” című kötete.
Sipos Mari ajánlására 2019. március 1-jén a Római Sas Birodalma és Rendje (Ordo aquila Romana) vezetője, Janus Maximus a lovagavatási ceremónián Budapesten a Hotel Danubius Gellért különtermében a kultúrában végzett tevékenysége okán a Quaestor Prior címet adományozta lovag T. Tamás Ferenc író, költő barátunknak, és beosztotta a Szenátus Kulturális Hivatalába.
Később fokozatos előléptetésben részesült, Tribunus Plebes lett. számos kitüntetést kapott tevékenységéért.
Verseit folyamatosan közölte a Poét hu. is.
Az Ősfehérvár Alkotóközösség oszlopos tagjaként ott volt szinte minden eseményen, rendezvényen, a Cserhát Művész Társaság tavaszi és őszi gáláin.
Közben óraadó tanárként dolgozott az Óbudai Egyetem székesfehérvári karán is.
Hatalmas munkabírás jellemezte őt, lehet, hogy kicsit túlhajtotta magát az utóbbi években.
Tavaly novemberben a Jákyban mutatták be „Kedvenc novelláim” című kötetét, amelyet Sipos Mari szerkesztett. Nagyszerű írások jelentek meg ebben az új kötetében, ebből is kiemelkedett az Érettségi elnöki jelentés helyett című novellája.
Feri igazi segítőkész, közösségi ember volt. Mindig lehetett számítani rá. Feleségével mindkét fiúkat taníttatták, ma már egyetemet végzett szakemberek.
Az utóbbi időben sajnos T. Tamás Ferencet megtámadta a gyilkos kór. Sokáig küzdött ezzel, nagy türelemmel, a túlélés reményében.
Mi is nagyon bíztunk a felépülésében. Munkaadója, a Jáky József Technikum Életmű-díjat adományozott részére, amelyet nagy örömmel még átvehetett.
Betegsége alatt ha kérdeztük hollétéről, mindig azt válaszolta:” nyugi, jól vagyok!” Voltak fellendülési korszakai, de aztán egy nyári napon elragadta családjától, tanítványaitól, közösségétől, barátaitól a halál.
Megrendülve kísértük utolsó útjára egy forró kánikulai napon a kisfaludi temetőben. Búcsúztatására nagyon sokan eljöttek, mert nagyon tisztelték és szerették.
Isten nyugosztaljon Kedves Feri Barátunk az égi ösvényeken, ahol már nincs fájdalom, csak megbékélés, türelem és nyugalom.
Most már az angyaloknak szavalod el szép verseidet!
Emlékedet, munkásságokat kegyelettel megőrizzük, amíg még bírjuk az életet. Nagyon fogsz hiányozni nekünk az elkövetkezendő időben!
Csató József
T. Tamás Ferenc
Elkésett adagio
Állok döbbenten, némán,
Csak bámulok magam elé mélán.
Nem tudom elfogadni az elfoghatatlant,
Nem fogadom fel a felfoghatatlant.
Magnóról hallgatom a hangodat,
Képekről nézem az arcodat,
Lelkemmel érzem az Énedet,
Ahogy megélted az Életet.
Nem tudok jól emlékezni,
Hisz’ a végnek be kellett következni.
Valami eltört mélyen bennem.
Valami véget ért az életemben.
Hosszú betegség után elmentél,
Számunkra örökre elvesztél.
Könnyeim elfogytak már régen,
Mint a hullámok egy tó állóvízében.
Oly’ sokat adtál magadból nekünk,
Általad annyi mindent megízlelhettünk,
Hittél bennünk, hittél az életben,
Nem kerestél kifogást a körülményekben!
Adagio cseng a fülemben,
Temetői méltóságú ütemben.
Elmentél és mi maradt nekünk?
Te voltál a mi tanítómesterünk!
Isten véled, hiányzol!